Hazajáró: Besztercei-havasok, a keleti határszél csendes őre – VIDEÓVAL

Ez az ismeretlen ismerős, a Kis- és az Aranyos-Beszterce ölelésében fekvő Besztercei-havasok. Délről a borvizek hazája, a Borszéki-medence határolja. Tájképi környezetét elnézve nem véletlen, hogy itt ringott a nagy hagyományú Erdélyi Kárpát Egyesület gyergyói osztályának a bölcsője. Táborát mi is meglátogattuk, mielőtt bevetettük volna magunkat a vadonba. 

Nem árulunk el vele nagy titkot, de ahol lehetséges, ott bizony igénybe veszünk némi terepjárós segítséget is, mikor egy-egy hegység legmagasabb régióját közelítjük meg. A Keleti-Kárpátok hatalmas kiterjedésű vonulataira amúgy is jellemző, hogy a hegyláb és a főgerinc között egy nap a járóföld, amíg a hosszú völgyeken felérünk. A Besztercei-havasokban sem volt ez másként, ráadásul Bálint Géza személyében magyar erdész volt a sofőrünk és kalauzunk.

Az külön rejtély marad, hogy személygépkocsikkal hogyan tudtak felkapaszkodni oda, ahova mi is csak nehezen jutottunk fel terepjáróval. 

Hátrahagyva autónkat, a legmagasabb csúcsokra mi is gyalog mentünk tovább, így délben már a verőfényes napsütést élvezhettük a hegység legmagasabb pontján, a Budakon. Nyugatra a Kelemen-havasok, keletre a Csalhó, délre a Hagymás-hegység vonulatai vesztek el a párában. Egyedül a Besztercei-havasok észak felé szépen alacsonyodó hegyhátai látszódtak igazán jól. 

Maga a hegység Bukovina, Moldva és Erdély határán fekszik, valódi határhavas, amelynek nagy része már átnyúlik Ó-Romániába, és csak kisebbik fele tartozik Székelyföldhöz. Revendikált-havasoknak is hívják, de hogy miért, ez ügyben vissza kell mennünk a XVII. századba. II. Rákóczi György 1657-es lengyelországi hadjáratát követően igen bizonytalan lett Erdély belpolitikai helyzete. Ezt kihasználva, a moldvai vajdák birtokba vették a keleti határterület erdeit, legelőit. Egészen 1769-ig kezükön is volt ez a vidék, ekkor a Habsburg és a Török Birodalom tisztázta a havasok hovatartozását, így az visszakerült a székelység birtokába.

A császár a besztercei erdőkből származó jövedelmet az újonnan felállított székely határőrezredek támogatására fordította. Ez az állapot egészen 1851-ig tartott, ekkor Ferenc József az 1848-as forradalomban való székely részvételért elkobozta ezt a vagyont. 

A kiegyezés aztán újra visszajuttatta székely tulajdonba a revendikált havasokat. Rögvest meg is alakult a Csíki Magánjavak közbirtok, amely 52 székely községet szolgált, és amely egészen az 1923-as elkobzásáig a fénykorát élte. 

A román állam fennhatósága alatt azóta is tart a huzavona, és bár 2000-ben újraalakult a Csíki Magánjavak 54 község szervezésében, majd 2002-ben a román állam elismerte a jogfolytonosságot, viszont az elvett vagyon visszaszolgáltatása a mai napig késik. 

A Besztercei-havasokra így a nagy kiterjedésű erdők, az érintetlen ősvadon jellemző, és bár formakincsében is szegényebb szomszédjainál, igazi értéke az ismeretlensége, járatlansága. Eszténák és havasi élet azért van a hegységben, de a turistajelzések igencsak megkoptak már. Pásztorokon és áfonyagyűjtőkön kívül nem is találkoztunk mással, miközben visszaereszkedtünk a Kis-Széples felé. 

Az első világháború idején véres harcok zajlottak a Tölgyesi-szoros feletti Égett-Butkán. Az 1385 méter magas, részben kopár tetőn számtalan futóárok és több sziklába vájt alagút látható ma is. Száz esztendővel ezelőtt a 37-es tüzérhadosztály (nyitrai, érsekújvári és pozsonyi honvédek) védte ezt a stratégiai pontot az orosz (türkmenisztáni hadosztály) ellenében. Az Égett-Butka 1916-ban többször is gazdát cserélt, és maga József főherceg is megmászta a csúcsot, hogy megdicsérje és biztassa a honvédeket. 

A csatazaj rég elült már, de érdemes bakancsot húzni, és keblünkre ölelni ezt a határszéli havast, amely bár az ismeretlenség homályába húzódik, de sok magyar emléket tartogat számunkra.

Megjelent a MAGYAR7 32. számában.