Demkó Attila az afganisztáni helyzetről: Pénz és biztonság kell a helyieknek, nem nyugati modell!
Korrupció és alkalmatlanság jellemezte az afgán reguláris hadsereg egy részét, miközben a lakosság jelentős hányadában pozitívan rezonált a tálibok által ígért rend és stabilitás. Az összeomlás hosszútávon elkerülhetetlen volt nyugati segítség nélkül, a sebessége azonban mindenkit meglepett. Demkó Attila külpolitikai szakértőt, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetőjét kérdeztük az afganisztáni események kapcsán.
Látva, mi folyik Afganisztánban, adja magát a kérdés, elkerülhető volt egyáltalán az összeomlás? Nem csak a sebessége az, ami igazán meglepő?
Téved, aki azt hiszi, külső segítség nélkül elkerülhető lett volna az afgán hadsereg összeomlása. Az afgán reguláris haderőben óriási a szakemberhiány. A repülőgépeket, páncélozott járműveket és mindenféle más haditechnikát javítani kell, a know how azonban a nyugati szerződéses alkalmazottaknál, a kontraktoroknál volt. Az ő biztonságukat a hadseregnek kellett volna szavatolnia, viszont nyugati jelenlét nélkül, hosszútávon, ez biztosan nem sikerült volna.
Ami az események gyorsaságát illeti, geopolitikai kérdésekben én a pesszimisták vagy inkább realisták közé tartozom, de őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy az összeomlás ilyen gyorsan, tulajdonképpen három hónap alatt lezajlik.
Mi volt ennek az oka?
Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, miközben az afgán reguláris haderőnek láthatóan stagnált, sőt, csökkent a harcképessége, a tálibok erősödtek. Évekig dolgoztam a Honvédelmi Minisztériumban, jártam is Afganisztánban. Keveset beszélnek róla, de nem lehet elhallgatni, hogy az afgán hadsereg messze nem volt annyira erős, ahogy azt Nyugaton hinni szerették volna. Egy Patyomkin-falu volt az egész. Rosszul kiképzett emberek ültek fontos pozíciókban, központi utasítás alapján egyetlen katonát, egyetlen tisztet sem lehetett megbuktatni az alkalmassági vizsgákon. Lojalitási problémák voltak, a kinevezések baráti alapon mentek. Jellemző részlet, hogy az afgán haderő pontos számát sosem ismertük, a valóság és a hivatalos számadat gyakran különbözött.
Hogyhogy?
Tele volt szellemkatonákkal az afgán hadsereg. Egy-egy helyi vezető per koponya alapján kapott pénzt zsoldra, ellátmányra, így a valóban rendelkezésre álló kétszáz katonája helyett mondjuk bejelentett kétszázötvenet vagy háromszázat. Rengeteg ilyen eset volt, az afgánok gyakorlatilag átverték a nemzetközi közösséget, de az is átverte saját magát.
Világosan látszott, hogy nem egy afgán tiszt teljességgel alkalmatlan, csak azért lett parancsnok, mert teszem azt egy helyi potentát unokaöccse.
Beszéljünk kicsit a tálibokról. Hogy néz ki a tálib hadsereg? Hadsereg az egyáltalán?
Alapvetően Kalasnyikovval, aknavetőkkel, rakétavetőkkel, RPG-vel felszerelt Toyota pick-upokon közlekedő, irreguláris csapatokról van szó. Még mindig. Ahogy nyomultak előre persze lettek páncélozott járműveik, tankjaik, de a tálib alapvetően nem egy nehézfegyverzetű haderő. Nem véletlen, hogy a nyílt csatákat elkerülik. Tüzérségük, légierejük nincsen.
Mi a helyzet az emberi erőforrással?
Ahogy egyre nagyobb területeket hajtottak uralmuk alá, úgy gyarapodott a létszámuk is. Egyrészt kiengedték a rabokat a börtönökből, másrészt tömegével álltak át hozzájuk az afgán katonák. Ez nem ideológiai kérdés volt, legtöbbüknek egész egyszerűen a pénzről, a megélhetésről szólt. Zsoldot kaptak a táliboktól, ellátást, bármilyen szörnyű, a szerencsésebbek még feleséget is. Mi kell ezen kívül egy afgán férfinak? Demokrácia? Ugyan már! Nyilván leegyszerűsítem a dolgot, ez a forgatókönyv inkább a pastu katonákra volt jellemző, Afganisztánban akad nemzetiségi törésvonal elég.
