Nyílegyenesen az ősök útján
A Felföldi Dalia Szövetség és a Magyar–Turán Alapítvány Felvidék másodízben rendezte meg Gömörpéterfalán a bugaci Kurultáj és az Ősök Napja kistestvéreként született Az Ősök Útján című rendezvényét. Mivel az eredetileg júniusra tervezett esemény megtartása a járványhelyzet miatt az utolsó percig bizonytalan volt, ezért a szervezők augusztus 7-én és 8-án a tavalyinál visszafogottabb és szűkebb kereteket szabtak.
A kétnapos rendezvény idei kiemelt témája az egyre népszerűbb, a magyar hagyományokhoz szorosan kapcsolódó íjászat volt. Ennek jegyében olyan programokat biztosítottak, amelyek által tanulni lehetett és a meglévő tudást elmélyíteni. Kopecsni Gábor, a Magyar–Turán Alapítvány felvidéki képviselője, a Felföldi Dalia Iskola vezetője elmondta, ahogyan a cím is sugallja, a rendezvény célja, hogy őseink útján járjunk tovább.
– Az idén a gyakorlatiasságra helyeztük a hangsúlyt. A délelőtt folyamán íjászversenyt tartottunk, ahol két kategóriában, 14 év alatt és 14 év fölött lehetett nevezni. Az íj típusát nem határoztuk meg, viszont olyan versenyszámokat hirdettünk, amelyeknél a pontosságra és a gyorsaságra került a hangsúly – közölte a fő szervező.
Az íjászversenyen közel harminc íjász mérte össze a tudását, akik a Felvidéket a nyugati csücskétől egészen a keleti végekig képviselték. A versenyt tudományos és ismeretterjesztő előadások, valamint nyílt edzések követték.
A hagyományos íjkészítésről Szabó József, a Magyar–Turán Szövetség íjászvezetője tartott előadást, aki évekig tanulmányozta az íjkészítés fortélyait. Majd Évinger Sándortól, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatójától, a honfoglaláskori koponyalékelésekről, annak körülményeiről, feltételezett miértjeiről hallhattak tudományos és ismeretterjesztő előadást az érdeklődők.
Akiket inkább a gyakorlat érdekelt, elsajátíthatták a hagyományos, valamint a Kassai Lajos által kidolgozott íjászmódszert. Az egyik nyílt edzést Vermes Balázs, a Kassai Lovasíjász Iskolához tartozó Vermes törzs tanítványa és mestere, a Kassai Lovasíjászat kiemelkedő alakja, a magyar–turán csapat oszlopos tagja vezette, aki már világversenyeken is bizonyította rátermettségét. Elmondta, az általuk képviselt íjászat már nem a hagyományos, 1000 évvel ezelőtti módszert követi, hiszen modern anyagokat, például laminált íjakat és karbonvesszőket is használnak. A fogás is az angolszász módszeren alapszik, ami azt jelenti, hogy három ujjal feszítenek.
– A vessző az íj bal oldalán megy el. A lényeg, hogy egy vonalban, végig vállmagasságban dolgozva feszítsünk, és így próbáljuk a lehető leggyorsabban leadni a lövést. Lajos a kitartás, feszítés és oldás hármasságára építette fel a technikát, amit háromfázisú lövésnek nevezett el – magyarázta Balázs, aki 23 éve foglalkozik ezzel a technikával.
A csallóközi Rőth Imre edzésén a hagyományos íjászmódszerbe is lehetőség volt belekóstolni. Imre három évtizedes íjász/lovas íjász tapasztalattal rendelkezik, letisztult tudást közvetít. Kezdetben ő is az angolszász technikát tanulta, majd egy történelmi íjásztársaság révén kapcsolatba került a kísérleti régészettel, amelynek során a fellelhető leletanyagot rekonstruálják.
– Az utóbbi 20-30 évben komoly leletanyaghoz jutottunk hozzá, aminek köszönhetően már nemcsak elméleti síkon, de a gyakorlatban is sikerült rekonstruálni őseink íjászmódszerét. A magyar harcmodorról az ellenségek feljegyzéseinek és külföldi forrásoknak köszönhetően lehet információhoz jutni. Ehhez kapcsolódik egy 14. században megjelent oktató kézikönyv, amelyben egy mameluk népcsoport technikáját részletezik. Az ismeretlen szerző a 7–8. századig visszamenőleg kutatta a témát, ami őseink íjásztechnikájához is támpontot adott.
Ezt az ismeretanyagot próbálja Rőth Imre is tovább vinni. A nyilat a régi módszer szerint gyártja, ami fából, inakból, szarulemezből és szarvakból tevődik össze. Az íjak ereje rendkívül erős, ezért nagyon nagy húzóerő kell ahhoz, hogy a korabeli kovácsolt heggyel ellátott nyilat hüvelykujjas feszítési technikával, a markolattól jobb oldalra téve a vesszőt, hatékonyan és pontosan ki lehessen lőni.
A gyakorlati rész után este már a szórakozásé volt a főszerep. A Varkocs zenekar koncertjén ősi dallamok csendültek fel ősi hangszereken. Majd hangulatos, tábortűz melletti moldvai táncház zárta a napot.
A rendezvényen Bíró András Zsolt, a Magyar–Turán Alapítvány elnöke, a Kurultáj fő szervezője is tiszteletét tette, aki sajnálattal közölte, hogy bár Az Ősök Útján Kurultáj hívogatóként volt meghirdetve, a magyarság és egyben egész Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvénye az idén elmarad. Ugyanakkor a reményét fejezte ki, hogy jövőre az Ősök Napját ismét méltó módon tudják megtartani, hogy a Kárpát-medence magyarsága együtt ünnepelhessen és emlékezzen azokra az ősökre, akiknek ezt a hazát köszönhetjük.
