Aranyforintos napok a Körmöci-hegységben
Komótosan, mások által nem siettetve, csipegetjük hazai világunk egyes szeleteit. Azt nem tudom megmondani, meddig fog tartani a teljes étlapot elfogyasztani, de azt garantálhatom, a minőségi alapanyag idehaza elsőosztályú. Amúgy is, minden otthon kezdődik, még a világlátás is. Nem hiába szeretünk a Felvidéken bóklászni.

Ezen írás a Körmöci-hegységbe fog vezetni minket. A vámot most nem izzadságszagú jelenetekkel, hanem rögtön aranyforinttal szerettük volna befizetni. Mivel zsebünk kongott az ürességtől, így az aranyért házhoz mentünk, más kérdés, hogy végül hoppon maradtunk, de a látványra most sem lehetett panaszunk. A szemfüles olvasó két szendvics majszolása közepette már biztos kitalálta, a sorok a nagy múltú Körmöcbányáról szólnak. Természetesen a pénzverdéjéről híres város mellé hozunk afféle desszertként egy másik helyszínt is.
Repüljünk vissza az időben és ismerjük meg a patinás város múltját. Mint sok helyen itt a Felvidéken, a történelem viharos szele sok mindent és mindenkit kifújt innen. A huszadik század nagy balhéit a magyarok mellett, főleg a németek vitték el. Az egykori Bars vármegye északi részén, a Körmöci-hegységben megbúvó városban virágzott anno a háromnyelvűség. Gerincét a hajdanán sziléziai és türingiai német telepesek által alapított város leszármazottai alkották. A szívós németség mellett a magyar és szlovák etnikai elem szintén szép számmal képviseltette magát. Napjainkra már csak az óvárosi magban megmaradt pár épület suttog a régi rend nagyságáról. Mint sok más városban, itt is gyökeret eresztett a szocreál építészet “remeke”.
Körmöcbánya anno sokat látott. Megesett, hogy husziták randalíroztak nála, ostromolta Hunyadi János, de hatalmas tűzvész is pusztított itt. Most a jelenünkben, mintha a város nyűglődne és nem találná a helyét. Persze, a pénzverde máig működik, de már árnyéka annak a bányavárosi kolosszusnak, midőn volt.
Azért a Várnegyed most is adja magát. Nagyságából tudjuk megítélni milyen gazdag volt a város. A lejtős, füves főtér felé emelkedő várnegyed meghatározó épülete a Szent Katalin-templom az ősi bányaváros gyöngyszeme. Az egykori román templomra késő gótikus stílusban ráépülő Szent Katalin-vártemplom Körmöcbánya szimbóluma, a városka szinte minden pontjáról jól látható a magas dombon épült várnegyed közepén. A templom legértékesebb látnivalója, a szentélytől balra látható neogótikus oltáron lévő, gótikus Mária-szobor. A templom a városba látogató Mária-hívek kedvelt zarándokhelye. A templom melletti, a bástyakapuval egybeépült karcsú óratoronyban van a város legrégibb és legnagyobb harangja, melynek megalkotása a 16. századra datálható.
Az aranyvárost hagyjuk magunk után és lyukadjunk ki a tőle északra található Jánoshegyen. Azért eléggé durva, hogy alig száz év mit tud tenni egy településsel. Bő kilencven évvel ezelőtt szinte németek lakták a környéket. Mára a temetőben találjuk meg őket. Jánoshegy melletti Keresztelő Szent János ősrégi templománál találjuk meg vén kontinensünk földrajzi közepét. Ez a fontos földrajzi pont egy kis emlékművel van megjelölve a templom védőfala mellett. Az emlékmű egy nagy, gömbölyded formájú kő, amely alakjával egy felfelé álló rögbilabdára emlékeztet.
Ottjártunkkor ősziesen esős arcát mutatta meg nekünk. De még így is sugárzott a hely aurájából az a nyugalom, harmónia és csend, ami néha elkél emberfia számára. A betondzsungel tömege és a digitális zaj pusztító tud lenni az emberi elme számára. Hát használjuk ki, Felvidék tele van fejszellőztetős látnivalóval.
Miután egy utolsót szippantottunk bele a Körmöci-hegység frissítő levegőjébe, egy pajkosan megelégedett mosoly kíséretében autóba pattantunk és meg sem álltunk hazáig.
