Elfeledett Miklós-napi népszokások: az alakoskodástól a zajkeltésen át a fonalvizsgáig
December 6-a a gyermekek jutalmazásának és büntetésének jeles napja. Szent Miklós napjához azonban számos egyéb, ma már jórészt elfeledett népszokás kötődik.
Miklós napja – hasonlóan az András-, a Borbála- vagy éppen a Luca-naphoz – a karácsonyt megelőző négyhetes adventi időszak hangsúlyos napja volt.
A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről. A keleti egyházak legtiszteltebb szentjének életéről hiteles forrásokkal nem rendelkezünk. Csak a nevéhez kötődő legendákra támaszkodhatunk.
Anatólia fővárosában, Myrában telepedett le. Nem volt még harmincéves, amikor a város püspökévé választották. Minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett.
Szent Miklóst a szegények, árvák, rászorulók, nélkülözők, a katonák, és gyerekek védőszentjeként, és oltalmazójaként tisztelik.
Szent Miklós püspök legendája
Életéről számos legenda ismert, ezek alapján formálódott az évszázadok során Mikulás alakja.
A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem tellett neki a hozományra. Lányait tisztességtelen életre akarta kényszeríteni. A dolog Miklós fülébe is eljutott. A jószívű püspök elhatározta, hogy megsegíti a lányokat, kiket elhatározása szerint egy-egy marék arannyal kívánt megajándékozni. A lányoknak szánt ajándékok eljuttatásáról számtalan történet született.
A másik ismert változat szerint azonban olyan hideg volt aznap éjjel a városban, hogy a püspöknek a tetőre kellett másznia, és a kémény nyílásán át dobta be az arannyal telt zsákocskákat a lányok számára – ez a változat pedig azt a szokást táplálja, mely szerint a Mikulás éjjel a kandallókra akasztott harisnyákban helyezi el az ajándékokat.
Egy másik legenda szerint Szent Miklós püspököt a viharba került matrózok hívták segítségül. A hívásra megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után — lecsillapítván a vihart is — biztonságban hagyta ott őket.
December 6-hoz számos néphagyomány kötődik, a Kárpát-medence különböző területeire más és más szokások voltak jellemzők.
Miklós napja a magyar népi kalendáriumban asszonyi dologtiltó nap volt, emellett termőnap a malacok születésére és a bérletek megfizetésének napja.
Miklós-napi ajándékozás
Az ajándékozás szokása tájainkon csak a 19. század közepén terjedt el német és osztrák közvetítéssel.
A gyerekek megajándékozása Miklós napján régen sokkal egyszerűbb volt. A megtisztított cipőkbe jó gyereknek alma, dió volt a jutalma, a rosszaknak hagymát, krumplit, virgácsot hozott a Mikulás.
Miklós-napi alakoskodás, zajkeltés, Miklós-járás
A ma ismert piros ruhás, hosszú, fehér szakállú, jóságos Mikulás helyett egy bizonyos "Láncos Miklós" és az őt kísérő ördögök jártak házról házra, s céljuk elsősorban az volt, hogy virgácsaikkal, láncaikkal megbüntessék, elpáholják a gyermekeket és a lányokat. A Miklós-napi alakoskodás leginkább a ma is élő mohácsi busójáráshoz hasonlítható.
A Dunántúlon a közelmúltig élt az a szokás, hogy Miklós napján a legények, sőt nős férfiak bekormozott arccal, kifordított bundában láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket és a nagyobb lányokat is. A láncok szerepe az volt, hogy a derekukra kötötték, és ahogy járkáltak, a csörgés elűzte a rövidülő nappalok iránti félelmet.
Állítólag Csepreg városában a szokást betiltották, mert megijesztette a nőket és a gyerekeket. A láncos Miklósnak nevezett alakoskodók Vépen felkeresték a tollfosztót, Szilben megimádkoztatták a gyerekeket, Csornán a háziaktól ajándékot kaptak.
A Budai hegység néhány falujában a Mikulás ördögálarcot viselt. A legények hatan jártak, egyikük püspöknek öltözött, öten meg ördögnek. Az ördögök hátán szalmából készített púp volt, a házban bottal ütötték egymást, jelezve, hogy a rosszak mindig megkapják a büntetésüket.
A Bácskában az asszonyok öltöztek be Mikulásnak: felvettek egy bundát, kibontották hajukat és két tollseprűt erősítettek a kucsmájukra.
Tréfás gyóntatás
A Kárpát-medence több pontján is megjelent a szokás, hogy Szent Miklós püspök kíséretében krampuszok jártak. A házakat látogatva a gyerekeket imádkoztatták, illetve gyóntatták, majd ajándékozták vagy büntették meg.
A hajadon lányok frissen vágott gyümölcsfaágakkal való elnáspángolása a termékenységet, a gyermekek elverése a tisztességes viselkedésre való nevelést, a hangoskodás és a lánccsörgetés, valamint az ijesztő maszkok pedig a sötét esték, a tél és az átkok, rontások távol tartását jelképezték.
Miklós-napi fonalvizsga
Kalotaszegi leírás szerint „Miklós napján a leányos házakat az ifjú legények rendre járják, megvizsgálják a darab fonalakat, s azon leányt, ki november első napjától kezdve minden héten egy darab fonalat nem mutathat, hamúval tömött zacskóval megütőgetik”.
Mikulás gonosz segítője, a krampusz
Krampusz a német és angolszász kultúrából ered, ő Mikulás hű társa, aki gyermekeket ijesztget, büntet meg, és rabol el, ha rosszul viselkednek.
A krampusz a Mikulással együtt járta a házakat, ajándék helyett ő azonban a rossz gyerekeket virgácsával jól elnáspángolta, hogy a verésből tanulva, ezután jók legyenek. Azokat a neveletlen nebulókat, akik még mindig szófogadatlanok voltak magával is vitte.
A kereszténység felvétele után a maskarák természetes módon kapcsolódtak Szent Miklóshoz, aki legendája szerint láncra verte az ördögöt, s ezért a középkortól kezdve az ő ajándékosztó kíséretében is felvonultak december hatodikán: a jóságos ajándékosztó mellett szükség volt a rosszaság és a büntetésosztó megformálására is. Másrészt, mivel a legenda szerint Szent Miklós láncra verte a krampuszt, aki az ördögöt testesíti meg, és ezért kénytelen mellette szolgálnia, segítenie őt az ajándékozásban,a jóság, az igazságosság, mindig legyőzi a gonosz erőket.
Manapság a Krampuszt már csak úgy ismerjük, mint a Mikulással együtt érkező ártalmatlan figura, aki a rossz gyermekeknek virgácsot, vagy éppen szenet hoz.
„Fél, mint német gyerök Szent Miklóstul"
A szegedi nép ajkán elterjedt volt a 18. században a mondás, hogy „Fél, mint német gyerök Szent Miklóstul".
Magyarázata, hogy december 6. előestéjén hazájuk szokásrendszerét idézve a német polgárság egyik tagja püspökruhába öltözve, láncot csörgetve, oldalán egy krampusszal körbejárta a német családokat és gyerekek iskolai előmenetele iránt érdeklődött, büntetett vagy ajándékozott. Az ajándékok (alma, dió) mellett virgács is volt nála, amit minden alkalommal használt, ha megfegyelmezendő rossz gyerekkel találkozott.
Mikulásház Nagykarácsonyban
A bukovinai magyarok úgy tartották, ilyenkor már jöhet a havazás, de csak akkor, amikor „Miklós megrázta a szakállát".
Baranyában megfigyelték, a Miklós-napi időjárás mutatja meg, milyen időjárás várható karácsonyra.
