Gyorsvizit Lombardia hercegénél
Huszonnégy órás talponállás és koncentráció. Eszméletlen pörgés és városnézés a kultúra és világlátás jegyében, mindez egy hétfői napon, mely emberek többségének az utált munkájukba járás kezdetét jelenti. Szerencsések vagyunk, mert a mifajtánk megengedheti magának, hogy néhanapján ezen társadalmi megcsömörlésből kiszabaduljon egy időre és lásson is valamit a világból.
Az egynapos városnézések eléggé lefárasztják az embert, de hát teher alatt nő a pálma, mi pedig abszolút kaphatóak vagyunk az efféle vizitekre. Emilia-Romagna, Basilicata és Puglia tartományokban véghez vitt hadmozdulatokat most helyeztük át az Appennini-félsziget északi, azaz lombardiai részére. Milánó már régóta a kívánságlistánkon volt. Két okból érdemes megkörnyékezni. Az egyik maga a város és annak forgataga. Ez a rövid élményszösszenet is erről fog szólni. Másik a logisztika. Milánóból könnyen el tudsz jutni további bámulatos olasz helyszínekre, sőt, Svájc ott van egy pókugrásnyira.
Kora este lefekvés, mert éjjel háromra egyik utazótársam már a parkolóban pöfékelte a kocsit. A többiek Ógyallán és Komáromban csatlakoztak hozzánk. Repülőnk Bergamo városa melletti repülőtéren landolt. Buszjegyeket már előre megvettük, így csak oda kellett slattyogni a buszhoz, ami közvetlen a reptérről indult, egyenesen a milánói Centrale vasútállomáshoz. Onnan metróval kivitettük magunkat a város fő attrakciójához, a Dómhoz.
Nagyjából fél tíz lehetett még csak, de a hatalmas tér már kezdett megtelni emberekkel. Úgy voltunk, még mielőtt elszabadulna itt a tömegturizmus pokla, húzzunk venni belépőt a Dómba. Az impozáns gótikus építmény mellett van egy épület, ahol simán jegyautomatából megvásárolhatod a jegyet. Mi kombináltat vettünk, ami érvényes a katedrális tetejére is. Bő két órát elvoltunk az épülettel. Kívülről, belülről, a tetejéről körbenézve csodáltuk az aprólékos munkát, melyet az alkotók véghez vittek.
Az építmény eldugott helyein is kifinomult faragások vannak, az ember szája csak tátva marad. Javasolni tudjuk, sok cuccot ne vigyél magaddal, mert az ellenőrzés még mielőtt belépnél a Dómba eléggé szigorú. Utazótársunk drónja fennakadt a rostán, így azt kellett csinálnunk, hogy addig ők lenn megvártak, míg én és társam a tetőn lebzselt, majd csere, újból be a sorba és jöttek ők.
Tűzött a nap a rendesen, így addig a haverral bevártuk a többieket a híres Vittorio Emanuele II. üvegtetős bevásárlóközpontban. Itt aztán mindenki sztárnak, meg divat istennek képzelte magát. Ha erről a helyről nincs fotód, akkor nem is voltál Milánóban.
Világmárkák és puccos éttermek, kávézók sorakoznak végig a bevásárlóközpont aulájában. Még mielőtt a Sforzáékkal ütköztük volna, bedobtuk egy fincsi cappuccinot a Via Alessandro Manzonin. Már délutánt járta a hétfő, ideje volt kajálni is valamit. Lenyomtunk egy klasszikus talján pizzát, majd jöhetett a discovery második felvonása.
Onnan kilőttük magunkat a Castello Sforzescohoz. Mivel hétfőn vizitáltunk Milánóban, így a múzeumok többsége zárva. Igazából nem is bántuk, mivel ennyi mindent egy napba úgy sem tudtuk volna belesűríteni. A brutkós középkori-reneszánsz várat azért kívülről rendesen bejártuk. Da Vinci és Michalengalo műveit majd megnézzük egy következő látogatásunkkor.
A vár mögötti park jó nagy és jól is jött a fák hűsítő takarása. A park végén magasodott az Arco della Pace. Egy menő diadalív, mely annó Napóleon kérésére lett építve. Itt is elidőztünk – drónoztunk, csináltuk a videós snitteket és képeket. Még egyszer, egy napba nem fér bele minden, főleg úgy, ha szereted falni a múzeumokat is.
Itt azokból pedig bőven van. Leonardo da Vinci remekművét Az utolsó vacsora festményét is itt találod. Érdemes egy-két héttel előre megvenni a belépőt, mert hát mások is pályáznak megnézésére. Ahogy írtam hétfő, így a múzeumok többsége zárva, ettől függetlenül a Santa Maria delle Grazie templomot kívülről úgy megbámultuk, mint egy jó csajt a kifutón. A román stílusú Sant Ambrogio-bazilikába azért bejutottunk. A vastag falai árnyékában megpihenhettünk. Ha mumifikálódott testre vágysz, menj le a kriptába, Szent Ambrus maradványai ott vannak kiállítva egy üvegkoporsóban.
Nap végére még belefért egy újabb cappuccino és egy mosoly a pincércsaj felé, aki vette a lapot. Az olaszokban az a szuper, lazán kezelik a prüdériát és abszolút megmerik lépni azt, hogy élvezik azt a bizonyos dolce vitat. Este ott zártuk a napot, ahol kezdtük. Autóbuszunk a Centraletól indult vissza a reptérre. Persze késéssel indultunk vissza Budapestre, de ezt már kezdjük megszokni, mindig akad zavar az erőben. Biztonságban, huszonnégy órás talpon állás után kerültem vissza a pihepuha ágyamba.
Grazie Milano!
