Száguldás a talján csizma sarkánál
Legutóbbi élménybeszámolónkat a sziklákból fogant Materával zártuk. Négytagú csapatunk innen folytatta tovább csavargását, ráfókuszálva Puglia tartományának látványelemeire. Első éjszakánkra Tarantóban rendezkedtünk be. Az elkövetkezendő sorok róla és az utána meglátogatott helyszínekről fognak szólni.
Szállásunkkal is meg voltunk elégedve, leszámítva a galambok kapargálását. Igen idegesítőek voltak, mikor hajnalban csinálták a showt. Nem egy csipeszt dobáltam utánuk a szállásunk erkélyéről rájuk, miközben a társaság három tagja a reggeli órákban lefutott a tengerpartra egyet csobbanni. Egy teljes napra egyértelműen érdemes megállni és hömpölyögni szieszta után a tömeggel vagy éppen szűk sikátoros utcákban keresni a történelmet. Óvárosa hangulatos, a szemetet is többségében elviszik és a sirályok sem kuláznak le fentről, ha figyelő szemedet rájuk veted.
Vettünk is olyan kombinált jegyet, mely felhasználásával négy ikonikus katedrálisba is beléphettél. Ezek név szerint a következők: Basilica di Santa Croce, Chiesa di Santa Chiara, Chiesa di San Matteo, Cattedrale Ss. Maria Assunta. Persze akadtak más korokból is épületek. Az ókori római időkből maradtak épületfoszlányok, melyek emelték a város hangulatát. Az esti fények nagyon hangulatosak errefelé. Ki is tippeltünk egy bárt, ahol kiülve, koktéllal a kezünkbe értékeltük az eddigieket.
Finom reggelinket szállásunk teraszán fogyasztottuk el. Bari előtt még beiktattuk Ostunit. Éppen belecsöppentünk egy motoros felvonulásba. Örömükben csak úgy bőgtek a mocik. Ostuni épületei olyan finom fehér színre voltak itt kimeszelve, hogy fogreklámba is beillettek volna.
Természetesen a drónunk itt is kibújt a batyunkból és rögzítette fenntről a lényeget. Bő három órácskára jöttünk és pihentünk meg itt, majd toltuk tovább a talján discoveryt. Ügyesen gazdálkodtunk az idővel, így a srácok megérdemelték a tengeri mosakodást. Torre San Leonardonál belefutottak a tengerbe, míg én addig lőttem a fotókat a közösbe.
Még mielőtt nekiindultunk volna a városnak, vettünk egy üveg bort. Utazótársunk az egyik mammával kinyittatta, majd finoman elszürcsölgettük a szállásunkon. Az apartmanunk különlegességét az adta, hogy minden kódra nyílt. A szállásadóval nem is találkoztunk. Minden adatot leküldött, elmagyarázott. Nagyon pöpec kis lakás volt a miénk.
Este már nagy volt a bizsergés, mivel a következő hétfői nap az olaszoknál egy nemzeti ünnepükre esett, így a vasárnapi estéjük egy igazi népünnepéllyé változott. Az óvárosi barangolásunkat ügyesen letudtuk. Bariban őrzik Mürai Szent Miklós ereklyéit, a román kori építészet egyik csúcsában, a San Nicola-bazilikában. Számomra tragikomikus volt, mikor koporsóját a szájmaszkokban sorbanálló tömeg csókolgatta, majd egy arra kijelölt ellenőr, minden csók után fertőtlenítette az üvegkoporsó azon részét.
Bari egyik főútján kialakított rögtönzött pályáján már javában zajlott a retro versenyautók banzája. Veterán olasz sportkocsikat vonultattak fel és nyomatták a gázt. Óriási volt a hangulat, az egész várost a nyüzsgés jellemezte. Este tíz után húztunk vissza a szállásra, mivel az elmúlt három nap eléggé kiszipolyozta erőforrásainkat. Jó pár lábtangós kilométer volt már mögöttünk. Persze ezt a város népe nem értékelte. Éjfél után a fél Bari nekiállt énekelni. Tudnak ám ezek a taljánok élni!
Az utolsó reggelünkbe belefért még bőven egy kiadós reggeli, na és az elmaradhatatlan cappuccino. Kora délelőtt leadtuk kocsinkat, a hazautazás Budapestre pedig már a megszokott séma szerint zajlott le.
