Évtizedes távlatokban is alig van esély a megoldásra – Demkó Attila Izrael és a palesztinok viszonyáról
A zsidó államnak sokkal több vesztenivalója van ebben a háborúban – nyilatkozta portálunknak Demkó Attila író, geopolitikai szakértő, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője, aki elmondja azt is, félő, hogy a palesztin-izraeli ellentétet a jövőben sem lehet már érdemben feloldani.
Ami ma Izraelben zajlik, az tekinthető háborúnak?
Hogyne, mindenképp. Nyilván ez fogalmi kérdés valahol, de attól függetlenül, hogy a Hamász nem tekinthető klasszikus értelemben állami szereplőnek, attól még háborút látunk.
Ha nem állami szereplő, akkor mi a Hamász? Terrorszervezet?
Hadd kérdezzek vissza, mi az, hogy terrorszervezet? Persze, a terrorizmus eszközeit is használja, de a Hamász sokkal több egyszerű terrorszervezetnél. Ez túlságosan leegyszerűsítő megfogalmazás lenne, messze vinne minket a valóságtól. A Hamász ugyanis állami, szociális funkciókat is ellát, gyakorlatilag ők irányítják a Gázai övezetet. Ez nem egy olyan szervezet, amit csak az foglalkoztat, hogyan lehet felrobbantani ezt vagy azt az épületet.
Van egy koncepciójuk Palesztina jövőjével kapcsolatban, más kérdés, hogy mindez nagyon messze áll attól, amit Izrael elképzel.
Éppen ezért annyira valószínűtlen, hogy ezt a konfliktust valaha meg lehet oldani egy kompromisszummal. Korábban talán sikerülhetett volna, Oslo után, 1993 környékén, de az utóbbi években folyamatos a távolodás. Nem egységes egyik oldal sem, a Hamász radikálisabb a palesztin hatóságnál, de náluk is vannak radikálisabbak. Az izraeli oldalon is vannak extrém megoldásokat szorgalmazók. Egyre valószínűbb tehát, hogy a következő évtizedeket is meghatározza majd Izraelben a zsidó-arab ellentét.
A hozzánk eljutó hírek nagyjából egyetlen sémát követnek. A Hamász rakétákat lő ki, az izraeli Vaskupola-rendszer pedig leszedi ezeket. Árnyaljuk kicsit ezt a képet! Milyen rakétákról van szó? Milyen fegyverekkel zajlanak a támadások? Hogyan védekezik Izrael?
A Hamász rakétái alapvetően kisipari eszközök, iráni technológia alapján.
Magyarul valahol a Gázai övezet egy eldugott raktárépületében szerelik össze a rakétákat?
Persze, szó szerint sufnirakétákat gyártanak. Ezért nagyon nehéz megállítani őket. Nem arról van szó, hogy az izraeli hadsereg le tud foglalni egy hatalmas rakéta-szállítmányt. Nincs egy hatalmas szállítmány. Sok kicsi van. Alkatrészek garmadáját hozzák be a csempészalagutakon keresztül.
Ezt az izraeli hadsereg nem tudja megakadályozni?
Megpróbálják, de nem mindenhatók. Azért nem olyan egyszerű felfedezni egy alagutat. Ne felejtsük el, hogy az izraeli hadsereg még Ariel Sharon alatt kivonult Gázából. Vissza tudnának menni persze, de ez óriási áldozatokkal járna.
A zsidó hadsereg mindenhol messze felülmúlja a palesztin fegyveres erőket, egyetlen lényeges területet leszámítva. A városi hadviselést.
A mai páncélelhárító fegyverek, a sufni bombák, az IED-k (improvised explosive device – rögtönzött robbanóeszköz – szerk. megj.) korában a városi hadviselés körülményei megváltoztak. Láttuk ezt Irakban és Szíriában is, a török Leopárd A4-esek igencsak megszenvedték a szír háborút. A legjobb harckocsikat is ki lehet lőni. Annak idején az izraeliek sem puszta szívjóságból hagyták el Gázát, nem bírták ellenőrizni, rengeteg pénzzel és áldozattal járt.
Ez a konfliktus lényege tulajdonképpen, a palesztinok nem tudnak győzni, de hatalmas árat tudnak fizettetni Izraellel.
Izraelnek túl drága a háború?
Valahogy így. A Hamász, viszonylag olcsón, rakéták ezreit lövi ki, az izraeli rakétapajzs viszont rendkívül drága, egy-egy lövedéket elhárító rakéta költsége 40-50 ezer dollár. Ez az aszimmetrikus hadviselés. Kevés pénzből okoznak óriási gazdasági károkat Izraelnek.
Mi a helyzet a híres Vaskupolával, az nem tudja megvédeni Izraelt?
A Vaskupola-rendszernek is megvannak a maga korlátai, nincs a világon olyan technika, amely egy ilyen módszerrel szemben 100%-os védelmet jelent. A Hamász részéről hatásos a túlterheléses taktika. Egyszerre sok rakétát lőnek ki, mindegyikkel a Vaskupola sem tud elbánni. Korábban nem ez volt a jellemző, de a Hamász gondosan tanulmányozta az izraeli képességeket és technikai segítséget is kapott Iránból. Ha megszólalnak a szirénák, egész egyszerűen leáll a gazdaság. Több alkalommal jártam Izraelben, magam is tapasztaltam ezt 2009-ben Beershebában. Ha riadó van, a tömegközlekedés leáll, az utasok óvóhelyre vonulnak, a munkahelyeken megáll az élet. Nem véletlen, hogy a jómódú izraeliek már eleve óvóhellyel építik fel a házaikat.
