Gazdag termés, gyengébb minőség, változó árak
A keleti végeken nem akad olyan mezőgazdasági vállalkozó, akinek ne lett volna jobb az idei szezon, mint a tavalyi. A felvásárlási árak azonban nem sok örömet szereztek a gazdáknak.
Általában azonban elmondható, hogy idén a felvásárlási árak gyakran változtak, s ez különösen sok idegességet okozott a gazdáknak. Az öreg gazdák mesélték, hogy a Bodrogközben legutóbb 1980-ban volt az ideihez hasonló, szeszélyesen bolondos nyár.
A Bodrogköz és az Ung-vidék falugazdászai, Takács-Parajos Krisztina és Szabó Tamás elmondták, hogy az aratás a korábbi négy-öt hét helyett hét hétig tartott az agrárkamara hatáskörébe tartozó 12 400 hektárnyi, zömében gabonafélékkel, illetve repcével bevetett földterületen. Az új kenyér ünnepét követő napokban minden gazda elmondhatta, hogy szusszan kettőt, majd az időjárással tovább harcolva behozza a saját ütemtervéhez képest a lemaradását. Egyes gazdák elmondása szerint nagyon nehéz volt az idei aratás.
Akadtak páran, akik június utolsó napjaiban megkezdhették az őszi árpa aratását, amivel július közepére teljes mértékben végeztek is. Ekkorra viszont sok helyen már beérett a búza, és július első két hetében az aratáshoz ideálisak voltak a feltételek, 30–37 °C meleg volt, csak néhány enyhe esős nappal tarkítva. Az idén arra is volt több esetben példa, hogy egy időben aratta a gazda az árpát és a búzát, de a parcellák tájolásának függvényében arra is volt példa, hogy hamarabb kezdték aratni a búzát, mint az őszi árpát. Az aktuális árak függvényében a felvásárlási szerződéseket folyamatosan kötötték, július második hetében az árak napi szinten változtak, ingadoztak, nem kis stresszhelyzetet okozva ezzel a gazdáknak. A hónap idusán a búza világpiaci ára a tőzsdén megugrott, ez hatással volt a felvásárlási árakra is. Ekkor a kiváló minőségű, 12,5 százalékos nitrogéntartalmú „sárga aranyért” a keleti régió felvásárlói átlagosan 180 eurót adtak tonnánként. Egy héttel később, amikor az európai piacon az árak 260 euró körül mozogtak, a keleti végek felvásárlói az idei szezon maximális áraként tudták kínálni a 180 eurót tonnánként. A repce ára viszont hiába szökött fel 500 euróra az európai piacokon, annak tonnájáért maximum 400 eurót kaptak a gazdák.
Akik termésük javát ez idő tájt, a szezon legjobb felvásárlói árainak napjaiban aratták, bizony örültek volna, ha a felvásárló cégek vasárnap is nyitva tartottak volna, de így, hogy a friss terményt nem tudták leadni, sajnálattal vették tudomásul, hogy ki kell hagyniuk egy egyébként megelégedéssel zárható aratási napot.
Ebben az időszakban, július közepén több gazdának is volt 9 tonnás hektárhozama búzából, de akadt példa a 10 tonnásra is. Ez volt az idén mért abszolút rekordtermés. Július végén szintén gyakoriak voltak az esőzések, és bár enyhe, 4-5 mm-es csapadékkal teli napok voltak ezek, az alacsonyabb hőmérséklet mellett nehezebben száradtak a kévék, ami kezdett hatással lenni a búza minőségére. Ekkorra már a búza 70 százalékát betakarították, és a gazdák kezdtek attól tartani, hogy a többit már csak takarmánybúzaként veszik át tőlük a felvásárlók.
Augusztus elejéig a repce 85, a rozs és a zab 65 százalékát sikerült betakarítani. Talán az első augusztusi hét volt a legkritikusabb, amikor több egymást követő napon esett az eső. A talajban felgyülemlett nedvesség már nem tudott olyan könnyen távozni, mint a júliusi hőségek idején. Az ekkor learatott búza már csak takarmányozási célokra felelt meg, amelynek lényegesen alacsonyabb a felvásárlói ára, mint az étkezési búzáé.
A nagymértékben átnedvesedett talaj a kukorica hasznára vált. A Szlovákiai Agrárkamara elnöke, Patasi Ilona a búzaösszeöntés kapcsán a Bodrogközbe látogatva rácsodálkozott, mekkorára nőtt itt a kukorica. Az ország más régióit járva nem tapasztalt ilyet.
