„A nagy eszkalációt akkor tudjuk elkerülni, ha nincs érdek”
A közelmúltban a Mathias Corvinus Collegium dunaszerdahelyi központjában az Izrael–Hamász háború kapcsán tartott előadást Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője.
A megjelenteket Pomichal Krisztián, a dunaszerdahelyi központ igazgatója köszöntötte. Demkó Attila – előadásának alcíméhez hűen (Kimenetelek és kockázatok a világ és hazánk számára) – a zsidó–palesztin konfliktus történelmi és politikai hátterének rövid ismertetése után több lehetséges kimeneteli forgatókönyvet vázolt fel a háború kapcsán, amely során leszögezte, hogy ha időben különböző korszakokba megyünk vissza, „ősi földként” hivatkozni Izrael állammal, a megszállt palesztin területekkel vagy Gázával kapcsolatban mindkét félnek van némi jogalapja, objektív igazsága, de egy teljes igazságot vagy egy ítéletet lehetetlenség volna úgy hangoztatni, hogy valamelyik fél annak ne szenvedje el a kárát.
A térség földrajza és etnikai összetétele, továbbá a palesztin nép heterogén politikai beállítottsága is nehezíti a kompromisszum létrejöttét (Izrael államon belül ugyanis szintén élnek palesztinok, például Jeruzsálemben aránylag békésen megférnek a zsidókkal, nyilván ott is akadnak lokális etnikai villongások). Maga Izrael állam sem túl nagy (alig 21 ezer négyzetkilométer), de Gáza még Budapestnél is jóval kisebb területű (365 km²), ellenben a népsűrűség az országban nagyon nagy.
fejtette ki Demkó.
A britek és a franciák az első világháború idején a zsidóknak és az araboknak is megígérték az államiságot nagyjából ugyanazon a területen, mire a zsidók elkezdik a betelepülést, és a holokauszt után 1947-ben egy még nagyobb hulláma érkezik a betelepülőknek, akkor már 33 százaléknyi zsidó élt a területen, szögezte le az előadó. Az ENSZ akkori javaslatát a zsidók elfogadták, az arabok nem, ami az arabok szemszögéből végül is érthető volt, mert kétszer annyian voltak a területen és az államuk ketté lett volna osztva ellentétben az egységes Izraellel, hangsúlyozta Demkó, majd hozzátette, hogy az izraeliek számára az államalapítás, mint az egyedüli lehetséges biztonság kivívása a holokauszt után, élet-halál kérdése volt. Izraeli részről volt egy etnikai tisztogatás, amikor 700 ezer palesztin menekült el a térségből, de nyilván ennek volt egy másik oldala is, ugyanis nagyon sok mészárlás zajlott a civil zsidó lakosság körében, tehát fekete-fehéren nem lehet vizsgálni ezt a jelenséget, mutatott rá az est vendége. Ha a mai Izrael etnikai összetételét nézzük, egy paradoxonnak lehetünk a tanúi:
nyomatékosította Demkó.
Izraeli feltételezések alapján pont ezek a palesztin munkások adhattak tippeket szándékosan vagy fenyegetettség okán a Hamásznak az izraeli katonai csoportok viselkedéséről illetve a terület őrzéséről. A támadást hatalmas sokként érte meg Izrael, hiszen 1948 és 2023 között 1700 izraeli civil halt meg, és a 2023-as háborúban csak egy nap alatt 1000!
Hatalmas áldozatokat is bevállalnak, hiszen az ő részükről ez nemcsak afféle „népi felszabadító hadjárat”, hanem hihetetlen mértékű vallási fanatizmussal párosul, mutatott rá Demkó.
mondta az előadó, aki szerint hiteles magyarázatot csak az idő és a komplex vizsgálatok adhatnak majd. Nagy kérdés, hogy sikeres tud-e lenni az izraeli offenzíva. A Hamászt ugyan hosszú távon meg lehet semmisíteni, de a szellemiségét nem.
A nagy eszkalációt akkor tudjuk elkerülni, ha nincs érdek.”
Azokban a nyugati országokban, ahol nagy muszlim közösség él, előfordulhatnak problémák, mivel úgy tekintenek az európaiakra mint akik támogatták az izraeli „agressziót”. Magyarországra és Szlovákiára ez nem jellemző, viszont mivel ez a két állam van legjobban rászorulva az orosz olajra, így valószínűleg nálunk nőni fog a gáz ára, vélekedett Demkó.
Pomichal Krisztián záró kérdésére, mi szerint lát-e esélyt az előadó egy valódi háborúra, egy nyílt sisakos küzdelemre, megvannak-e erre a képességei a környező arab államoknak erre, Demkó azt felelte, hogy még ha az összes arab ország is beszállna egy ilyen háborúba Izrael ellen, az az országnak nyilván nem lenne egyszerű, de akkor az izraeliek elővennék az atomot. Vannak taktikai nukleáris fegyvereik is, amelyek az infrastruktúrákat szétszedik. Az izraelieknek tehát van annyi nukleáris fegyverük, hogy nincs az a konvencionális támadás, ami az országukat meg tudná semmisíteni, mert akkor ők nem konvencionális módon válaszolnának. Legyőzni tehát nem tudnák őket, viszont nagyon megnehezítenék az életüket.
