A napfényes Dalmácia
Magyar ember az életében legalább két helyre biztosan eljut. Egyik a Balaton, másik pedig a horvát tengerpart. Na jó, lehet nagyon lesarkítottam ezt a ténymegállapítást, de az biztos, Horvátország az egyik leglátogatottabb ország a magyar utazó számára. Nyáron a magyar nap- és vízimádók számára az Adriai-tenger az egyik legnépszerűbb célpont. Az Adria horvátországi partszakasza azon kívül, hogy a legközelebb fekszik hozzánk, az egész mediterráneum egyik legszebb tengerpartja is. Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még gyerekcipőben járt nálam a Balkán megismerése, egy forró nyári időszak közepén, már mi sem mondhattunk nemet az Adriai tengerpart csábítóan hívogató szavára. Családias társaságunk tervezett és foglalt, majd autóba pattanva meg sem álltunk Trogir városáig.
Miért pont oda? Mert egy nagyon szép, igazi középkori múzeumváros. Arculata, összképe a mai napig visszaadja az eredeti, középkori hangulatát, éppen ezért szeretik ilyen sokan. Az utolsó pár kilométert leszámítva egész végig autópályán érjük el Trogirt. A körülötte lévő kavicsos tengerpartok nem zsúfoltak, pihenésre abszolút alkalmas a környék. Történelem, kultúra, tengerpart, természeti látnivalók egy helyen – ezért is szerettük Dalmáciát.
Szállásunk a várostól pár kilométerre volt, egy nyugodt helyen, de így is ottlétünk minden estéjét a városban töltöttük. Trogir óvárosa kicsi, így aztán minden épületnek meg van saját történelme.
Szűk utcái, ódon falai, az éttermeiből kijövő és egyben csalogató finom ízei jellemzik a város nyüzsgő életét. Az itteni élet a kikötői sétányánál és a Szent Lőrinc katedrális előtti térnél csúcsosodik ki. Trogir egyik büszkesége a Kamerlengo-erőd, mely egyben a város középkori látképének egyik legimpozánsabb eleme.
Nagyszerű napokat éltünk meg ez alatt. Napközben pihenés, a tengerparton való sütkérezés volt a nap fénypontja, majd kora estétől a várost fedeztük fel napról napra. Hogy ne menjen ez át, egyfajta egyhangúságba, igyekeztünk további helyeket felfedezni. Így esett a választás a Krka Nemzeti Parkra és Šibenik városára. Nyilván a Plitvice tavak a leghíresebb és az elmúlt évek alatt futotta eme természeti látványvilágot is megismerni, de Krka nem sokkal marad el mögötte, gondolok itt aurájára és kikapcsolódásra.
Krka előnye, kevésbé zsúfolt és a vizében lehet fürödni, amit mi is kipróbáltunk. A víz kristálytiszta és hideg, de ez a kombináció nagyon is működik a forró nyári időjárás idején. Maga az élmény, miközben harmóniában vagy a természettel és a vízen lebegve a nagy vízesést (skradisniki buk) csodálod. Egyedülálló fauna és flóra gazdagítja a parkot. Mindenkinek ajánlatos a park, aki a közelben nyaral a tengerparton.
Visszatérve szállásunkra érintettük Šibenik városát is. Mondhatni, csak megízleltük, hiszen bő két órára időztünk. A város sokat mondhat a Trónok harca c. nagysikerű eposzi sorozat kedvelőinek, hiszen több jelenetet a városban forgattak le. Mi a bőséges délutáni evészet után tettünk sétát az óvárosban. A város olyan hatást ad, mintha valami mesevárosban tévedne el az ember. A rusztikus, szűk, sikátorszerű utcák minden négyzetméterére jut valami apró látnivaló. Šibeniket a múltban erős erődök, várfalak és bástyák vették körül, ezt bizonyítja, hogy a török hódítók háromszor is próbáltak ajtóstul berontani, de mind a háromszor pórul is jártak.
Több programot már nem igazán tudtunk volna belepréselni, így rövid regnálásunk Dalmácia belsejében ezzel véget is ért. Kultúrszomjunkat csillapítva és élmény puttonyunkat megpakolva indulhattunk haza.