Akkor is leáll minden, ha a rakéta el sem találja a várost! Ez teljesen szétzilálja a mindennapokat. Izrael így fizeti meg az árát annak, hogy évtizedek óta nem tudják megoldani a palesztin kérdést. Persze, mint mondtam, nem is biztos, hogy meg lehet.
Úgy érti, soha?
Nézze, ma már annyira távol áll egymástól a két fél elképzelése a jövőről, hogy félő, újabb és újabb fordulói lesznek ennek a konfliktusnak. Most is az egyik fordulót látjuk, ki tudja, mikor lesz a következő.
Eszkalálódhat a helyzet egy újabb arab-izraeli konfliktussá?
Ha a szomszédos arab államokra gondol, nem hiszem. Izraelnek óriási konvencionális hadászati fölénye van. Azok az arab államok, amelyek valós veszélyt jelenthettek volna Izraelre, ilyen vagy olyan okból ma már nem jelentenek hagyományos fenyegetést. Szíria és Irak de facto szétesett, katonailag már nem tényező, a szaúdiak nem fognak beavatkozni, Egyiptomnak pedig bőven megvan a maga baja.
Izraelnek már nem a szomszédos országok, hanem a saját arab populációja jelent problémát, nem csak a Gázai övezet vagy Ciszjordánia palesztinjai.
Ez egy viszonylag új jelenség. Az Izrael 1967-előtti magterületein élő arabok is egyre dühösebbek, a populáció egy jelentős része már kész az erőszakos ellenállásra. Ilyen korábban, ekkora méretben nem volt. Azt gondolták sokan, hogy a jobb élet növelte a lojalitást a zsidó állam iránt az állampolgárnak elismert palesztinok körében. Nos, a jobb élet és az anyagi előny úgy tűnik, nem tudta legyőzni a sérelemérzetet.
Fals narratíva, hogy ez egy megoldott probléma, és itt az izraeli állampolgárok 20 százalékáról beszélünk.
Persze Gáza kérdése még inkább megoldhatatlan. A zsidó hadsereg tehát bevonulhat ugyan újra Gázába, de annak nagyon komoly ára lesz. Izraeli fiatalok akár százai halnának meg a konfliktusban, ezt nem biztos, hogy merik vállalni. Ennyi áldozatnak komoly politikai ára lenne.
Értelme sem lenne?
De, persze hogy lenne, csak légierővel nem fogják tudni felszámolni az ellenállást. Maximum egy tűzszünetet lehet elérni pár évre. A Hamász kiütéséhez szárazföldi invázióra lenne szükség, majd a terület megszállására, stabilizálására és egy elég erős palesztin proxyerő létrehozására, amely meg tudja akadályozni a visszatértét. Katonailag ez lehetséges, viszont az árát nem biztos, hogy elviseli Izrael. Sem emberileg, sem politikailag, sem gazdaságilag.
Ha behívják a tartalékosokat, leáll az izraeli gazdaság. A konfliktusnak ugyanis nem csak katonai része van, abban a palesztinok esélytelenek. Viszont a palesztin gazdaságon nincs mit ütni, Gázában kis túlzással nincs gazdaság, mit lehet elvenni tőlük?
Fordítva ez már nem igaz! Izraelnek sokkal több a vesztenivalója, tudja ezt a Hamász is, ez az egyetlen kártyájuk. Izrael félti a normális hétköznapokat, Gázában viszont, kis túlzással, nincs normális hétköznap. Kétmillió ember tengődik rettenetes körülmények között. Ebből csak egy kiút lenne, az amerikai-izraeli békefeltételek elfogadása, de azt nem, hogy a Hamász, de a palesztin hatóság sem fogadja el.
Arról beszélt az előbb, hogy megoldhatatlannak tűnik a konfliktus. Miért?
Az izraeli közvélemény és a politikum nagy része radikalizálódott. Úgy vélik, hogy ’93 után nem rajtuk múlott a béke, ők azért megtettek mindent. A palesztinok egyszerűen nem voltak elég nyitottak, elutasították a békejobbot, erőszakkal válaszoltak. Azóta az izraeli ajánlatok egyre rosszabbak.
Ma már a kétállami megoldás nagyon nehéz hiszen akkora a kölcsönös bizalmatlanság. Izrael nem lehet biztos benne, bármekkora engedményt tesz, megszűnik a fenyegetés.
Ugyanakkor a palesztinok jelentős részének sem elég, ha Izrael akár teljesen kivonulna a hat napos háború alatt megszállt területekről – amire ma már nagyon kevés izraeli lenne kész. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, mindkét félnek nagyon erős saját igazsága van, nem lehet egyszerűen ítélkezni felettük, de ez nem a jó és a rossz harca. Egyikük sem képes már visszalépni, így az aktuális konfliktus biztosan nem az utolsó. Évtizedes, de akár évszázados távlatokban is kezelhetetlennek látszik a probléma.
