A Gyergyói-havasok északi szegletében - KÉPEKKEL, VIDEÓVAL
Mi mindent rejt a szó: Gyergyói-havasok... Hatalmas, sudár fenyőket, melyek sereggé összeállva állnak őrt a Gyergyói-medence keleti oldalán. Hegytetőkre szúrt kápolnákat, melyekbe temérdek hálát hordott az istenfélés egy-egy megmenekvés után. Itt erednek a havasban egymástól karnyújtásnyira Erdély nagy folyói, csak míg az Olt déli irányba indul útnak, addig a Maros északnak tartva fut egy tiszteletkört a gyergyói falvak közt, hogy majd a görgényi hegyeket megkerülve ő is délre kanyarodjon.
Különösen alakította a történelem ezt a tájat, és benne a székely lelkületet. A tatár gyakori betörései mellett itt érték el a "transylvaniai kánaánt" a keletről érkező örmények is, akik közül sokan le is telepedtek itt, meghatározva aztán a fiúszék polgári fejlődését. Észak-Gyergyó falvaiban a románság alkot többséget, így Csíkhoz vagy Udvarhelyszékhez képest Gyergyó kissé heterogénebb.
De visszatérve a hegyekbe: a Gyergyói-havasokat három részre szokta osztani a földrajztudomány.
A déli, Marosfőtől a Pongrácz-tetőig tartó Vaslábi-hegycsoportban ered az Olt és a Maros, és itt található a híres Súgó-barlang is. A Pongrácz-tető és a Cengellér-tető közti középső rész a Ditrói-havasok, mely a Pricske csúcsában tetőzik. Mivel erről a két hegycsoportról már készültek Hazajáró epizódok, 2016 nyarán a Gyergyói-havasok északi szeglete felé fordult a figyelmünk, mely a Borszéki-hágó ès a Cengellér-tető közt húzódik, és Salamási-hegyek néven ismeretes. Gerince könnyen járható, de nem annyira látványos, mint a hegység délebbi része. Legmagasabb pontja, a Nagyközre-havas be van erdősülve, de a szomszédos Tászok-tetőről igen jó a kilátás. Utóbbi csúcsot televíziós átjátszó tornyok csúfítják, de maga a Tászok sokkal inkább az „írott kövekről" nevezetes.
A románok igyekeztek is eltűntetni a nyomokat; a kommunista időkben a párttitkár felrobbanttatta a köveket, vagy éppen a salamási iskola alapjába is került belőle, de azért maradt pár darab odafent, és a gyergyószentmiklósi múzeumban is megtekinthető jópár „róvott szikla". A székelyek tudatában ma is él a felfogás, hogy a Tászok-tető egykor őseik kultikus helye lehetett.
Az innen 12 kilométerre lévő Cengellér-tető északi felén is sikerült tönkretenni múltunk egy darabját, bár itt inkább a székelyek keze lehet a dologban. Az 1916-os román betörés áldozatai tiszteletére állított emlékmű tetején eredetileg turul volt, de ezt a kommunisták vörös csillagra cserélték. 1989-ben talán a rajta éktelenkedő gyűlölt jelkép miatt lett ledöntve a betonoszlop.
A Salamási-hegyek legnagyobb kincse kétségkívül a két hegyekkel jól körbekerített falu, Hágótő és Orotva.
Míg a hegyek lábánál fekvő Ditrót vagy Szárhegyet már jól kikezdte az újkori civilizáció, addig a két apró hegyi falut megóvta ettől viszonylagos elzártsága. Persze paradicsomi állapotokról itt sem beszélhetünk: a vízválasztó gerincen túl, a gyergyóiak kirajzásából keletkezett Hágótő igencsak elöregedett mára. Mondják, az erdőket letarolták, a fából pedig nagyon jól megél pár helyi. A rendőr örül, ha elkap egy-egy jogosítvány (errefelé hajtási) nélkül furikázót, mert legalább pár szekér fa az ő udvarára is kerülhet. Munka nincs, a valamirevaló fiatalok elmennek, Hágótő így képtelen reprodukálni önmagát.
Orotva szerencsésebb, mert közel fekszik a vérkeringéshez, de mégis biztonságos távolban.
A falu neve az aratás, orotás szóból származik. Eleinte kis telep volt, majd az 1800-as években már egyre többen próbálkoztak itt szenet bányászni, vashámort, cséplőgépet, vízimalmot működtetni. Aztán lett kápolna, iskola, és a XX. századra megszületett Orotva. A 650 lelkes falu két részből áll: Ditró felől érkezve előbb a Tilalmas elszórt házait érjük el, majd elénk tárul a szűk völgy, amelyben ott lapul a valódi Orotva. Iskolájának falán Erőss Zsolt-emléktábla, hisz itt cseperedett híres hegymászónk, az elmondások szerint a falu széli sziklákon kereste az első fogásokat.
Aki betér a kocsmába, biztos talál legalább egy olyan favágót, vagy pásztort, aki túlélt már medvetámadást, de nagy élménybeszámolót ne várjunk, ilyen ügyekben szűken mérik itt a szót.
Annál lelkesebbek a "furulyás falu" autodidakta művészei, akik több tucat helyi nótát ismernek, ez ügyben érdemes Szőcs János bácsit keresni. Verejtékkel megkeresett kenyér a rideg bércek közt, mégis derű és honszeretet - ezzel találkoztunk itt Orotván, amelyet gondatlanul elkerült eddig a tébolyult fejlődés, de amely éppen ez miatt a Gyergyói-havasok északi szegletének legszebb kincse.
Megjelent a Magyar7 2023/14. számában.
