Szentendre, avagy mediterrán életérzés a Dunakanyar ékszerdobozából
Ez most egy nagyon őszinte írás lesz tőlem. Miről is fog szólni? Szentendréről, anyaországunk legszebb településéről. Tudom, lehet páran felhördültek itt most és tanácstalanul néznek kifelé, de megnyugtatok mindenkit, igyekezni fogok jó benyomást kelteni szubjektív-objektív írásommal, hátha eme sorok után neki erednek páran a szentendrei életérzésnek.
Nyilván ízlések és pofonok, kinek mi a szép, ha egy városban keressük azt. Szerencsére Szentendrén minden adott, hogy azt a bizonyos megfoghatatlan szépet meglássuk és magunkévá tegyük. Mivel személyem jó pár alkalommal megfordult eme tüneményes településen, így ezen szombati sorok nem egy tőlem klasszikus élménybeszámolót fognak tartalmazni, hanem egy olyan leírást, ami remélhetőleg eladhatóvá teszi majd Szentendrét a tisztelt olvasó számára.
Ezen egészséges multikulturalitást a város egykori legnépszerűbb polgármestere testesítette meg. Dumtsa Jenő szerb származású volt, görög-cincár felmenőkkel. Ő állította a haladás pályájára a várost. Szentendre első polgármestere, annak a szerbségnek volt utolsó nagy képviselője, amely a török hódoltság után újra felépítette a várost és megteremtette mai arculatát. Ő volt az, aki polgármesterként az urbanizáció és a polgárosodás útjára indította Szentendrét.
Látnivalók közül nyilván a Fő tere viszi el a showt. A tér egykor a szerb negyed központja volt, ennek jeléül közepén a Szerb Kereskedő Társaság keresztje helyezkedik el, melyet még 1763-ban emeltek hálából, hogy az akkori pestisjárvány elkerülte a várost. A Kalmár-kereszt ma Szentendre egyik fő szimbóluma.
A téren ott magasodik a Blagovesztenszka (Görög) Templom. A görög templom története még a tizenhetedik század végére nyúlik vissza, mikor is jelenlegi helyére a törökök elől Szentendrére menekített szerémségi szerzetesek templomot emeltek. Másik ikonikus temploma és egyben személyes kedvencem A Belgrád-székesegyház. Bordós színe csak úgy megigézi az arra járót. A szentendrei templomok közül rangjához méltóan a legdíszesebb és leginkább tiszteletparancsoló épület, ám méretei kevésbé érvényesülnek, mivel a püspöki palota és a szerb ortodox egyházművészeti Múzeum kertjében, évszázados fák ölelésében, kőkerítéssel elkerített területen fekszik. Ettől függetlenül kertjéből szép kilátás nyílik a városra.
A város majdnem összes történelmi épületéhez más-más történet fűződik. Barokkos pompa keveredik a mediterrán elevenséggel. Ehhez még hozzájön a Dunakorzó is, ahol képeslapba illő fotókat lehet megörökíteni. Cukrászdák, éttermek sokaságát találjuk meg itt. Brutális jó lángosokat lehet itt feltankolni. Aki a délszláv ízeket szereti, nem fog csalódni. A grillezett húsokat van, hogy kint készítik elő. Az édesség kedvelői pedig szintén kiélvezhetik örömüket valamelyik gusztusosan berendezett cukrászdában vagy fagylaltozóban.
Mindig áldásnak tekintem, ha a város macskaköveit koptathatom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az én esetemben nincs a világvégén, így nagy eséllyel idén is járhatjuk lábtangónkat a Dunakanyar ékszerdobozában.
