Barkaszentelés, kiszehajtás, villőzés: virágvasárnapi népszokások, hiedelmek
Virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket.
Az idén április 10-re esik virágvasárnap, a keresztény húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hetének, a nagyhétnek a kezdete. A húsvét előtti 7. nap, míg a farsangi ünnepkör vége után a 40. nap.
Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamárháton való diadalmas jeruzsálemi bevonulását.
A béke üzeneteként értékelték, hogy Krisztus nem a harcba indulást jelképező lovon, hanem a keleti tradíció alapján békés állatnak tartott szamáron ülve jött a városba.
A Biblia szerint ekkor sokan ágakat törtek a fákról, és a szamáron haladó Krisztus elé szórták. Ennek emlékezetére alakult ki a mediterránumban a pálmás, az északibb tájakon pedig a barkás körmenet. Utóbbihoz kapcsolódik a virágvasárnapi barkaszentelés és a barka szentelményként való felhasználása, kezelése.
A diadalmas jeruzsálemi bevonulásra történő megemlékezés hamarosan a keresztény liturgia része lett, előbb Konstantinápolyban majd ezt követően Rómában is hagyománnyá vált a pálmavasárnap megünneplése.
Azokban az országokban, amelyekben a pálmafa nem honos, azt a tavasszal korán bimbózó ágak – fűzfa, rekettye – helyettesítették, mint nálunk a barka. Ezért a szertartást nálunk barkaszentelésnek is nevezik. A barka beszerzésére az ünnep vigíliáján, azaz szombaton kerül sor, egyes településeken ez a harangozó feladata, máshol lányok, legények és gyerekek szedik. Az ünnep elnevezése a pálma- helyett virágvasárnap lett. A virágvasárnapi szertartás a barkaszenteléssel kezdődik, majd körmenettel folytatódik. A szentmisén ekkor olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót Máté evangéliumából.
A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé virághétnek nevezték és a névmágia miatt alkalmas időnek tartották a virágmagvak vetésére.
A népszokás szerint ekkor kell elvetni a virágmagvakat, mert szebbek és illatosabbak lesznek.
A környező szláv nyelvekben és a románban is a virágokról nevezték el a napot.
Barkaszentelés
A barkát a pap rendszerint a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek.
A legelterjedtebb hiedelem szerint, amely a szentelt barkához fűződik, ha a templomból jövet lenyelnek belőle egy-két szemet, az megvéd a hidegleléstől és a torokfájástól.
Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, s ennek különféle magyarázatát adták.
A szegedi tájon azért nem vitték a barkát a szobába, mert úgy hitték, hogy akkor sok lesz a légy a nyáron. A jászdózsaiak (Jász-Nagykun-Szolnok megye) szerint elszaporodnának a legyek és a bolhák.
A bukovinai magyarok szerint a tojásba fulladna a csirke, és a tyúkok sem kotlanának.
A Tápió mentén pedig így figyelmeztettek: „Be ne vigyétek a házba, mert nem lesz fias a tyúk alatt a tojás.”
A gyimesi csángók szerint csak a szentelt barkát szabad bevinni a házba, mert ha megszenteletlenül kerül oda, elhullanak a csirkék és más aprójószágok.
A zempléni falvakban azonban bevitték a szentelt barkát a szobába, és a szentkép vagy a gerenda alatt tartották.
A barka elkísérte az embereket a következő év hamvazószerdájáig, mikor is elégették, és ennek hamujával kente be őket a pap, elindítva ezzel az újabb böjti időszakot.
Ha nagy vihar közeledett, akkor a szentelt barkából dobtak egy darabot a tűzbe, hogy a villámlás elkerülje a házat.
Nógrádban a barkát az eresz alá dugták, hogy megvédje a házat a tűzvésztől.
Jégeső ellen is hatásosnak tartották a kapufélfára tűzött barkát.
Nagy viharban az andrásfalvi székelyek a pimpónak nevezett szentelt barkát meggyújtják, hogy a házat megfüstölje, akkor nem csapott be a házba a menykő.
A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak.
Medvesalján, Egyházasbáston a gazdasszony megszámolja, mert úgy hiszi, ahány szem van rajta, annyi kislibája lesz a tavaszon.
Ha valaki megigézte a kislibákat, a szentelt barka füstjével füstölték meg őket.
