Horthy újratöltve a történelmi Hont Korponai-dombvidékén
Ezen írás története idén szeptemberben lesz négy éves. Na most nem szükséges matekzseninek lenni, hogy tudjuk milyen társadalmi és döntéshozatali állapotok uralkodtak errefelé. Nagy mókamester tudott lenni az élet akkor ám! Ennek ékes bizonyítéka az volt, mikor a jelenlegi magyar kormányzat thanosi csettintéssel elintézte a határok lezárását. Ezen döntés alapjaiban húzta keresztül a szeptember első hétvégéjére betervezett Horthy Miklós Emléktúra lebonyolítását.
Szerencsére a Hazajáró nagymenőit nem abból a fából faragták, hogy hagyták volna az egészet kárba veszni. Jakab Sanyi vezetésével egy gyors logisztikai manőverrel a történelmi Hont vármegye Korponai-dombvidékére lett átütemezve az emléktúra. Sajnos anyaországi túratársaink azon az ominózus hétvégén nem tarthattak velünk, így a palásti faluközpontot csupaszív felvidéki magyar túrázó szállta meg. Felvidéki túrahadtestünk több mint 30 emberből állt, amolyan deluxe társaság, akik kellő motivációval, lelkesedéssel és erővel felfegyverkezve ment neki a harmincöt kilométeres távnak.
Reggel nyolc órakor, miután mindenki magába tolt egy adag folyékony vakcinát, rajtoltunk el.
Az időjárás kegyes volt velünk egész nap, így nem kellett tartanunk attól, hogy égi áldásban lesz részünk. Célpontnak Csábrág vára volt belőve. Frankó választás volt ez bizony, hiszen azt suttogják, hogy a történelmi Hont eme régiója, az egyik leghangulatosabb tája a mi kis felvidéki csodavilágunknak. A Korponai-dombvidék flóra és fauna világa pazar látványban részesített minket.
Ne lepődjünk meg ha egy kisebb szarvascsordába botlunk túrázás közben vagy éppen dámszarvasok bőgésére ébredünk a reggeli órákban.
Csábrág várához ebédidőre érkeztünk, ahol egy kisebb pihenőt iktattunk be. Jól elbújt a főutak és lakott vidékek elől. Kiterjedtsége, nagysága görnyedező falai ellenére is hatalmas múltról árulkodnak. A várrom egykoron a hosszú múltra visszatekintő, ősrégi magyar nemesi család a Koháryak nyári rezidenciája volt, míg a 19. század elején elhagyták és a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb szentantali kastélyba tették át a honti uradalmuk székhelyét s azt választották állandó lakóhelyül. 1812-ben azután Koháry Ferenc József felgyújtatta a várat. Ez lett Csábrág várának veszte, azóta pusztul, de vannak, akik gondját viselik és erősítik falait, hogy az utókor is tanulhasson történetéből. A csábrági várdomb és környéke nemzeti természetvédelmi terület. Nagyon gazdag hüllő-lelőhely található itt (főleg nagyszámú sikló populáció él itt).
A várrom bejárása, az ebédünk elfogyasztása, majd egy identitást tévesztett tót atyafi helyretétele után díszes csoportképet álltunk zászlóinkkal, megörökítve a várrom bevételét.
Visszaút Palástra már komótosabban zajlott, de a móka és kacagás továbbra is kitartott a társaságon. Főleg a férfiak voltak elemükben, hiszen még csobbani is volt kedvük. Késő délutánra ért vissza a csapat Palástra. Az ügyesebbek már a kofolájukat (vagy éppen sörüket) itták, miközben az utolsók is beértek, mivel a végére a csapat eléggé szétszakadt. Ettől függetlenül nem érhet panasz senkit sem. Mindenki becsülettel teljesítette a rögtönzött Horthy Miklós Emléktúra felvidéki változatát.
Jár a pacsi és vállveregetés mindenkinek. Éljen a Haza és a természetjárás szeretete. Mindörökké magyarok!
