Folytatja csapatai bővítését a Felföldi Dalia Iskola
A Felföldi Dalia Iskola a magyar népi harci testkultúra örökségét élteti tovább. Az iskola központja Tőzsér Árpád szülőfalujában, Gömörpéterfalán található, de hatása és jelenléte túlnyúlik a régión. Csoportjai a Felvidék több településén is aktívak.
A Felföldi Dalia Iskola hét területen kínál fejlődési lehetőséget, ide tartozik a szablyavívás, az íjászat, a fokos használata, a botvívás, a karikás ostor művészete, a hajítófegyverek és a magyar népi birkózás. Ezeknek az ősi technikáknak a gyakorlása által a testi előnyök mellett mélyebb kapcsolatot teremthetünk a magyar identitással és őseink bölcsességével.
Az eredetileg az ázsiai küzdősportok felől érkező, dunaszerdahelyi iskolaalapítő számára a Felföldi Dalia Iskola nem csupán egy hely, ahol a harcművészeteket gyakorolni lehet, hanem egy közösség, amely a nemzeti öntudatot és összetartozást erősíti. Szenvedélyesen hisz abban, hogy a harcművészeteken keresztül nemcsak a test, hanem a lélek is formálódik, egyben az emberek újra felfedezhetik saját kulturális örökségüket.
Az iskola filozófiája egyszerre merít az ősi hagyományokból és igazodik a modern világ kihívásaihoz. Az oktatók elkötelezettek amellett, hogy a tanulók ne csak technikai tudást szerezzenek, hanem a magyar kultúrával is foglalkozzanak. De aki nem akarja magát karikás ostorral nyakon vágni – ami azért előfordul gyakorlás közben –, az is alászállhat ebbe a világba a könyvek által. Kopecsni Gábor ugyanis gyűjtései eredményeit, forráskutatásait könyvek formájában is közreadta.
A Felföldi Dalia Iskola nem csak az edzőtermek falai között működik. Rendszeresen szerveznek bemutatókat, kulturális rendezvényeket és versenyeket, amelyek során a nyilvánosság is betekintést nyerhet az ősi harci kultúrába. A cél nem kevesebb, mint hogy a múlt értékei a jelen részévé váljanak, és a fiatalabb generációk számára is elérhetővé tegyék ezt a különleges örökséget.
Kopecsni Gáborral az elmúlt év legfontosabb történéseiről beszélgettünk.
Milyen évet tudhat maga mögött a Felföldi Dalia Iskola?
Mindenképpen intenzívet és változatosat. Idén a rendezvények és a harcművészet terén is sok minden történt. A heti rendszerességgel zajló edzésmunka mellett sikeresen valósítottuk meg a turáni népi sportok napját, illetve a Barkósági Parasztolimpiát, mely immár a kilencedik volt. Nyáron megszerveztük a szokásos táborainkat is, melyekbe rekordszámú gyermek érkezett.
Jó példával elöljárva magadat is extrém sportteljesítménynek tetted ki, a 12 órás íjász teljesítménynappal. Ezzel mi volt a célod?
A próbát napfelkeltével kezdtem, és bizony már rám sötétedett, amikor befejeztem, a 12 óra ugyanis az íjászattal töltött nettó idő. A tervem az volt, hogy tízezer lövést adjak le, legalább 70 százalékos találati pontossággal. A lövésszám sikerült, a pontosság terén azonban négy százalékkal a terv alatt maradtam.
Bővült-e idén az iskola taglétszáma?
Örömmel mondhatom, hogy a koronavírus-világjárvány alatti csoportos edzéstilalom miatti visszaesést követően folytatódott a bővülés. Nemcsak a már meglevő csoportjaink taglétszáma nőtt, hanem sikerült két új csoportot is létrehozni, Rimaszombatban és Érsekkétyen.
Amikor nem lehetett edzeni, akkor viszont építkeztetek, felújították az iskola központjának helyet adó parasztházat, beépítettétek a tetőteret, és van egy impozáns, rendezvények befogadására alkalmas pajtátok is. Idén építettetek-e valamit?
Itt nem valami kis teraszocskát kell elképzelni, ez egy 22 méter hosszú, hat méter széles építmény, mely immár szerkezetkész, már csak a díszítő elemek kimunkálása folyik.
Szorosabbra fontátok a kapcsolatotokat a Magyar Turán Szövetséggel is. Erre miért volt szükség?
Idén februárban létrehoztuk a Felföldi Magyar Turán Szövetséget, immár hivatalos formában is, amely a felvidéki magyar hagyományőrző sport és más tevékenységek gyűjtőhelye kíván lenni. Egyelőre íjász, lovas, vívó és pusztakezes harc szakággal működünk. Nyilván a szervezet előtt még sok munka áll, hogy teljes egészében kibontakozhasson, ez még az elején jár, az eredmények később fognak beérni.
A nemzetközi kapcsolatokra is nagy hangsúlyt fektettek, te magad is többször jártál már Közép-Ázsiában. Idén bővült-e a nemzetközi kapcsolatrendszer?
Idén Ázsiába nem sikerült eljutni, bemutatóztunk viszont Azerbajdzsánban egy rendezvényen, illetve jártunk Dobrudzsában, az ottani tatároknak egy eseményén. De nemcsak kelet, nyugat felé is nyitottunk idén, egy augsburgi rendezvényen is tarthattunk bemutatót?
Hogy látod, mennyire nehéz ma kiragadni a fiatalokat a telefonképernyők bűvköréből, és rávenni őket a heti, rendszeres sportolásra?
Az érdeklődők egy része az edzésekre is eljut. Az első mérföldkő mindenképp az, amikor szembesülnek azzal, mekkora utat kell megtenni ahhoz, hogy eredményeket érjenek el, és ehhez mekkora kitartásra, mekkora idő- és energiabefektetésre van szükség. Itt már tapasztalható lemorzsolódás.
2025-nek milyen tervekkel vágtok neki?
2025 a kisebb-nagyobb jubileumok éve lesz. Öt éve indult útjára a gömöri vándorbölcső, melynek Mudi Róbert lelkipásztor és a Szövetség a Közös Célokért mellett az egyik szervezője vagyunk. Idén már nyolc vándorbölcsőt adtunk át. Szeretnénk az első öt évet egy nagyobb családi nappal megünnepelni. A parasztolimpia pedig tizedik évfolyamába lép. Maga a Felföldi Dalia Iskola szervezetként hetedik évét kezdni meg, erről is szeretnénk megemlékezni. De a mi tevékenységünk nem elsősorban a kifelé szervezett nagy rendezvényeken, hanem a hétről hétre folyó rendszeres edzésmunkán alapszik. Szeretnénk bővíteni a csapatainkat is, azonban ehhez elsősorban az előfeltételeket kell megteremteni, szükség van elkötelezett és megfelelően képzett vezetőkre. Az ő kiválasztásuk, kinevelésük is folyamatban van.