Dél-Bánátban a beteg jószágokat megvesszőzték a megszentelt barkával, abban a reményben, hogy meggyógyulnak.
Gömörben a szentelt barkát a dögvész ellen használták, máshol a lovaknak adták, hogy jól menjenek.
Az állatokkal kapcsolatos az a szokás is, hogy Palócföldön az ostor nyelét is betették szentelésre az ágak közé. Így ugyanis sokkal jobban húzott a szekér elé befogott ló.
Péterfalván rontás ellen szentelt barkával füstölték meg az ólak belsejét. Sándorfalván, Szeged környékén sertésvész ellen szentelt barkát tettek az ólküszöb alá.
A földműveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották. Egyes helyeken a megszentelt barkát a kert földjébe tűzték le, hogy elűzze onnan a férgeket.
Kiszehajtás
A kiszehajtás, kiszejárás, kiszehordás virágvasárnapi leányszokás a magyar nyelvterület egy részén.
A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A lányok női ruhába öltöztetnek egy szalmabábut, énekszóval körülhordozzák a faluban, majd levetkőztetik, a szalmát pedig elégetik vagy vízbe dobják, hogy elűzzék a telet és a betegségeket.
A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.
A kiszehajtást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Fiatal menyecske ruháját, vagy csúnya, rossz ruhákat aggattak rá. Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba és elveri a határt a jég.
Ahol a kiszét vízbe vetették, minden lány egy-egy szalmacsomót dobott a vízbe. Úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy, akié pedig a part felé úszik, az megesik.
Másutt a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek és egészségesek maradjanak. Ahol folyóvíz nem volt, elégették.
Nyitra vidékén az ilyen szertartások után a legszebb ruhájukba öltözött leányok fűzfaágakat díszítettek fel és sorba járták a házakat. Megcsapkodták velük fiatalabb társaikat, és biztosra vették, hogy ettől azokra majd bőséges gyermekáldás vár.
Villőzés
Kicevice, villő!
Maj’ kiviszük kicevicét, villő!
Maj’ behozuk a ződ ágat, villő!
A lányokrë jó szerencsét, villő!
Énekük végeztével a gazdasszony tojást adott nekik, majd letört egy kis gallyat az ágról és "Mind menjetek férjhez!" szavakkal megveregette a lányokat. A villő szót, egyrészt a szláv vila, vily 'tündér,tündérek' másrészt a latin eredetű villus 'lomb' szóval hozza kapcsolatba a kutatás..
A kesztölci szlovák lányok virágvasárnap somfaágat vittek, s arra sárga virágokból font koszorúcskákat aggattak, ezekből minden háznál hagytak egyet-egyet. A gazdasszony ezen a koszorún a kislibákat bújtatta át, hogy megmaradjanak.
Zsérén a villőről tört le a gazdasszony egy kis ágat, s amikor először hajtotta ki a kislibákat, ezzel a kis ággal megveregette őket, hogy egészségesek legyenek.
Volt, ahol a két szokás, a kiszehajtás és a villőzés - a kisze kivitele és a villő behozatala - összekapcsolódott, ott feltehetően a tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezi.
A kiszejárás, villőzés változatait elsősorban Kodály Zoltán és Manga János lejegyzéseiből ismerjük. A szakirodalomban a szokások eredetének, nemzetközi összefüggéseinek kérdéseivel Róheim Géza Manga János és Dömötör Tekla foglalkoztak.
A kiszejárás, villőzés dallamát és szövegét világszerte ismertté tette Kodály Zoltán kórusfeldolgozása.
Munkatilalom
A néphagyományban virágvasárnap tilos a munka, főként a mulatság. A Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágot.
Boszorkányok cselszövéseinek elhárítás
Hasonlóan a Szent György-napi szokásokhoz, a régi magyarok virágvasárnap is megpróbálták elhárítani a boszorkányok cselszövéseit.
A megszentelt barkával a teheneket védték. Az ágat felakasztották a mestergerenda mellé, így a boszorkány nem tudta elvenni a tehenek tejét.
A többi fontos naphoz hasonlóan virágvasárnaphoz is kapcsolódik időjárás-jóslás.
A népi megfigyelés szerint 40 napig olyan idő lesz, mint virágvasárnapkor. A virágvasárnapi szép idő hasznos a gyümölcsfáknak.
