Egy nap, két vár
Akik meg szeretnék ismerni a múlt értékeit, számtalan látnivalóra rácsodálkozhatnak a Balaton több mint 200 km-es partszakaszán. A kínálat lenyűgöző: Tihany, Sümeg, Balatonederics, Balatonlelle, Balatonszárszó, Fonyód… Csak néhány látogatásra érdemes helyszín a látnivalók gazdag tárházából. Mi ezúttal két várat szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani, s mivel mindkettő a tó északi partján található, mintegy 40 km távolságra egymástól, akár egyazon napon is megtekinthetőek. Kezdjük a bemutatást Szigligettel!
A tatárjárás után IV. Béla Szigligetet a pannonhalmi apátságnak ajándékozta, hogy ott kővárat építsenek. A vár két év alatt elkészült, és a királynak annyira megtetszett, hogy három korábbi birtokát ajánlotta fel érte cserébe. Azután a várat a Móriczhidai családra bízta. A mohácsi csata után I. Ferdinánd Török Bálintnak ajándékozta. 1547-ben pedig az a Magyar Bálint lett a vár kapitánya, aki 1571-ben betegen is visszaverte a török támadásokat. A török hódoltság végén a vár elveszítette hadi jelentőségét, lassan pusztulásnak indult, majd a 17. század végén egy villámcsapás következtében nagy része leégett. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a császár elrendelte lerombolását, köveinek egy részét pedig a lakosság széthordta.
A még megmaradt falakat 1931-ben, 1953-ban és 1965–66-ban megerősítették. A vár felújításának munkálatai 1991-ben kezdődtek el és 2021-re fejeződtek be. A várhegy élővilága roppant változatos.
A sziklák repedéseiben gyökeret vert a védett pikkelypáfrány. Tavasszal a hóvirág után nyílik az odvas keltike, a védett májvirág és a törpe nőszirom. A nyár virága a tarka nőszirom és a hegyi árvalányhaj. Ősszel mutatja meg szépségét a szúrós csodabogyó. De gyakran felbukkan itt a búbos banka, a fokozottan védett kerecsensólyom, az imádkozó sáska, a várfalakon sütkérező fürgegyík és a zöldgyík.
Magyarország legtöbb várát a 13. és a 15. század között nemesi családok építették, saját hatalmuk biztosítására. Szigliget vára egykor a tó mocsaras területéivel szegélyezett szigeten épült, ahol mezőgazdasági területek biztosították az itt lakók ellátását. A vár valószínűleg háromszintes lehetett, és több ütemben bővítették. A régészeti ásatások sok használati tárgyat tártak fel, ezekből a kiállított leletekből következtethetünk az itt élők mindennapjaira. Szigliget egyike azon magyar váraknak, amely a 150 év alatt egyszer sem került török kézre.
A várnép számára az élet megszervezését a várnagy végezte. A szigligeti vár egyszerre volt a családok és a katonák lakóhelye. Az alsóvárban kaptak helyet az istállók és a kaszárnyaépület, míg a felsővárban lakótereket alakítottak ki.
A konyha központi részén a tűzhely állt, amelynek tágas kürtője volt. A felszálló füstön tartósították a húsokat, míg a halakat elsősorban sózták. A főzéshez üstöket, fazekakat használtak, a sütőházban a kenyér és a kalács készült. A kemencék gyümölcsaszalásra is alkalmasak voltak.
A sok étel elkészítéséhez megfelelő személyzetre is szükség volt. A nemesi származású tisztviselőknek ebédre 4-6, vacsorára 3-5 fogás dukált. A 16–17. századot a nagymértékű húsfogyasztás jellemezte. Legfontosabb fogás a leves volt, amely egész nap forrt, miközben mindig dobtak bele valamit: húst, halat, zöldséget… Tányérból csak az urak ettek, a kanalat közösen használták, a villa nem számított evőeszköznek, és a feldarabolt húst kézzel fogyasztották. Bort már ittak, a sörfőzés csak 1541 után terjedt el.
A kor közgondolkodása szerint a meleg vízben az ember pórusai kitágulnak, és a testbe beszivárognak a fertőzések. Ezért a gyakori mosdást nem ajánlották. A vár lakói ruháikat erős illatú növényekkel illatosították. A vár magassága miatt nagy érték volt a víz, fürdésre nagy dézsákat használtak, amelybe az előmelegített vizet öntötték. De erre csak ünnepekkor és rendkívüli események kapcsán került sor. A várban két ciszterna is az itt lakók rendelkezésére állt. Sokszor sót szórtak bele, hogy ne poshadjon, ne fertőződjön a vize.
