A fiatal énekesnő szerint a Csemadok máig meghatározó szereplője a felvidéki magyar kulturális életnek:
a magyar nyelv, a hagyományok és a közösségi értékek megőrzéséért végzett munkája tiszteletreméltó.
Hozzáteszi, hogy az alapszervezetek sokasága olyan hálózatot alkot, amely az évtizedek során nemcsak átvészelte a politikai és társadalmi fordulatokat, hanem képes volt megtartani a magyar kulturális jelenlétet a legkisebb településeken is. A szervezet máig életben tart olyan rangos, országos rendezvényeket, amelyek évtizedek óta biztos pontjai a közösségi életnek.
Ugyanakkor azt is látom, hogy a Csemadok – mint sok más nagy múltú szervezet – nehézségekkel küzd a megújulás terén. A mai kor társadalmi és kulturális kihívásaira nem minden esetben tudott gyorsan és hatékonyan reagálni. Több alapszervezetnél is azt tapasztalom, hogy gondot jelent a fiatalabb generációk elérése, bevonása. Sok esetben a múlt eredményeire építve próbálnak fennmaradni és tekintélyt sugározni, miközben hiányzik az a fajta lendület, amely a jelen és jövő kihívásaira való nyitott és kreatív válaszokat adná
-állítja Liliána, aki fontosnak tartja kiemelni a pozitív példákat is.
Olyan alapszervezetekre gondolok, amelyek mernek kísérletezni, új formákat kipróbálni, és sikerrel szólítják meg a legfiatalabb korosztályokat is. Ezek a próbálkozások gyakran helyi szinten maradnak, és nem feltétlenül kapnak elég figyelmet országos szinten. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy ezek a kezdeményezések inspirációt nyújtsanak más alapszervezeteknek is – különösen azoknak, amelyeknek csak egy kis bátorítás, némi friss szemlélet kellene ahhoz, hogy újra elhivatottsággal és lelkesedéssel tudjanak működni.
- jelenti ki Liliána, aki szerint a Csemadok múltja rendkívül értékes, és megérdemli a legnagyobb tiszteletet.
Ugyanakkor a jövője azon múlik, hogy képes lesz-e felismerni az új társadalmi igényeket, és megteremteni a kapcsolatot a mai fiatal generációkkal, valamint nyitni az újfajta közösségépítési módszerek felé is.
A szervezet jövőképe
Kaszmán-Saróka Liliána három alappillére helyezné a szervezet megújulását.
A megújulás első lépéseként az átláthatóbb, rugalmasabb belső működés kialakítására helyezném a hangsúlyt. Ennek részeként szükséges lenne felülvizsgálni a kommunikációs és szervezeti folyamatokat, és újrafogalmazni az információáramlás struktúráját az országos vezetés és az alapszervezetek között. Nagyon fontosnak tartom, hogy a helyi alapszervezetek valódi támogatást kapjanak: rendszeres konzultációkat, erőforrás megosztást, központilag koordinált pályázatfigyelést biztosítani számukra, hogy új lendületet kaphassanak. Még akár egy online támogatói felületet is létre lehetne hozni, ahol a helyi vezetők inspirációt, gyakorlati ötleteket és eszközöket találhatnának. Ezt egészíthetné ki egy belső mentorprogram, amelyben a szervezet tapasztaltabb és kreatív tagjai személyesen segítenék az újonnan belépő vagy épp új ötletekkel próbálkozó tagokat, fiatalokat. Nemcsak tanácsadásról lenne szó, hanem közös projektek, személyes mentorálás, generációk közti együttműködések indításáról is – ezzel erősítve az új utak megtalálását.
A második pillért a kulturális kínálat megújításában és szélesítésében látja Liliána, mely elsősorban helyi szinten, az alapszervezetek keretein belül valósulna meg.
Fontosnak tartom, hogy a hagyományőrzés mellett a Csemadok nyitott legyen a kortárs kulturális tartalmakra is –hiszen ezek segíthetnek abban, hogy a szervezet újra élő kapcsolatba kerüljön a fiatalabb generációkkal. A programok között kortárs képző- és előadóművészeti események, irodalmi estek, könnyűzenei és komolyzenei estek, közösségi filmvetítések, interaktív színházi programok, tematikus beszélgetések is helyet kaphatnának. Emellett fontos lenne olyan aktuális társadalmi témákat is bevonni – például környezetvédelem, mentális egészség, digitális tudatosság, kritikus gondolkodás, vitakultúra, önkéntesség és társadalmi felelősségvállalás –, amelyek közelebb hozhatják a közösségi élményt a mai valósághoz. Külön figyelmet fordítanék a gyermekek, kamaszok és fiatal felnőttek megszólítására, a közösségépítésre náluk kellene a legnagyobb hangsúlyt fektetni - számukra célzottan tematikus táborokat, kulturális közösségi kihívásokat, kreatív versenyeket, workshopokat és ifjúsági klubokat is lehetne szervezni.
-jelenti ki Liliána, majd a folytatja a harmadik pillérrel:
A harmadik pillérben a tudatos hálózatépítés és együttműködés lenne a fókuszban. Hiszek abban, hogy a civil szféra akkor tud igazán hatékony lenni, ha tagjai nem elszigetelten, hanem egymással összekapcsolódva dolgoznak. Helyi, regionális és országos szinten egyaránt keresném a lehetőségeket. Célzott együttműködéseket kezdeményeznék más civil szervezetekkel, ifjúsági csoportokkal, kulturális műhelyekkel, iskolákkal és közösségi központokkal. Közösen nagyobb hatást tudunk elérni, és színesebb, vonzóbb programokat kínálhatnánk a közösségeinknek.
Idejét múlt, vagy megreformálható a Csemadok?
Kaszmán-Saróka Liliána szerint a Csemadokhoz ma már sokan ambivalens érzésekkel viszonyulnak egyesek.
A fiatalabb generáció számára a szervezet sokszor távolinak, olykor még nehezen megközelíthetőnek is tűnik, nemcsak a múltbeli kötődései, hanem a működésmódja miatt is.
Előfordul, hogy egyes alapszervezetekben a már régóta együtt működő közösség nehezen fogad be új tagokat, még ha a kommunikációjuk mást is sugall. A kérdés szerintem nem az, hogy „el kell-e engedni” a Csemadokot, hanem az, hogy mit kezdünk vele most – tudunk-e vele valami újat kezdeni, ami már nem a múltból él, hanem a jelen kérdéseire válaszol. Szerintem a Csemadok akkor maradhat élő és releváns, ha felismeri: a társadalom megváltozott, a fiatalok más közegben szocializálódnak, más nyelven kommunikálnak, másfajta közösségi élményekre vágynak. Nem feltétlenül új szervezetekre van szükség, hanem új struktúrákra, új gondolkodásra, új nyitottságra a meglévő keretek között.
-zárta gondolatait Kaszmán-Saróka Liliána.
