Ankét 2019 - A szlovákiai magyarság számára sorsfordító év lehet 2020
Izgalmas, sok szempontból fordulatos évet hagyunk magunk mögött, de milyen lehet a folytatás? Mire számíthatunk 2020-ban: milyen évünk lesz? Közösségként hogyan láthatjuk közeli jövőnket? Milyen kihívások előtt állunk hivatásunkban, szakmánkban vagy a magánéletünkben? Ismert művészek, sportolók, közéleti szereplők, elismert szakemberek és politikusok válaszoltak a ma7 december 31-ig futó ankétjében.
A 2019-es év számomra nagyon izgalmas és élménydús volt. Kezdve a sikeresen bemutatott KOKA kollekcióktól egészen a Felvidék Arca rendezvényig sok mindent szerveztem, rendeztem, sok programon vettem részt idehaza, a Felvidéken.
A nyár végi politikai megmozdulások és a jövő évi választás előszele engem is megérintett.
Idáig kívülállóként - ám de hű választóként - vettem részt benne, de idén először éreztem késztetést arra, hogy cselekednem kell, és nem nézhetem tétlenül a kialakult helyzetet. Nagyon örülök, hogy egy erős összefogást sikerült elérni, és egy olyan listát felállítani, amely újra reményt ad a magyar választóknak, bízom benne, hogy jövőre esélyt kapunk arra, hogy méltóképpen képviseltessük közösségünket.
Az új évet nagy reményekkel, tele ötletekkel és remélem, megvalósuló tervekkel várom.
A vállalkozásomban is sok újítást szeretnék, hiszen a 15 éves KOKA márkám szépen, lassan fejlődik. Fő célom, hogy a termékeimet sokan szeressék és örömmel viseljék, hiszen a kollekcióim darabjai főként a magyar nőknek készülnek.
Nincsenek nagy elvárásaim a 2020-as évvel szemben.
Szeretném magamból kihozni a legjobbat. Ha ez sikerül, akkor jövő Szilveszterkor elégedetten tekinthetek majd vissza az elmúlt évre.
Nagyon jó lenne például, ha a dunaszerdahelyi kézicsapattal sikerülne stabilan megvetnünk a lábunkat a cseh-szlovák Mol Ligában. Részsikereink ugyan már vannak, de még nagyon sokat kell dolgoznunk azon, hogy az élvonal egyik meghatározó csapata legyünk. Nemcsak játékosként foglalkozom a kézilabdával, hanem edzőként is. Igyekszem ott is a legjobbat nyújtani, nem csak magam miatt, a tanítványaim érdekében is.
Dolgos év elé nézek, az biztos, de hát úgy szép az élet, ha zajlik.
Nem mondhatom, hogy rossz évet hagytunk magunk mögött. Az előző évekhez képest az időjárás viszonylag kegyes volt hozzánk. Elkerült minket a jégeső, nem fagytak el a vesszők, szerencsére annyira extrém meleg sem volt, mint amihez lassan hozzá kell szoknunk. Azért volt egy rövidebb száraz időszak, de ez nem befolyásolta a termést. Persze volt egy rövid idő, amikor meg kellett küzdeni egy kisebb betegséghullámmal, peronoszpórával, illetve fekete-rothadással. A termés mennyisége viszont nagyon jó lett azoknál, akik nem alkalmazzák a terméskorlátozást. Ha mind rajta hagytuk volna a fürtöket, akkor kétszer akkora termésünk lett volna. Elégedettek lehetnek azok, akik a mennyiségre törekedtek. A minőség szempontjából, megfelelő savak mellett a cukorfok is elégséges volt.
Az évet minőség szempontjából nem mondanám az évszázad csúcsévének, de pár évig biztosan pozitívan fogjuk emlegetni.
A jövő évről egy borász inkább nem beszél, mert nem szabad elkiabálni, hiszen bármi jöhet.
Azt viszont örömmel emelném ki, hogy nemrég megalakult a Szlovákiai Magyar Borászok Szövetsége, ami már régóta váratott magára.
Reményeink szerint jövőre már komolyan hozzájárul a régióink borainak népszerűsítéséhez, és segíteni fogja a kisebb és nagyobb borászokat.
A szlovákiai magyarság számára sorsfordító év lehet 2020, hiszen azt, hogy mi történik a következő években, a parlamenti választások eredménye határozza meg.
