Gál László Kamocsa fáklyavivője
Tíz éve áll a helyi Csemadok alapszervezetének élén, számos ünnepély, rendezvény szervezője, helytörténeti, néprajzi és egyházi kiadvány szerzője. Vallja, ha az Isten talentumot adott, ezekkel élni kell. Munkásságát a magyar kultúra napján Csemadok Közművelődési Díjjal ismerték el.
A kultúrház Lukács Pál szobájában beszélgetünk, ahol sok általa gyűjtött tárgy és fénykép is megtalálható a Vág menti falu múltjából. Mutatja a kiadványokat, amelyekben megemlékezik az előttünk jártakról, a kitelepítettekről, feldolgozta az iskola történetét, a házasság körüli szokásokat, írt a boldog gyermekévekről, megjelentette levelezését Vörös Béla tiszteletessel, összegyűjtötte a temetési énekeket. A közeljövőben a temetkezési szokásokat tervezi megjelentetni.
Lászlótól megtudjuk, Őszi Irma nénin keresztül került kapcsolatba a Csemadokkal, aki a szomszédasszonyuk volt és annak idején az Érsekújvári járás titkára. Már 8-9 éves korában vitte őt magával a járás rendezvényeire.
– kezdi a beszélgetést. Hozzáfűzi, a református egyházhoz való kötődést Vörös Béla tiszteletes ültette el a lelkében, aki gyermekeként szerette őt. Vörös Péter, a tiszteletesék fia, aki költőként lett ismertté pedig az irodalom felé terelte. Pénzes István az irodalomtanára, Kantár Éva pedig a nevelője volt.
- sorolja László. Meséli, nagyszülei nevelték, tőlük sok mindent megtudott a régi világról, ismerte az egész falut, a rokoni szálakat, ez nagyban segítette a régmúlt feldolgozásában.
Elsőként a temetési énekeket válogatta össze egy régi énekeskönyvből. A 2000-es évben készült el az Emlékezzetek az előttetek jártakra könyv, amely a kamocsai református egyház 450 évét karolja fel. 2003-ban a helyi alapiskola történetét írta meg az alapítástól a bezárásáig. Vörös tiszteletessel folytatott levelezéséből is kiadott egy füzetet halálának évfordulójára.
Mivel egy ideig vőfélyként is tevékenykedett, kézhez álló volt számára a lakodalmas szokások megörökítése az Asszony lesz a lányból kiadványban. Ennek hatására a falu még egy nem mindennapi hagyományos falusi lakodalmat is rendezett, amit disznóvágás előzött meg, hiszen ebből lett az ünnepi menü.
2018-ban megszervezte a Kamocsáról kitelepítettek találkozóját, ami olyan meghittre sikeredett, hogy máig emlegetik úgy a helyiek, mind a kitelepítettek családjai. 2016-ban megalapították az Andód – Kamocsa - Szímő Tájegységi Értéktárat.
Ekkor gyűjtötte össze a Csemadokkal kapcsolatos fotókat, a világhálóra való feltöltésükkel a jó helyezést értek el a falvak közti versenyen. Őszi Irma a kamocsai Csemadok 50 évét már feldolgozta, László pedig a következő 22 évről számol be egy kötetben, melyet a krónika szerint állított össze. Most van nyomdában, a közeljövőben már kézbe is vehetik az érdeklődők.
– fűzi az elmondottakhoz László.
Az utóbbi években a Lukács Pál Irodalmi és Kulturális Napok megrendezése is Gál László nevéhez fűződik. A Lukács Pál Irodalmi és Közéleti Díjat 2017-től adják át. László elmondja, amikor átvette a Csemadok elnökséget, a szervezetnek 70 tagja volt, jelenleg 105. Vallja, jó munka csak közösségben, összefogva lehetséges. Lukács Imre polgármesterrel és elődjével, Lukács Valériával is öröm volt együttműködni, csakúgy, mint az önkormányzat tagjaival. Sosem hagyták szervezetüket slamasztikában, ha valami nem a tervek szerint alakult. Természetesen a helyi civil szervezetekkel is együttműködnek.
– mondja László elérzékenyülve.
