Menetelés fel a Király-hegyre
Erőltetett tempójú írás következik. Javasolt utána a túrabakancs felvétele és neki lehet menni a természetnek. Az elmúlt bő egy évben sikerült pár élménybeszámolóba becsomagolni, miképpen néz ki nálam vagy inkább nálunk egy túra. Szerencsére akad még bőven hazai vonatkozású sztori utazási boszorkánykonyhánk házatájáról, így a tisztelt olvasó az elkövetkezendő hónapokban sem marad szárazon.
Szeretünk túrázni és tüdőnkbe beszippantani a friss hegyi levegőt. Ilyenkor lehet megtapintani az időtálló szépséget. Van mikor egy búvópatak halk csörgedezésében mutatja magát, hol simogató szellőként bukkan elő, vagy hulló falevélként száll alá. A természetjárásban, ami egyben számunkra maga a szerelmes földrajz és honismeret, megadja ezen földi örömöket. Számunkra ez nem csupán sport és izzadt pillanatok, hanem szimplán életfilozófia, világlátás és fénylő lámpás a szürke hétköznapok ellen. Jöjjön tehát egy újabb mikrorégió szeretett felvidéki tájainkról!
A tavalyi augusztusi hónap táncát járjuk. Az ilyenkor szokásos döglesztő melegben az ember másra sem vágyik mind hideg nedű szürcsölgetésére egy medence mellett. Mi az egyik hétvégén nemet mondtunk az efféle burzsujkodásnak, helyette megindultunk hajnalok hajnalán az Alacsony-Tátra keleti részének legmagasabb ormának - a hegység e részének névadója - Király-hegyi-Tátra megmászására.
Korán volt, a kakas is vígan aludta álmát. Szememből gyorsan kikerült a csípa, miután tudatosult bennem, itt ma menőzni fog társaságunk. Lőrincz Roli túratársam, aki egyben a túraszakasz megálmodója és szervezője másik két társával már hajnali ötkor ott dekkolt nálam és indultunk neki az útnak. Bizony a Király-hegy mi tőlünk nem a szomszéd falu egyik szegletében van. A banda az úton végig jókedvvel és szüntelen szövegeléssel múlatta az időt. Annyira elkalandoztunk, hogy figyelmetlenségünkben Breznóbányán nem tértünk le a helyes irányba. Ezt akkor vettük észre, mikor nézve mobilomon az online térképet, kezdtünk gyanúsan távolodni a célpontunktól. Jutalomnak járt jókora kitérő, de legalább a Murányi-fennsík déli részét jól körbeautóztuk, pazar természeti látványvilággal örvendeztetve meg minket. Királyhegyaljára így is príma menetidővel érkeztünk. Készleteink alapos leellenőrzése és túrabakancsaink felvétele után elindult hosszú menetelésünk, fel a Király-hegyre.
Mi sem Mátyással, sem más álruhás emberrel nem találkoztunk, helyettük telibe kaptuk a kellemes időt. Nagyjából harminc perces menetelés után már dőlt rólam a víz, de legalább a Király-hegy nem árult zsákbamacskát. Tisztán lehetett látni őméltóságát, így célt nem tévesztve lépésről lépésre hódítottuk meg őt.
Királyhegyaljára vissza végül késő délutánra értünk. Menetben lefelé még megálltunk a Király-hegy alatti menedékházben, ahol zsíroskenyérrel és kofolával tankoltuk meg bendőnket.
Amolyan záróakkordos vizitet még tettünk a Garam forrásánál, majd onnan csapatunk útnak eredt hazafelé. Pöpec túratávot ment a négytagú brigád és a visszaúton sem néztük be a hazautat, így végül gyorsabb menetidővel, de így is késő este mindenki a saját portáján találta magát. Élményputtonyunk tele, mindenki mehetett álmodni egy újabb utat.
