Gótikus utakon Gömörországban
Feladatunk van és én itt nem a havi számlák befizetésére gondolok vagy éppen arra, hogy hétköznap a munkahelyünkön égjünk ki. Ennél azért többet érdemlünk! Miről is lenne szó? Világlátásról, szabadságról és ezek napi szintű praktizálásáról. Legyen az egy jófajta könyv olvasása és az abban való elmerülés, egy úticél, vagy éppen más élet - és családi örömök hajkurászása. Tudom, ebből a közép-európai szellemi nyomorból néha jobb nem kijózanodni, de ha tehetjük, nyomjunk magunkon egy képzeletbeli újraindítást és robbanjunk ki a társadalom mérgező darázsfészkes zajából. Az elkövetkezendő sorok is amolyan receptet fognak tartalmazni, miképpen lehet aktívan a természetben, a szakralitás lágy ölelésében eltölteni három napot, most éppen Gömörország csodálatos világában.
A tavalyi év szeptember hónapját írjuk. Szinte nyári idő jellemezte az év kilencedik hónapját. Méhes Attila túratársam, aki egyben aktív szervezője a Felvidékünkön megvalósuló Hazajáró Honismereti Túrák többségének, volt kedves és felajánlott egy helyet négy keréken guruló vasparipájában. Egy ilyen pöpec ajánlatra ritkán mond nemet emberfia, így arra kaptam magam egy napsütötte pénteki napon, hogy Attilával, kedves nejével és Judit túratársunkkal veretünk a máig nem létező autópályán Gömörország felé. Főhadiszállásunk most is a várhosszúréti Jozefína Panzióban volt berendezve. Attila már évek óta visszajáró vendég ide, én második alkalommal szippanthattam magamba az itteni levegőt.
Első napunkat a gótikának szenteltük. A gömöri gótika páratlan, amúgy is számomra eme szakrális irányzat az etalon. Továbbra is azt állítom, a gótika az egyetlen, amely komolyan vette a Teremtővel való kapcsolatot. Beszippant aurája és végül józan fejjel jutsz ki belőle. Gömör-Kishont területén ma is huszonhárom templom található középkori falfestményekkel, olasz freskókkal és az általuk kiképzett mesterekkel, ami régóta a fejlett közép-európai kultúra kontextusába helyezi ezt a területet.
Négy helyszínt iktattunk be, ezek pedig a következők voltak: Süvéte, Kövi, Csetnek és Martonháza. Nem szükséges buzgó hívőnek lenni ahhoz, hogy a szépet meglássa az ember. A négy helyszín mindegyik megérne egy külön írást. Személyes kedvencem, már ha illő ilyet írni, a csetneki gótikus templom volt.
Egy evangélikus templomról beszélünk, melynek értékes belső tere hatalmas művészi gazdagságot rejt magában, amelyet ritka sírfeliratok, szószék, késő reneszánsz oltár és 14. és 15. századi freskók mutatnak be. Kora estére végül a szállásunkra is sikerült odaérni. Tettünk még egy amolyan levezető sétát a faluban, kísérőnek ilyenkor mindig jól jön a folyékony elixír, amit itt egyszerűen (mily meglepő) pálinkának hívnak. Maradjunk annyiban, hogy az első éjszakai alvással nem volt gond.
Napunk az előző esti szilvapálinka felböffentésével kezdődött. Gyors gatyábarázás, kiadós reggeli és kezdetét vette egy újabb gömöri élménynap. A gótikát erre a napra szüneteltettük, helyette túrabakancsunkba lépve a Gömör-Tornai karszt sziklabirodalmába vezetett utunk.
A szuszogás és izzadós kaptatók közepette megkaptuk azt amiért jöttünk. A Szádelői-völgy megmutatta báját. Elénk tárta gigászi, vakítóan fehér mészkősziklafalait. Az alatta zúgó erdei patakok megigézték a tündék és manók világát.
Felkapaszkodtunk a Szádelői-fennsík idilli karsztplatójára, ahonnan káprázatos kilátás nyílott. Majd onnan még volt erőnk és gyalogszerrel bevettük a Tornai várromot is. Nem mondom, szép napot zártunk. Másnap ezt a combunk és vádlink is hűen jelezte.
Harmadik és egyben záró napunkat kezdtük meg. A fő csapásirány ismét a gótika volt, de mellé bevettük buliba a vasércet is. Hogy jön ide a vasérc? A gömöri Dernő településén egykoron a vasérc körül forgott minden. A helyiek a vasgyártásból és a bányászati tevékenységből keresték meg a napi kenyérre valót.
A "vasgróf" Andrássy György itteni gyára állította elő a budapesti Lánchíd szerkezeti elemeit, de a Várkert-bazár és a Duna-korzó öntött vasoszlopait is Dernőn gyártottak le. A vasérc után váltás, avagy repetézés a gótikából. Gömöri vizitünket Pelsőcön zártuk.
A Pelsőci Református Templom aurája elragadott minket a gótika misztikumába, református motívumokkal megbolondítva. Belső terét máig csak részben feltárt freskók díszítik, amelyek az ország legértékesebb középkori falfestményei közé tartoznak.
A logisztikára és szervezésre most sem lehetett panasz. Hálás leszek a sorsnak, ha a jövőben is megadatik nekem az a kiváltság, hogy ismét Gömörországban járjak, hiszen mindenki tudja, világlátásunk hazai pályán kezdődik.
