Méry János: A Csemadoknak korszakos, a nevében is megmutatkozó megújulásra van szüksége

Méry hangsúlyozta, “pont tíz éve egy hasonló vitát már elkezdtem Bárdos Gyulával, s akkor írtam is egy cikket, „Mi lett veled Szlovenszkói Magyar Kultúregylet?” címmel a felvidek.ma-ra.

Jómagam 2010 óta vagyok tagja az egyik legjobban működő Csemadok szervezetnek, mégpedig a somorjainak, ahol fiatalos vezetőség, rengeteg önkéntes és számos rendezvény jellemzi a csapat működését. Az 1949-ben létrejött Csemadok a kommunizmus alatt hiánypótló tevékenységet végzett, s mint olyan, az egyetlenként vitte azt a bizonyos fáklyát, és adta tovább. 1990 után bárki alapíthatott polgári társulást, de egy-egy üdítő kivételen kívül ezek nem igazán voltak hosszú életűek”.

Méry kiemelte, “a Csemadok alapszervezetei, ha jól működnek, akkor elvégzik időben a fiatalítást, a fiatalítással együtt átadják az egyes rendezvények szervezését is időben, hogy azok a korral haladva fiatalokat is megszólítsanak. Folyamatosan toborozzák a tagokat, mert a minél nagyobb aktív tagság erőt mutat a szervezésben, a rendezvényeken, de anyagilag is.

Méry hozzátette, „a Csemadok feladata – ha már a rendezvényszervezésről is beszélünk – az is, hogy az egyes magyar nemzeti gyász- és ünnepnapokon megemlékezéseket szervezzünk, s azokat folyamatosan tegyük minden évben, hogy a velünk, mellettünk felnövő fiatalság már beleszülessen azokba. Ezt én Somorján már tapasztalom, és látom, hogy a barátaim fiai jönnek oda október 6-án, hogy vihetik-e a fáklyákat a felvonuláson, vagy a Csemadok focikupán már jelentkeznek, hogy átadhatják-e ők az érmeket. Ők már beleszületnek ezekbe a rendezvényekbe, és ez lenne a végső célja a Csemadoknak, de minden olyan szervezetnek is, mely magyar rendezvényeket szervez”.

- húzta alá Méry, aki szerint “politizálni nem feltétlenül kell, de a magyarokat érintő hibákra, elnyomásra fel kell hívni a figyelmet, és együtt kell működni a magyar párttal is. Mert a felvidéki magyarok élete, megtartó ereje a nyelvük és a kultúrájuk, s a kultúrát, ahogy arra már utaltam, a legtöbb helyen a Csemadok szervezi”.

Méry hangsúlyozta, “a somorjai Csemadok és még pár tucat szervezet működését jónak látom – nem emelek ki senkit, nehogy kifelejtsek valakit – , de az országos Csemadok állapota szerintem kritikán aluli. Bár bevallom, elkezdtem a területi választmány által szervezett járási konferenciákra járni, de amíg a pártban ezeknek a járási és országos összejöveteleknek láttam értelmét, a Csemadokban nem, így az én felelősségem is, hogy az évek során nem mondtam el a véleményem ezeken a csemadokos fórumokon.

De hagyni kell őket, hogy tegyék a dolgukat, és a saját fejük szerint próbálják meg megszólítani az aktív fiatalokat. Persze a háttérből nem árt őket figyelni és építő kritikával segíteni a munkájukat.”

Méry hozzátette, „annak ellenére, hogy szerintem szót értek a fiatalokkal, jövőre 40 éves leszek, így szerintem már nem vagyok sem elég felkészült, sem elég naprakész arra, hogy megmondjam, mi kell a huszonéves fiataloknak. Viszont kérdezem én – s neveket nem fogok mondani -, hogy a fenébe lehet, hogy valakik az országos szervezetben 60-70 évesen is fizetett pozícióban „szervezik a kultúrát”? Hogy lehet, hogy az elnökségben egy egyértelmű zoboralji ügyet még mindig nem sikerült tisztázni?

Azt mondják mifelénk, hogy a magukat pótolhatatlannak gondoló emberekkel van tele a temető, s mikor odakerülnek, kiderül, hogy mindenki pótolható. Nem lenne jobb méltósággal visszavonulni? Annyival könnyebb sokszor a görcsös erőlködés helyett elengedni valamit” – húzta alá az Esterházy Akadémia operatív igazgatója.

“Átláthatóbb működés kell, kisebb létszámú elnökség, pörgősebb, kevésbé lomha működés és negyven év alatti alatti elnökségi tagok. De a jól működő szervezetekből nem akar senki gittet rágni menni az országos elnökségbe, ha annak semmi értelme nem lesz.

– fogalmazott Méry, aki egyébként 2014 óta a somorjai önkormányzat képviselője.

“Ha azt akarjuk, hogy a Csemadokban radikális, de a csemadokos határokon belüli változás valósuljon meg, akkor erre a három jelöltből csak Kiss Beáta és Hrubík Béla alkalmas.

- húzta alá Méry.

“Mert rendet kell tenni végre, és a rendrakás szerintem lehetne korszakos és a névben is megmutatkozó. Jankovics Marcellék annak idején Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület névvel alapították meg a trianoni békediktátum után a felvidéki magyarok kultúrát szervező egyesületét, mely abban az időben szakelőadásokat és szabadegyetemeket is szervezett, mozgókönyvtárakat üzemeltetett, rendszeres támogatást nyújtott a hátrányos szociális helyzetű főiskolai hallgatóknak és a szegény és beteg gyerekeknek is. Az 1938-as bécsi döntéssel a szervezet működése egy időre formálissá vált, 1940-ben azonban Széchenyi Magyar Kulturális Egyesület néven újraindította működését, tagsága 1944-re elérte a 12 ezer főt. Ideje lenne az akkor élő és a Felvidékért harcoló kultúremberek munkáját megbecsülni, akár úgy, hogy a legnagyobb felvidéki szervezet nevében megemlékezünk róluk és áldozatos munkájukról, melyet a kitelepítések, deportálások, és a beneši dekrétumok okozta törvények lehetetlenítettek el azzal, hogy az aktív emberek többségét elüldözték az országból, kitelepítették vagy bebörtönözték. Erről is szól a tisztújítás szerintem” - hangsúlyozta Méry János.