Nem mellékszál, hanem fő csapásirány
Emlékeznek? Az orosz-ukrán háború kezdetén még egzotikumként számoltunk be róla, hogy a harcoló felek nálunk lagzis videósok által használd dji drónokról hogyan dobtak le műanyag pohárba vagy kávéscsészébe tett kézigránátot? E "hőskorszak" óta, éles körülmények között a "drónászat" hatalmas fejlődésen ment át, ma már nem múlik el éjszaka, hogy a harcoló felek ne vágnának néhány száz darabot egymáshoz. A vadászgéphez és a vadászpilóta kiképzésének árához képest filléres és hasonló hatásfokú eszköz.
Radnóti Miklós még arról írt, hogy "ki gépen száll fölébe...". Napjainkra ez, a harci drónok tömeges térhódításával alapvetően megváltozott, a gép "fölébe" száll, de benne immár nem ül senki. Az orosz-ukrán háború elején, bár mindkét fél bírt harci drónokkal, a drón jobbára inkább még egy egzotikus, főként felderítő és megfigyelő eszköze volt a háborúnak.
Annak idején nagyot ment az a videó is, amelyen a polgári drónt házilag kézigránát ledobására tették alkalmassá. Eredetileg ebben a cikkünkben volt elérhető, de már eltávolították a videómegosztóról.
A háború elején a drón még a "tüzérség szeme" volt. A drón megtalálta a célpontot, a tüzérség pedig megsemmisítette. A Bayraktar TB2-esek látványos sikerei után az orosz légvédelem adaptálódott, és a nagy méretű, lassú drónok korszaka leáldozott. E korszak szimbóluma a Bayraktar volt, melyet több dalnok is megénekelt.
Bár e kérdésben nehéz a korszakhatárokat meghúzni, hisz sok tendencia párhuzamosan állt fenn, ezt az időszakot, durván 2023-tól az FPV drónok forradalma váltotta. Azzal, hogy egy 500 dolláros drónra RPG-fejeket szereltek, melyekkel nagyságrendileg nagyobb értékű tankokat, gyalogsági harcjárműveket, páncélozott csapatszállítókat tudtak megsemmisíteni, megszűnt a páncélosok biztonsága. A támadási szög megváltozott: a drónok a tankok leggyengébb pontjait támadták. A háború olcsóvá vált a támadási oldalon, és elképesztően drágává a védelmi oldalon. Egy modern páncéltörő rakéta (mint a Javelin) ára 80 000 és 200 000 dollár között mozog. Egy "öngyilkos" FPV drón összeállítható 400-600 dollárból. Ezzel az eszközzel egy képzett pilóta képes megsemmisíteni egy több millió dolláros T-90-es tankot vagy egy nyugati Bradley-t.
2024-re a drónok már tömeges, döntő hatású fegyvernemmé váltak: a Reuters akkori összegzése szerint a drónok a 2024-es ukrán becslések alapján az orosz katonák elleni csapások 69 százalékáért, a járművek és felszerelések elleni találatok 75 százalékáért feleltek. 2026 februárjára a Reuters már úgy írta le a frontot, mint "kill zone"-t, ahol a kis, olcsó FPV-drónok gyakorlatilag lehetetlenné teszik a páncélos és gyalogos mozgást, a veszteségek pedig a hadszíntér egész logikáját átrajzolták.
Közben megjelentek a nehezebben zavarható rendszerek is. A Reuters 2025 júliusi riportja szerint mindkét oldal bevet rövid hatótávolságú, üvegszálas - vagyis elektronikus zavarásnak ellenálló - drónokat, valamint elfogódrónokat, amelyek más drónokra vadásznak. Ugyanez a riport azt is rögzítette, hogy az ukrán oldalon a drónok a frontvonalon már az orosz katonák és járművek elleni csapások döntő részét adják, miközben a hosszú hatótávú drónok külön, olcsóbb, de mélyre ható csapásmérő kategóriává nőtték ki magukat. A háború tehát nem "drónokkal támogatott" háború lett, hanem egyre inkább drónok által vezérelt attríciós háború.
A hadviselés átalakulásának immár geopolitikai vetülete is van. Az AP szerint Oroszország olyan továbbfejlesztett dróntechnológiát küld Iránnak, amelynek alapjai az Ukrajnában szerzett tapasztalatokból származnak; ez arra utal, hogy a harctéri innováció már nem csak a két hadviselő fél között áramlik, hanem más konfliktuszónákba is exportálódik. A Reuters és az AP más friss anyagai szerint mindeközben Ukrajna saját drónvédelmi tudását a Közel-Keletre is próbálja átvinni, vagyis az ukrajnai fronton létrejött megoldások globális piaci és katonai termékké válnak.
A legfontosabb következtetés talán az, hogy Ukrajna és Oroszország már nem egyszerűen drónokat használ, hanem drónokban méri a háború tempóját. Oroszország drónok tömegével próbálja kimeríteni az ukrán légvédelmet és megtörni a civil hátországot, Ukrajna pedig a távolsági csapásokkal és az elfogódrónokkal Oroszország olaj- és hadiipari hátországát támadja. A fronton és a hátországban ezért ugyanannak a hadműveleti logikának a két oldalát látni: aki gyorsabban tanul, olcsóbban gyárt, jobban integrál és pontosabban céloz, az marad fölényben. A drónháború mára nem mellékszál, hanem maga a háború – hogy úgy mondjam – fő csapásiránya.
