Lánypatkolástól a csülközésig: nagyböjti népszokások, játékok

Hamvazószerda mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4., a legkésőbbi március 10-e.

Idén február 22-ére esik hamvazószerda, a farsang és a húsvét közötti választónap, amely a keresztény vallásban a húsvét előtti nagyböjt kezdete.

A nagyböjt időtartama hagyományosan 40 nap, de valójában hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, de mivel a vasárnap nem böjti nap, ezért nem számoljuk. A 40 napos böjt a 7. századtól vált szokássá, 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe.

 

A nagyböjt utolsó napja, a nagypénteket követő és a húsvétvasárnapot megelőző nagyszombat idén április 8-ra esik.

Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokára rajzoltak hamuból keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás.

A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

A nagyböjti bűnbánati idő még a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhájában is kifejezésre jutott. Esküvőt nem tartottak. Ez az időszak a maga csendességével alkalmat adott a haragosoknak kibékülésre. 

Hamvazás

A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.

Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás őket is elkerülje.

Pusztina moldvai faluban a templomi hamvazásról hazajövet otthon az asszonyok meghamvazták az edényeket, és csak utána fogtak a munkához.

A tápai anyák hazaérkezve, kisgyermekük homlokára dörgölték a szertartás során homlokukra került hamut.

A kölesdi (Tolna vármegye) gyerek markában a keresztapjának, keresztanyjának hamut vitt, s rászórta a ruhájukra.

Az Alföld déli tájain férfiak papnak, püspöknek öltözve hamvazószerdán este házról házra jártak. Egyikük hamvazott. Fáradságukért jutalom járt.

Szihalom hevesi faluban a hívek hamvazószerdán kenyeret és nyers ételeket szenteltettek a templomban. Szentelés után az ételeket a pap a szegények között kiosztotta.

Pusztakovácsi (Somogy vármegye) katolikusai a megmaradt farsangi ételeket a református családoknak ajándékozták.

Medvén (Dunaszerdahelyi járás) az idősebb asszonyok kormot tettek a markukba, átmentek a szomszédokhoz, s kormos kezükkel megsimogatták az asszonyok és a leányok arcát.

A hamvazás tréfás formái

A rábaközi Szil faluban lapáton hamut vittek a kocsmába, és rászórták azokra a korhelyekre, akik a farsangi mulatozást még nem hagyták abba. Tréfás-komolyan mondogatták nekik: porból lettél, porrá leszel.

Hamvazószerdán sok vidéken szokásban volt, hogy a zsíros edényeket, húsos fazekakat alaposan kisúrolták, s csak húsvétkor vették elő.

Húst és zsíros ételt nem ettek, külön edényben, olajjal vagy vajjal főztek. Elterjedt étel volt a korpából készült savanyú leves.

Volt ahol a kolbászt, sonkát zsákba tették, és felvitték a kamrából a padlásra.

A kamra kulcsát a kútba dobták – persze csak jelképesen –, valójában a legmagasabb szekrény tetejére rejtették. 

Fogadott böjtnap

Hamvazószerda volt az úgynevezett böjtfogadó. 

Fogadott böjtnapot tarthatott egy egész falu egykori tűzvész, jégverés, döghalál, marhavész, vagy pestis, emlékére azért, hogy az meg ne ismétlődjék.

Egyéni fogadott böjtnap

Valamilyen különleges cél elérése érdekében fogadtak: beteg családtag gyógyulásáért, gyermekáldásért, jó férjért. Ezt is olyan napon kellett tartani, ami különben nem böjti nap.

Ráböjtölés

A ráböjtölés ellenben ártó szándékból eredt. Előfordult, hogy az illető negatív cél érdekében fogadott böjtöt.

A böjtöt fogadott személy a szokásos böjti napokon kívül a hétnek még egy napját (rendszerint szombatot) megtartotta böjtnek, hogy ezáltal halálos betegségbe döntse azt a személyt, akire a böjtöt fogadta.

Negyvenelés

Erdélyben többfelé emlegetik még a legidősebb emberek a negyvenelést, ami abból állt, hogy aki tartotta, az csak egyszer evett napjában.

Szintén böjti ételnek számított a főtt morzsolt kukorica, a sült sütőtök, a kukoricagombóc-leves, a csipetkeleves és a savanyú levesek (krumplileves, bableves, korpaleves).

Főként a böjti vasárnapokon találták meg a mulatozás módját, hogy így múlassák a hosszú, negyven napos időszakot. 

Böjti leányjátékok

A böjti leányjátékoknak két jellegzetes változata volt: a karikázás és a kanyargós vonulás kisebb lányok körül.

Karikázó

A legismertebb böjti leányjáték a karikázó volt, ezt mindig zárt, szabályos köralakban járták. Erre az ősi, tavaszi idényhez kötött leánykörtáncra nem vonatkozott a böjti tánctilalom.

Jellegzetes böjti játékok voltak az énekek kezdősorairól elnevezett ún. cickomozás, szinalázás.

Cickomázás

A cickomozás, szinalázás közben a fiatalok énekelve körbeálltak, a kör közepén álló leány pedig behívott egy legényt, és táncolt vele.

Az alábbi éneket énekelték a játékosok:

Cickom-cickom, vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon!
Add nekem azt!
Elkapom azt!
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök, dobszerda.