Ettől függ majd az is, miként változik meg a pártrendszerünk. A parlamenti képviselet elemi érdek, enélkül a közösségnek alapjaiban kell átgondolni a lehetőségeit.
Legalább ennyire fontos, hogy megfelelően fel tudjunk készülni a 2021-es népszámlálásra, hiszen akkor derül ki, mennyi magyar él Szlovákiában.
Egy ilyen közegben a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalára is fokozott felelősség hárul, sok szervezési jellegű problémát kell megoldanunk és kezdeményezőleg kell fellépnünk a problémamegoldásban.
Hála Istennek a Selye János Egyetemen sosem panaszkodhattunk arra, hogy unalmas napjaink lennének.
A 2019-es esztendő hasznos munkával telt, sokat dolgoztak az akadémiai közösségünk tagjai, és ennek a munkának a gyümölcsét a 2020-as és az azt követő években tudja majd értékelni nemcsak a hallgatói közösségünk, de a szlovákiai magyar közösség is.
Egyetemünk folyamatosan fejlődik, ami egy 15 éves felsőoktatási intézmény esetében elengedhetetlen, hiszen célunk továbbra is az, hogy jól képzett értelmiségi utánpótlást biztosítsunk a felvidéki magyarságnak.
A 2020-as évet rögtön gyarapodással kezdjük, hiszen azzal, hogy Gazdaságtudományi Karunk ezután a Gazdaságtudományi és Informatikai Kar nevet viseli, bővülnek a jelenlegi és jövőbeli hallgatóink lehetőségei. Ugyanezen karunkon szeptembertől elindul az alkalmazott informatika magiszteri képzés, amire már régóta várt a kar oktatói gárdája és az alapszakos végzőseink egyaránt. Sikerült továbbá akkreditáltatnunk egy új PhD. képzést is, mégpedig a matematikai és informatika tanításának módszertana doktori képzést. A Református Teológiai Karunkon pedig a következő akadémiai évtől lehetőség nyílik habilitációra és inaugurációs eljárás megindítására is, ami annyit jelent, hogy a teológia tudományterületen belül egyetemi docenseket nevezhetünk ki és professzorok kinevezését javasolhatjuk a köztársasági elnöknek. Tehát a tudományosság fejlesztése területén is hatalmas lépést tett a Selye János Egyetem, amelyet bízunk benne, hogy a továbbiak követnek.
Bízom benne, hogy egyetemünkön a jövő évben továbbra is a hallgatók és az érdeklődők számára vonzó programokat tudunk indítani és megvalósítani, így folytatódhat a hallgatói létszám növekedése. Tudjuk azonban, hogy a jövőre is sok munka vár ránk, amire készülünk, mert az új akkreditációs rendszer új kihívásokat is tartogat számunkra, de közös és jól összehangolt munkával semmi sem lehetetlen számunkra!
A szlovákiai magyar közösséget ugyanazok az élethelyzetek teszik boldoggá és szomorítják el, amelyek Kelet-Közép-Európa minden polgárának életét érintik.
A legfontosabb, hogy összetartó közösség maradjunk, és hogy olyan közösségi célokat tudjunk kitűzni magunk elé, amelyek nemcsak a megmaradásunkat, hanem a gyarapodásunkat is szolgálják.
Egyetemünkön mindig olyan közös célokat tudtunk megfogalmazni és kitűzni, amelyek az akadémiai közösség és benne a hallgatók érdekeit szolgálták. Ezen célok és megvalósításuk érdekében össze tudtunk fogni és dolgoztunk felvidéki magyarok és anyaországiak egyaránt. Összefogtunk és dolgoztunk, hogy intézményünk megmaradjon és fejlődjön a közösségünk javára, mert minden kiművelt emberfő, aki innen kikerül, gazdagítja a magyarságot határon innen vagy túl!
Mint minden ember életében az enyémben is a legfontosabb a családom biztonsága, és az, hogy mindannyian egészségben és szeretetben éljünk. Tulajdonképpen ez az, amit Önöknek és az olvasóiknak egyaránt kívánhatok az ünnepek és az új esztendő közeledtével. A szakmai kihívások aztán jönnek maguktól, amelyekkel biztos családi háttérrel mindig könnyebb megbirkózni.
Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak magam és a Selye János Egyetem oktatói, munkatársai és hallgatói nevében!
