Civitas Fidelissima! Szóljanak eme sorok Sopronról, a hűség városáról.
Ez egy másik világ, egy nyugodt sziget, ahol a Kárpát-medence tájegységeinek népi építészetét és a helyiek életmódját csodálhatjuk meg.
Nyilván ízlések és pofonok, kinek mi a szép, ha egy városban keressük azt. Szerencsére Szentendrén minden adott, hogy azt a bizonyos megfoghatatlan szépet meglássuk és magunkévá tegyük.
Ideje volt, hogy a Strahl Zoltán Emléktúra keretén belül fejet hajtsunk a Visegrádi-hegység fenomenális természete és pompás panorámái előtt.
Mostani kirándulásunk arra is recept, miképpen lehet aktívan a természetben, a szakralitás lágy ölelésében eltölteni három napot, most éppen Gömörország csodálatos világában.
A Király-hegy a Felvidék fontos pontja, alatta ered több folyója: a Fekete-Vág, a Garam, a Gölnic és a Hernád. Hajdanán Mátyás király vadászterülete volt, ezért is kapta a Király-hegy nevet.
A napokban lesz hét éve, hol az egykor még magyaroktól hangos Kassán pihentünk meg egy hosszú körútra felfűzve.
Ha a Felvidék, akkor az embernek rögtön a hegyek ugornak be. Legyünk őszinték, többségünk ezekre gerjed, de hazánknak van egy olyan nyugodt, harmonikus pontja, ami megtestesíti a mindenható csendet és békét. A neve Csallóköz.
Ami nekünk magyaroknak a Balaton, az az osztrákoknak a Wörthi-tó (Wörthersee). Mondjuk ez esetben itt még az Alpok is rátesz egy lapáttal, így a gyönyör és a tiszta természet garantált.
Tarantóra nem jellemző a turistadömping, így a város igazán alkalmas az ízig-vérig olasz hangulat, a "dolce vita" átélésére.
Az óvárosnak van egy megmagyarázhatatlan aurája és nyugodtsága, olyan érzése van az embernek, mintha a középkori, vagy még régebbi időutazás részese lenne.
Athént, a Balkán legnagyobb városát egy mítosz szerint Pallasz Athéné hozta létre, mikor elejtett egy mészkőhegyet, amelyet a Halkidikín lévő Palléné-félszigetről hozott az Akropolisz építéséhez.
Eme kétrészes már-már homéroszi élményeposzban az ínycsiklandozó hellén világ egy szeletét, pontosabban Attika déli részét és a hatalmas Athént fogjuk sirtaki táncmozdulatokkal végigjárni.
Ahogy a bihari hegyek szorító öleléséből megszabadulva a Fekete-Körös átalakul, „El nem sodort magyar falvak” kísérik a folyó útját, s ellenállva a történelem árjainak, makacsul tartják magukat.
Oh, a bűbájos Prizren, a puskaporos Kosovska Mitrovica, a szerb központi identitást képező középkori kolostorok, bazárok, gasztronómia és még sorolhatnám napestig.
Misztikus volt a legendák földjén. Már csak Van Helsing és szerzetes barátja hiányzott az összkép végett, aki Drakula grófot jött volna levadászni. Egyikkel sem találkoztunk, helyettük az egykori szászok központját ismertük meg.
Szívmelengető látvány tárul elénk, a táj és a természet harmóniája, mely az embert pozitív energiákkal tölti fel. Legyél keresztény, vagy sem, Csíksomlyót minden magyarnak életében legalább egyszer látni kell.
A haditerv így nézett ki: Útközben Szerbia fővárosa felé Újvidéken álltunk meg egy fél napra, majd visszafelé Szabadka és Palics következett.
Tisztelt olvasók, öveket tessék becsatolni. Szökjünk le a horvátokhoz egy kis kulturális banzájra.