A nyugati sajtóban mostanában sokat pörgő toposz, hogy a nép egy része felszabadítóként ünnepelte a tálibokat.
Túl nagy bátorság ezt így kijelenteni, ugyanakkor az ellenkezője sem igaz. Épp az előbb említett nemzetiségi ellentétek miatt rendkívül vegyes a kép. A jellemzően síita hazarák vagy a tádzsikok például biztosan nem örültek, szenvedtek ők eleget a tálib rezsim alatt. Ugyanez a helyzet nyilván a nőkkel is, vagy a városi lakosság egy igen jelentékeny részével. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az afgánok jelentős hányada bizony örömmel fogadták a tálibokat. Hogy 40, 50 vagy 60%-uk, azt senki nem tudja megmondani, de a lényegen nem változtat.
Évtizedek óta zajlik a polgárháború, a legtöbb ember stabilitásra vágyik. A helyzet teljes félreértése azt gondolni, a tálib hatalomátvétel a lakosság akarata ellenében zajlott, az afgánok többsége vagy támogatja a tálibokat, vagy semleges.
Egyszerűen ezt diktálja a pillanatnyi érdekük. A tálib rezsim 2001-ben három hónap alatt összeomlott, a vidéki hadurak rögtön elfordultak a táliboktól, most is ez történt csak pepitában. Ez az egyik dolog, a másik, hogy szó sincs arról, a Nyugat elárulta volna az afgán népet, jelentős részüket nem érdekli a nyugati modell. Mélyen iszlámhívők, törzsi kultúrájukkal és vallásukkal is szembe megy a nyugati modell, minek kellene az nekik? A kabuli amerikai követség a Pride-hónapról posztolgatott néhány hete, Afganisztánban ezzel nem lehet tömegeket megnyerni. Itt a bizonyíték!
Egyre több az arra utaló jel, hogy a korábbihoz képest egy „tálib-light” kormány alakul Kabulban.
Nézd, egy szilárdulóban lévő rendszernek mindenképp gesztusokat kell gyakorolnia, ’56 decemberében Kádár is amnesztiáról beszélt, láttuk, mi lett a vége. Amíg a tálibok meg nem erősödnek eléggé, addig biztosan finomabbak lesznek, de, hogy azután mi lesz, nem tudjuk. Korai még erről beszélni. Afganisztán hatalmas ország, gyenge központosítással, általános, mindenhol érvényes politikát nem érdemes várni. Az persze nem kérdés, hogy a nők és a kisebbségek helyzete sokkal-sokkal rosszabb lesz!
Lehet, hogy elmaradnak a nyilvános kivégzések, ráadásul régiónként eltér majd a rezsim ereje, de számottevő változásokra nem kell számítani.
A nyugati sajtóban javában zajlik a bűnbakkeresés. Melyik amerikai elnöknek köszönhető ez a látványos kudarc? Bidennek, Trumpnak, Obamának, Bushnak vagy mindannyiuknak együtt?
Az, hogy ennyire gyors volt az összeomlás, hogy a kivonulás végrehajtása csődöt mondott, egyértelműen Biden hibája. Trump jóval kiszámíthatatlanabb figura, a tálibok vele óvatosabbak, megfontoltabbak lettek volna. Amerikát megalázták, Trump erre nyilatkozatok helyett valószínűleg bombázással reagált volna. Azt mindenképp érdemes leszögezni, hogy az afganisztáni háború, 9/11 miatt tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Viszont az, hogy a Nyugat ott is maradt, hogy megpróbált nemzetet építeni ott, ahol erre nem volt igény, azért alapvetően George W. Bush és kormányzata a felelős. Minden figyelmeztetést, minden intő jelet figyelmen kívül hagytak. A Bush-féle neokonzervatívok azt hitték, kellő erővel és pénzzel, a bolygó bármely országát saját szájuk íze szerint tudják alakítani. Látjuk, mekkorát tévedtek!
