ANKÉT 2019 - "Kevesebb taktika és marketing, több és bölcsebb szív"
Izgalmas, sok szempontból fordulatos évet hagyunk magunk mögött, de milyen lehet a folytatás? Mire számíthatunk 2020-ban: milyen évünk lesz? Közösségként hogyan láthatjuk közeli jövőnket? Milyen kihívások előtt állunk hivatásunkban, szakmánkban vagy a magánéletünkben? Ismert művészek, sportolók, közéleti szereplők, elismert szakemberek és politikusok válaszoltak a ma7 december 31-ig futó ankétjében.
A történésekből és bizonyos előjelekből kiindulva az elkövetkező hónapok sem telnek majd unalmasan. Mivel Isten kezében vagyunk, ne féljünk a kihívásoktól! Úgy érzem ezekből lesz bőven, akárcsak a kínálkozó megoldásokból. Jövőre ugyan fájdalmas történésekre emlékezünk, de a világ Megváltója megszületésének 2020., és az államiságunk 1020. évfordulóját is ünnepeljük. Ez pedig erőt és reményt ad!
Ha figyelembe veszem a tényeket, aggódom, mert mostanra beérhetnek a társadalmunkban évtizedek óta tapasztalható káros folyamatok. A veszteségeink ellenére sem szabad engedni annak a kísértésnek, hogy minden elveszett, hogy nem lehet másképp. Ahogyan az sem visz előre, ha a kudarcainkat győzelemként állítjuk be. Ez azonban szemléletváltást igényel: kevesebb taktikára és marketingre, ellenben több bölcsebb szívre lenne szükség … Lassan 20 éve szolgálom lelkészként az Urat. Továbbra is a felvidéki magyar evangélikusok lelkigondozása, a nemzetünk megmaradása és a békés együttélés lesz a célom.
Számomra a 2019-es év a sorsdöntő események éve volt. Fiam, Benjámin születése és az, hogy a családommal első közös otthonunkba költöztünk Hetényre, a komaromi művelődési ház igazgatói posztjának elnyerése, ezek mind nagyon izgalmassá tették a 2019-es évet. A 2020-as év a közösségünk számára lesz sorsdöntő. Februárban eldől, lesz-e magyar érdekképviselet a parlamentben, eldől, merre indul tovább az országunk. Úgy gondolom ez lesz a legfontosabb parlamenti választás a bársonyos forradalom óta. Bízom abban,hogy az emberek még nem vesztették el teljesen a hitüket a politikában, és elmennek szavazni.
Magánemberként pedig szeretnék több időt tölteni mind a négy gyermekemmel és a kedvesemmel.
Immár három évtizedes hobbim, hogy közösségeket éltessek, legyen ez a legkedvesebb, a családom, s legyen ez a tágabb értelemben vett közösség, az osztályom és a Csemadok, illetve a Füleki Gimnázium mellett működő Zsibongó és Apropó Kisszínpad. 2019 bővelkedett boldogságban, sikerekben. A családom bővült kedves vőnkkel, Vilmossal, új osztálynak lettem az istápolója, a primosoknak. Ők nagyon eleven, energikus gyermekek. Szívesen nyesegetem őket, és nevelgetem szépre, jóra. Az Apropó Kisszínpad is nagyon erőteljesen dolgozott, és a Csemadok is folytatta hagyományos programjait. Elégedett vagyok tehát az óévvel. Bízom a folytatásban, mert a családom összetartó és segítőkész, lassan átveszik a munka dandárját helyettünk gyermekeink, ezért merem tervezni az új esztendei üdülési és szórakozási lehetőségeket a férjemmel, Pistivel. Szeretnénk, ha bővülne a családunk, hiszen a szeretetünk osztódással szaporodik.
Az emberek, köztük én is, szeretünk harmóniában, békességben élni, kár, hogy ezt nem mindig tehetjük meg, általában az emberi gyarlóság okozta fájdalom miatt. Abban bízom, hogy az emberi gyarlóságból az új esztendőben kevesebb lesz, és a megértésből, békességből sokszorosan több. Ezt kívánom Mindannyiunknak!
2020 a változás éve lesz Szlovákiában, és vízválasztó a felvidéki magyarság számára. Az elszakításunkat jelentő diktátum aláírásának századik évfordulóján vagy talpra állunk, vagy irdatlan nehéz évek jönnek közösségi szempontból. Nem elég elérni a parlamenti képviseletet, ezen a szinten is valódi, minőségi változásra szükséges. A siker érdekében minden erőnket mozgósítani kell, legfőképpen pedig hinni benne, hogy megmaradhatunk, fejlődhetünk.
Magánéleti szempontból a legizgalmasabb kihívás a felfokozott közéleti tevékenység és a családi jelenlét összehangolása lesz, négygyermekes apaként ez komoly feladat. Az Összefogás sikerre juttatása mellett 2020-ban a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumban is szakmai kihívások várnak, egyebek mellett a lassan egy éve tervezett bővítés kivitelezése, ami az év első felében lesz aktuális. Egy intézményt bővíteni hálás feladat, hiszen a fejlődésről, a biztató jövőről tanúskodik. Bízom benne, hogy a közeljövő magyar közösségi téren is az építkezésről és a bővülésről fog szólni.
A 2020-as év ugyanilyen lesz, mint ez a mostani. Az életünk eleve tele van izgalmakkal, fordulatokkal. Magánemberekként is, közösségként is... Pedig kicsivel több békességnek is nagyon tudnék örülni... Az utóbbi évek, évtizedek arra oktattak, hogy – nézzünk csak szét magunk körül – ne várjak, ne reméljek semmi jót (az embertől). Ám, ha mégis történne valami jó is, az a természet rendje s törvénye szerint való lesz. A természet rendjében s törvényében pedig természetesen nem szűntem meg hinni (bízni)... Csupán az ember természetében lenne még bőven megreparálni való...
Jó lenne – jó egészségben – túlélnem a küszöbön álló esztendőt... azután még (jó)néhány továbbit is... Hogy legalább egy töredékét összefoglalhassam és értelmezhessem annak a hetven(valahány?) esztendőnek, ami életemül adatott... Végül pedig – minden területen és vonatkozásban –
