ANKÉT 2019 - "Mindig meglesz a lehetőségünk a jóra!"
Izgalmas, sok szempontból fordulatos évet hagyunk magunk mögött, de milyen lehet a folytatás? Mire számíthatunk 2020-ban: milyen évünk lesz? Közösségként hogyan láthatjuk közeli jövőnket? Milyen kihívások előtt állunk hivatásunkban, szakmánkban vagy a magánéletünkben? Ismert művészek, sportolók, közéleti szereplők, elismert szakemberek és politikusok válaszoltak a ma7 december 31-ig futó ankétjében.
Még izgalmasabb, még fordulatosabb és még megterhelőbb lesz, mert az emberi elme nem ismeri – el – a fejlődés mérséklésének fogalmát. Mindig többet, jobbat, újabbat akar teremteni, - mert homo sapiens. Nincs is ezzel különösebb bajom, csak az a fránya kérdés; de milyen áron? - ne lógna a fejünk fölött mint Damoklész kardja…, ha nem születik egy okos kompromisszum, hamarosan tönkretesszük a földet!
Közösségként egyénként el kell fogadnunk egymást, a másságot, de nem egyoldalúan. Segítő kezet kell nyújtani, de azt ki is kell érdemelni. Ezeket a sorokat olvasva bizonyára borúlátó embernek tűnök, de nem vagyok az, mert tudom, hogy van megoldás, csak azokat kell leállítani, akik ezt okozzák! Ezeket nem a kisemberek között kell keresni…
Kihívások vannak minden korosztály számára. Én se vagyok kivétel. A életem úgy alakult, hogy a mindennapi munkám mellett kipróbáltam magamat az alkotás ilyen-olyan mezején is. Mostanában azon szorgoskodok, hogy az i betűre fel tudjam tenni a pontot, hogy ami arra érdemes, megmaradjon. Ez nagy feladat. Magánemberként szeretném az arra érdemes dolgaimat sok helyen bemutatni, mert az eddigi érdeklődés úgy érzem felhatalmaz erre.
A Karácsony nagy üzenete, hogy ha bármi rossz is történne a társadalmi, szociális, kulturális vagy akár a politikai életben, az evangélium annyira egyetemes, hogy mindig gyógyíthatja ezeket, illetve előremozdítja azok pozitív irányultságát. A jövőt tehát mindenképpen pozitívan látom.
Mi már most nagy tisztelettel elmélkedünk és készülünk a 2020 szeptemberében, Budapesten megrendezendő eucharisztikus világkongresszusra. Meglátásom szerint ez lesz a jövő év legnagyobb eseménye.
Teréz anya szavaival élve, az a nagy esemény, ha az ember az apró dolgokat tudja minél jobban elvégezni. A várt és a váratlan helyzetekben mindig ez a vezérfonalam. A személyes életemet meghatározza, hogy idős szüleim vannak, 90 éves az édesapám, 80 éves édesanyám, akik már 60 éve vannak együtt. Ez a fő személyes törekvésem, hogy a Jóisten segítségével még további életörömöt biztosítsak nekik.
Remélem, hogy egy jó év elé nézünk, ami minden szempontból jobb lesz, mint a 2019-es év volt.
Szeretném, ha az új évben jobban és többet figyelnénk egymásra, szeretném, ha betegségek, balesetek és tragédiák mindannyiunkat messzire elkerülnének.
Szabadúszó színészként megszoktam a bizonytalanságot. Az új évben eddig betervezett szakmai kihívások még bármikor változhatnak számomra, ezért jelen pillanatban nem szeretnék semmi konkrétről nyilatkozni. Eddigi futó előadásaim a Komáromi Jókai Színházban, illetve a Pozsonyi Városi Színházban az új évben is megmaradnak. Minden kedves nézőt sok szeretettel várunk színházba!
Boldog új évet kívánok mindenkinek, vigyázzunk egymásra!
2019 Szlovákia számára a fájdalmas kijózanodás és a lassú, de remélhetőleg tartós változások indulásának éve volt. A 2018-as kettősgyilkosság megrázta a társadalmat, felnyitotta az emberek szemét. Sokan arra számítottak, hogy egy év után megnyugszanak a kedélyek, és olajozottan működik tovább a gengszterállam. Az elkövetők, majd a gyilkosságot megrendelő Marián Kočner letartóztatása után újabb és újabb gyalázatos ügyek bukkantak elő: várhatóan mindez még csak a jéghegy csúcsa. A társadalom felháborodásának nyomán megerősödtek különböző új politikai mozgalmak, az ország története első női köztársasági elnökét választotta meg. Tevékenyége megítéléséhez még rövid idő telt el – a magyar közösség felé részéről mindeddig gesztusértékű látogatások és jól hangzó szólamok történtek.
A felvidéki magyar nemzeti közösség szempontjából a vízválasztó az európai parlamenti választás volt. Első ízben szembesültünk politikai megosztottságunk végzetes következményével: már nincs szószólónk az Európai Parlamentben. 2019 egyben a lehetőségek éve is volt. Intenzív tárgyalássorozat után kiderült, még mindig akadnak, akik a magyar egység helyett a jelenleg hatalmat gyakorlók megtartását tartják fontosnak: lelkük rajta! A félmegoldások nem vitték előbbre a felvidéki magyarságot az elmúlt tíz évben: magyar szavazatokkal szlovák képviselők jutottak be a törvényhozásba, akik a pártpreferenciák csökkenésekor rögvest tovább álltak. Mindeközben a szlovák pártok magyar platformokon keresztül kínálgatják az önkormányzati választásokon sem kelendő percemberkéket.
Magánéleti szempontból az idei év újra bizonyította: családom a legnagyobb támaszom – feleségem szeretete, lányaim mosolya olyan erő, amely megtart minden időben.