A legények regimentje igen cifra,
Benne forog Sándor Panka, igen nyalka,
Ice-ruca Rebeka, de ékes a dereka,
Galambocska.

Pilikézés

Martosi (Komáromi járás) vonulós-kapuzó játék a húsvét előtti tavaszváró körtánc, a pillike (más néven kurja), melyet a Horváth-tó partján járt a falu fiatalsága. Martoson ma is él a pilikézés. 

Ulicskázás

Zoboralján a nagylányok és a kisebb lányok játéka volt az ulicskázás, hajujvárazás.

Kapus játékok

A Hont megyei Déménden kapus játékkal vonultak végig a falun. A feltartott kezek alatt a sor átbújt ékekelve:

Szederindázás

Az egyeki (Hajdú-Bihar vármegye) fiatalok kedvelt játéka az ún. szederindázás kapus játék volt. Lányok és legények egymás kezét fogva járták az utcákat, és az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor. Énekük a következő volt:

Szintén a fiatalok (többnyire lányok) vasárnaponként kapus játékkal, a Bújj, bújj, zöld ág-at énekelve vonultak végig a falun.

A táncos, énekes szokások mellett ügyességi népi játékok is tarkították a szigorú böjti időszakot.

Ilyenek voltak például a mancsozás, a sajbózás, a kása, a csülközés, a kutyasutu, a csöntörözés, vagy a labdázás.

Mancsozás

Palóc falvakban a lányok és legények kedvelt böjti játéka volt a mancsozás. Egy magasba dobott golyót kellett az ütővel eltalálni. Akinek nem sikerült, kiesett a játékból. A cifra mancsozóbotot a legények faragták a nekik tetsző lányoknak.

Sajbózás

A név a német Scheibe, azaz korong szóból ered, a szokás is német eredetű. A legények fakarikákat készítettek. A hosszú botra tűzött karikákat megtüzesítették és messzire elrepítették, miközben kiáltották, hogy kinek a számára küldik.

Nógrádverőcén (Pest vármegye) a legények az általuk kiszemelt, kedvelt leány nevét kiabálták a sajba néven emlegetett tüzes karika eldobásánál.

Szatmár megyei Kaplonyban egyházi énekeket énekeltek, és a korong repítésekor szentek nevét kiáltották.

Kása
Némely Ipoly menti faluban volt közkedvelt fogócska, amelyet lányok-legények közösen is játszottak.

Két csapat sorakozott fel egymással szemben. Közöttük két fogó állt. Amikor azt kiáltották, hogy kása, az egyik csapatból egy párosnak át kellett szaladnia a túloldalra, majd a sor végére álltak. Ha a fogók elkaptak valakit, az kiesett a játékból. Addig fogócskáztak, amíg az egyik csapatból mindenki ki nem esett.

Kutyasatu

Turán (Pest vármegye) kedvelt játék volt az ún. kutyasatu. T alakban összerótt gerendákból készítették a forgó alkalmatosságot, melyre egy-egy legény ült és kettő forgatta, míg el nem szédültek.

Métázás, dólézás, csülközés

Szegeden és környékén a legények métáztak, dóléztak, csülköztek, a lányokkal együtt pedig énekes-táncos játékokat játszottak.

Csülközés

A fiúk egy fadarabot helyeztek a földre, ez volt a csülök. Körberajzolták és botjaikkal megpróbálták kidönteni. Az nyert, akinek ez sikerült, szépen faragott botját pedig választottjának ajándékozhatta.

Csutizás, csöntörözés

Lánypatkolás

Mulattató szokás volt a lánypatkolás, amikor a páratlanul maradt legények kovácsnak és inasnak öltözve körbejártak a faluban és szögekkel, kalapáccsal megpatkolták az elkapott menyecskék farsangkor eltáncolt csizmáját. Miközben folyt a lánypatkolás, a szemfülesebbek tojást és húst csentek a ház kamrájából, amit aztán húsvétig megőriztek.

A böjt és a farsang jelképes párviadalát színre hozó dramatikus játék

Cibere vajda és Konc király

Európa szerte elterjedt Konc király és Cibere vajda szalmabábokkal eljátszott játékos párviadala, melyre vízkeresztkor és hamvazószedán kerül sor.

Konc király jelképezte a zsíros, húsos ételeket, cibera vajda pedig a sovány böjti étkeket (cibere böjtös étel). Vízkeresztkor természetesen Konc király győzött, annak jelképeként, hogy kezdődik a nagy lakmározásokat is hozó farsang, hamvazószerdán pedig Cibera vajdáé lett a győzelem, jelezve, hogy kezdődik a sovány étkezésekkel együtt járó nagyböjt. Tilos volt a zsír, a zsíros ételek és a melegvérű állatok húsának a fogyasztása, zsír helyett vajjal, napraforgóval főztek.

Természetesen nem hiányzott ebben az időszakban sem az időjóslás. E szerint a böjti szelek szárítottak, és a tavasz hangulatát hozták.

A szeles, hűvös időre a csallóköziek azt mondták: fújnak a "bűti" szelek.

Eleink azt tartották, ha böjtben sok szél fúj, gazdag lesz a gyümölcstermés, de száraz lesz a nyár.

Nagyböjtben tilos volt a tánc, ezt be is tartották, mert azt hitték ha táncolnak, tavasszal a fákról lehullanak a virágok.