A mozaikos Ravenna
Múlt héten szombaton Bologna középkori magját jártuk be. Emilia-Romagna tartománynak székhelyét elhagyván egy újabb középkori hangulatú város robogott velünk szembe. Nem voltunk restek kikerülni, bátran álltunk bele a kihívásba. Kultúrszomj csillapításra abszolút alkalmas, vallástörténeti szempontokat figyelembe véve, pedig telitalálat a helyszín. Legyen szó hát Ravenna városáról, ahol mozaikként rakódtak le a történelem egyes darabjai.
Volt itt aztán minden és voltak sokan, akik megfordultak itt és formálták a város képét, sőt, maga az “öreg hölgy”, azaz Európa politikai és kulturális arculatát. Ravenna nem csak a Nyugat-Római birodalom végén, hanem a gótok uralkodása alatt és a bizánci uralom idején is főváros volt, így ezekből az időkből (402-751 között) számtalan építészeti örökség maradt fenn, ezek közül nyolc műemléke az Unesco Világörökség része.
Oh, azok az építészeti remekművek, melyeket emberfia szeme láthat. Régi idők épületei és azok belsejének mozaikos alkotásai azt sugallják, régebben műveltebb és kifinomultabb volt az emberi elme, mint napjainkban. Amit máig emlegetek, az a San Vitale-bazilika belső díszítése. Leírva is kiráz a hideg, olyan gyönyörű. A retinámba beleégtek az ott eltöltött percek. Legszívesebben hanyatt feküdtem volna a bazilika kellős közepén és hagytam volna, hogy a történelem a kora középkor idejére repítsen vissza és élvezzem a Justinianus-kor remekét. Ha létezett Ádám és Éva paradicsoma, akkor szakralitás terén a San Vitale-bazilika mozaikos szépsége az etalon, maga a paradicsom.
A bazilika a 6. század elején épült, a paleokeresztény művészet egyik legértékesebb remeke szerte a világon. A gót uralom alatt kezdték építeni, és a 22 éves uralomnak és építkezésnek 540-ben a bizánciak hódítása vetett véget, akik eztán bizánci stílusban fejezték be. A részletek – a ruhák és ékszerek gazdagsága, és a díszítő elemek a bizánci udvar pompájára utalnak. A beszűrődő fény a márvány felületeken és a mozaikokon rendkívül szuggesztív és hipnotizáló hatású.
A San Vitale közvetlen szomszédságában egy következő építészeti gyöngyszem következzék. Galla Placidia mauzóleuma sem piskóta alkotás. Ravenna épületeinek egyik legrégebbije. Galla Placidia Arcadius és Honorius keleti és nyugatrómai császárok féltestvére volt. A mauzóleum lenyűgöző dekorációval és mozaik jelenetekkel rendelkezik. Görögkereszt alaprajzú, centrális elrendezésű mauzóleumról van szó. Az ókori mozaik kultúra emlékei láthatók falain, melyet aranyburkolat fed. Impozáns és időtálló. Értékelni és érteni fogják azok, akik számára az időtállóság szent és örök. A mauzóleumon túl a város fürdik a kulturális örökségekben. Ide tartozik még Dante sírja, és a San Francesco-bazilika, valamint a Basilica di Sant'apollinare Nuovo is.
Hogy mennyi fér bele Ravennába, az emberfüggő. Annó mi bő fél napot vizitáltunk nála. A vallás - és művészettörténeti edukáció után nekünk még kijárt egy könnyed séta a Piazza del Popolon. Ez a város főtere, itt lüktet ütőere. Eredete a 13. századba, a Da Polenta család idejébe nyúlik vissza. Majd a 15. században a velenceiek az uralkodásuk idején átépítették. Szerkezete emiatt is utal a velencei Szent Márk térre. Ma is láthatók az egykori csatorna mellett álló szobrokkal díszített gránit oszlopok. A Popolo teret jelentős épületek veszik körül, például a 14. századi Merlato palota, Da Polenta család lakhelye is volt, az egykori Banca Nazionale del Lavoro székhelye.
Erőnkből még futotta egy kisebb pancsolásra a tengerparton, onnan pedig gurultunk vissza Bolognaba, mivel főhadiszállásunk Emilia-Romagna tartomány meghódításában ott volt berendezve. Tehát még megeshet, hogy a tisztelt olvasó fog még a sorok között utazni eme régióban.