Az aratás utolsó két hetében ismét kegyesek voltak az égiek, esőmentes, kellemesen meleg napok jöttek a betakarítás befejezéséhez. Augusztus közepére már a zabot és a repcét is teljes mértékben levágták. Ezeken a területeken haladéktalanul meg is kezdték a föld előkészítését a repce vetéséhez. Szinte csak rozsból és búzából maradt az utolsó héten némi aratnivaló. A felvásárlási árak a szezon végén stagnáltak, csupán a prémium búza ára szökött fel némileg, lévén, hogy nagyon kevés volt már ekkoriban a friss vágású, kiváló minőségű búza, így ezt 160 euróval jutalmazták tonnánként. Összesített adatok tekintetében a 8217 hektárnyi búza átlagos hozama 7, az 1417 hektár árpáé 6, a 2638 hektár repce 4, a 90 hektáron termesztett rozs esetében 7, míg a 46 hektárnyi zab átlagos hektárhozama 5 tonna volt. Ezen értékek mindegyike meghaladja az idei, országos viszonylatban előre jelzett átlagos hektárhozamokat.
Petro Péter 123 hektáron búzát és repcét termeszt Radban. Ahogy mondja, számára a legnagyobb érvágást a műtrágya pluszköltsége jelentette. Míg tavaly 30 euróért tudta beszerezni mázsáját, idén már 70 eurót fizetett érte. Összehasonlításképpen elmondja, hogy ezzel szemben tavaly a B kategóriás, frissen aratott búzáját tonnánként 2-300 euróért gond nélkül tudta értékesíteni, az idén ezért a minőségért alig adtak 150 eurót. A tavalyi, kiválónak mondható, 30-as sikértartalmú búzáját az idei meg sem közelítette (lisztet legkevesebb 28-as sikérindexű búzából őrölnek), hiszen a sikérindex 17-18 körül alakult, ami azt jelenti, hogy takarmánygabonaként vette meg a felvásárló.
Tudomásul veszi, hogy nem az elkövetkező év lesz az, amely lehetőséget ad újabb fejlesztésekre, épp ellenkezőleg, takarékoskodnia kell, bízva a jobb körülményekben, feltételekben. Azon szerencsésebbek közé tartozik, akiknél túlságosan nem kellett elodázni a betakarítási munkákat, egyes gazdatársaihoz viszonyítva csak minimális csúszásokkal, augusztus első negyedében végzett.
A közelmúltbeli gazdatalálkozón felmerülő területalapú, utólagosan elismert kompenzációs támogatásokkal kapcsolatban Petro Péter szkeptikus. Az Agrárkifizető Ügynökségnél (PPA) uralkodó kaotikus viszonyok miatt nem sok reményt fűz ahhoz, hogy ténylegesen meg is ítélik a gazdáknak az előirányzott, a tavalyi gazdasági év után járó, hektáronkénti 35 eurót. A feltételeket teljesíti, de mint mondja, az semmire sem garancia.
A kötéltáncoséhoz hasonlította a gazda életét, aki az utolsó pillanatban is leeshet, hiába teljesített előtte mindent. Reméli, jövőre már nem dilettánsok lesznek az agrártárcánál, hanem igazi szakemberek, akikkel sikerül szót érteniük a gazdáknak. Most pedig az egyhetes, családjával töltött szabadság után újult erővel vág bele a jövő évi termés megalapozásába. Folytatja a talajművelési munkálatokat, hogy vethesse a repcét.
Hozzáteszi, hogy tavaly kimagaslóan jó, 4,5 tonnát takarított be hektáronként, de az idei 4 tonnás is átlagon felülinek számít, mert azzal, aki már eléri a 3,5 tonnás átlagot, szívesen szerződnek a felek a következő szezonra is. Az árakról érdeklődve megtudtam, hogy míg tavaly 660 eurót adtak a repce tonnájáért, idén már csak 390 eurót.
A Ladmócon 300 hektáros területet művelő gazda, Szabó Tamás egyike azoknak, aki 10 tonnás hektárhozamot is ki tudott mutatni. A meglévő raktárkapacitását nem különösebben használta ki, nem sok értelmét látta, hogy a vetőmagnak való gabonán kívül mást is raktározzon, nem érte meg várni a sokkal kedvezőbb felvásárlási árakra. Június közepén, amikor az elsők között kezdte az aratást, pár héten át a legkiválóbb minőségű búzájáért 180 eurót kapott.
A szezon végén már csak 145 euróért tudta értékesíteni a kiváló minőségű búzáját, a repcéje tonnájáért pedig 400 eurót kapott.
Megjelent a MAGYAR7 36. számában.