A végvári harcok legjellegzetesebb színfoltja a bajvívás volt. Hőseit a lantosok megénekelték, hírük messzi földre eljutott. Ez az esemény szigorú szabályrend szerint zajlott, és a bajvívók rendszerint lóhátról vívtak meg egymással. A bajvívás legenyhébb formája a kopjatörés volt. Komolyabb erőpróba volt az első vérig történő vívás, a legkomolyabb párviadal viszont az életre-halálra szóló küzdelem volt. A leghíresebb bajvívók általában a várkapitányok voltak.
Aki mostanság ellátogat Szigligetre, annak elsőként a felvonóhidas, emeletes kaputorony tűnik fel, az alsóvár védelmi rendszerének legfontosabb pontja. Ezt Török Bálint-kapunak nevezik, és egykori tulajdonosának állít emléket. A várban rendszeresen tartanak középkori játékokat, a nyári hónapokban a szigliget várudvar szabadtéri szinpadán pedig színvonalas színházi előadásokkal és koncertekkel várják a kultúrára éhes közönséget. A vártörténeti kiállítás mellett a fegyverkiállítás is megtekinthető.
A többszintes erődítmény látogatásának csúcspontja – évszakoktól függetlenül – a falakról nyíló káprázatos kilátás.
Aki Nagyvázsonyt szeretné megtekinteni, annak tudnia kell, hogy a vár legfontosabb ura a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére, Kinizsi Pál volt, aki soha egyetlen csatát sem veszített el, s akinek maga Mátyás király ajándékozta ezt a birtokot 1462-ben.
Kinizsi valószínűleg kisnemesi családban született Kinizsben. Apja halála után anyja Magyar Bálint felesége lett. Pál felemelkedését valószínűleg mostohaapjának köszönhette, akivel részt vett a cseh háborúban, Szabács várának ostromában, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a kenyérmezei csatában. Karrierje 1464-ben kezdődött, és hamarosan vagyoni helyzete is megerősödött. Kölcsönös örökösödési szerződést kötött mostohaapjával, 1473-ban alakította ki új rezidenciáját Vázsonyban. Kinizsi, a nagy törökverő, haláláig viselte a temesi ispán címet, és mindvégig sikeresen védelmezte hazáját a török ellen.
Kinizsi valószínűleg 1490 táján köthetett házasságot mostohaapja lányával, Benignával.
Mátyás király halála után az ország urai Jagello Ulászló cseh királyt választották magyar királlyá, aki – Báthori halálát követően – Kinizsit örökös gróffá és országbíróvá nevezte ki, ami a nádor után a második legmagasabb rang volt. Kinizsi később agyvérzést kapott, elveszítette beszédkészségét. Egy év múlva mégis rávette a királyt, hogy foglalják el Szendrőt. A tervet már nem tudta megvalósítani, mert meghalt. Holttestét az általa alapított vázsonyi pálos kolostor templomában helyezték örök nyugalomra.
Kinizsi Pál 1492-es végrendeletében a várat feleségének, Magyar Benignának ajándékozta. Ő Kinizsi halála után újra férjhez ment Horváth Márkhoz, aki 13 évnyi házasság után Zágrábnál leesett a lováról és meghalt. Benigna egy év gyász után harmadszor is férjhez ment Kereky Gergelyhez. Tíz év elteltével azonban férjét bérgyilkosokkal megölette.
Benigna, Pál halála után, átépíttette a várat. Ekkor készült a nyugati palotaszárny harmadik emelete, ahol az özvegy kialakított magának egy magánlakosztályt. A palotaszárnyban fogadta a vendégeit, intézte feladatait, este azonban a pihenés helye a toronyban lévő szobák voltak. A kápolnát ugyancsak kibővítették, a várat saroktornyokkal megerősítették, szárazárokkal övezték, és a barbakán is ekkor épült.
1770-ben – a lakótorony kivételével – minden romba dőlt, a tornyot pedig börtönként működtették. 1857-ben ez a vár is leégett, a romok helyreállítása csak 1954-ben kezdődött el. 1960-ra sikerült az egész vár területét feltárni. 2003-tól újabb ásatások indultak, legújabb helyreállítása 2018-ban kezdődött és 2022-ben fejeződött be. Ennek nyomán megújult a földszinti és az első emeleti teremsor, amelyben a vár történetét és lakóit bemutató kiállítás kapott helyet.
