Bringázás a Júliai-Alpok ékszerdobozaiban - Első rész
Múlt héten Karintiában, a méltóságteljesen magasodó Hochosterwitz kastélyából csodáltuk a panorámát és szippantottuk magunkba a friss levegőt. Innen gurultunk tovább és a kora esti órákra már a szlovén esszencia jött velünk szembe. Üde parfümként lengte körül testünket, hirdetve az ország természeti látványvilágának tömör gyönyörét. Az elkövetkezendő napokra a Júliai-Alpok alatt megbúvó Bled mikrovilágában rendeztük be főhadiszállásunkat. Megbízást kaptak drótszamaraink is, akiknek feladatuk az volt, hogy Bled és Bohinj között gurítsák a csavargókat, mondván minél többet lássanak és tapasztaljanak.
Késő délutáni becsekkolás egy hangulatos családi panzióban, mély levegővétel és erőnket a bledi várkastély (Blejski grad) meghódításához irányítottuk. Páromnak mondtam, formánkból még ki jön annyi, gyalogszerrel időben és erővel is győzni fogjuk. Bár ő forgatta szemeit, de nem volt apelláta. Végül egy átmozgatós és lépcsőzős lábtangó után a várról csodálhattuk a kora esti levegő üdítő simogatását és a lenyugvó nap sugarainak fényjátékát.
Külön parádé volt számomra, hogy a tömegnyomor elmaradt, az egész udvar területén szinte mi ketten tartózkodtunk. Kiélveztük minden percét. Bejártuk a vár minden szegletét, régiség boltjában pedig amolyan Gutenberg-kori nyomdájával még lapra is nyomtattunk, megörökítve ottlétünket. A várról szerpentinúton jöttünk le, elhaladva a neogótikus Szent Márton-templom mellett. Vacsoránkat egy autentikusan berendezett szlovén étteremben fogyasztottuk el, zárva ezzel tartalmas napunkat.
Napos reggelre ébredtünk. A reggeli fenomenális, a házi lekvár ízét még hónapok után is visszasírtuk. Mivel az itt leírtak nem követik kronológiailag a szlovén utazásunkat, így meghagyjuk a következő szombatra a második napunk teljes bemutatását. Maradjunk továbbra is Blednél és tekerjük körbe szemkápráztató tavát a végére pedig kóstoljuk meg híres krémesét.
Bukósisak a fejre és mehetett a tekerés a tó körül. A Bledi-tó (Blejsko jezero) a jégkorszakot követő olvadás során alakult ki a Bohinji-gleccser visszahúzódása során, a kivájt medencében gigászi szikla állt, melyből a mai sziget keletkezett. A helyenként 30 méteres mélységet is elérő, kristálytiszta vizű tó több mint 2 km hosszan fekszik a Júliai-Alpok előterében. Bicajjal laza tempóval, többszöri megállókkal - hiszen képek készítése ilyenkor erősen ajánlott - közel egy órás menetidővel bőven teljesíthető.
A tó pompáját a közepén elterülő apró szigete adja meg. A szigeten áll Mária Mennybemenetele-temploma, amely töretlen népszerűségnek örvend. A mai barokk templom egy gótikus stílusú templom átépítésével jött létre a 17. század végén, belső falain, a szentélyben még láthatók az eredeti gótikus freskók töredékei is. Egyébként a szigetet csak hajóval lehet megközelíteni, a szigorú környezetvédelmi előírások miatt csak elektromos vagy kézi hajtású járművel tudunk eljutni a szigetre. Az elektromos hajók a városból, a kaszinó melletti állomásról, a helyi, színes tetős, lapos bárkák, a pletnák pedig a tó déli partján lévő Mlino panzió előli kikötőhelytől indulnak.
Mi most a pletnázást kihagytuk, mivel önző módon hasunkra gondoltunk. A tó körbe tekeréséért járt a desszert. Aki járt már Bledben, azt biztos kóstolta krémesét. Ott tartózkodásunkkor három helyszínen is ettünk krémest, de egyöntetűen megszavazva párommal a tó partján elterülő teraszos éttermében lehet kapni a legjobbat. Szlovénia édes szimbólumát megunhatatlanul lapátoltuk magunkba. Bledet sikerült harmadik alkalommal is megcsodálni. A Monarchia korában népszerű üdülőhellyé fejlődött, 1908-ban a bécsi világkiállításon turisztikai aranyérmet is kapott. Az első világháború után a jugoszláv királyok, míg a második után Tito kedvenc kirándulóhelyének számított. Ebből is látszik, mindenki imádja. Párommal mi is rajongtunk érte. Fogunk mi még arra járni vagy éppen bringázni. Tegyék önök is így!
