Árverésre bocsátják a vereknyei hulladéklerakó mérgező telkeit
Kormányok jöttek, mentek, a vereknyei szemétlerakó megoldatlan ügye azonban maradt. Megoldási lehetőségek születtek, végleges megoldás azonban egy sem az egyik hatalmon lévő kormány esetében sem. Mintha senki sem akarna mélyebben belemerülni ebbe a „szemét” témába, mert ki tudja mi minden szabadul ki onnan. Az idő viszont telik, a föld alatti méreg pedig alattomosan egyre tovább terjed, minden elszalasztott nappal tovább és tovább.
Semmihez sem mérhető katasztrófa. Így is nevezhetnénk a vereknyei szemétlerakó hosszú ideje húzódó megoldatlan ügyét, ahonnan a mérgező anyagok évtizedek óta beszivárognak a talajvízbe, s ha továbbra sem történik érdemleges lépés az ügyben, lassan elérik a mindennél drágább csallóközi ivóvízkészletünket is. S mivel a probléma sokkal összetetteb, mint az első pillantásra látszik, nem valószínű, hogy egyhamar megoldódik az ügy.
A vereknyei hulladéklerakó ügye egyetlen pozsonyi lakos számára sem újdonság, olyan időközben csillagászati méreteket öltött hosszú távú megoldatlan probléma ez, amely külön fejezete az Istrochem – korábbi nevén Dimitrovka – vegyi üzem környezetszennyezésének, portálunk is több esetben írt már a problémáról.
Még a szocializmus idején, a hetvenes években kezdték el ide, mindenféle szigetelés nélkül a Duna egyik holtágába hordani a Dimitrovkából a vegyi hulladékot.
Addig nem is volt különösebb probléma – bár az eső addig is mosta az ide lerakott szemetet –, amíg meg nem épült a bősi vízerőmű. Amit követően a mintegy két méterrel megemelkedett talajvízszint elkezdte kimosni onnan a szemetet, sok-sok egészségre rendkívül ártalmas káros anyagot.
Később a hulladéklerakóval kapcsolatban egyéb problémák is nyilvánosságra kerültek, a Juraj Dimitrov vegyi üzemet Andrej Babiš cége privatizálta, a privatizációs szerződés azonban semmit sem mond arról, hogy az új tulajdonos köteles lett volna bármit is kezdeni az üzem hulladéklerakóival, így az ügy megoldása teljesen az állam vállán maradt.
Sok évig tartott egy alapvető dolog – a felelős személy meghatározása is, mivel a környezeti terhek eltávolítása esetén ez az első lépés.
Később azt is megállapították, hogy a szennyeződés tovább terjedt. „Napi 3-5 méteres sebességgel áramlik ott a talajvíz, ami a mérgező anyagokat is megmozgatja, s így azok egyre távolabbra kerülnek, egyre jobban koncentrálódnak a folyamadós feloldódás következtében” – fogalmazott Alena Trančíková vízvédelmi szakértő a Pozsonyi Vízművekből.
Átfogó hidrogeológiai felmérést csak 2015-ben végeztek, addig fogalma sem volt senkinek, mekkora a baj.
A környezetvédelmi tárca honlapján található jelentést bárki elolvashatja, és megbizonyosodhat arról, mekkora mennyiségű mérgező anyagot tárolnak ott, s annak talajvízbe jutása milyen egészségügyi kockázatokkal jár. Mindezek ellenére a kármentesítés a mai napig várat magára.
Trančíková szerint a különböző lehetséges kármentési lehetőségek közül végül kiválasztották a legolcsóbbat, mert az európai forrásokból mindössze mintegy 30 millió eurót különítettek el erre.
Ebből viszont nem lehetett többet tenni, mint beburkolni egy szarkofágba az egészet, hogy legalább a további szivárgást megakadályozzák.
Kezdetnek ez is több lett volna a semminél, de a projekt megbukott a magántulajdonban lévő telkek kisajátításán, amelyeken a hulladéklerakó található – mert Ján Budaj miniszter nem értett egyet a Sólymos Lászlótól megörökölt projekttel, és nem fizette ki a tulajdonosoknak az átmeneti kisajátításért megszabott díjat. Azóta áll az ügy. Az erre elkülönített uniós forrásoktól is elestünk, mert véget ért a szóban forgó operációs program. Újra kellett igényelni a támogatást a 2027-ig tartó uniós programból. Az ügyvezető kormánynak a májusban megkezdett előkészítő munkálatokkal annyit sikerült elérnie, hogy legalább az építési engedély ne veszítse el érvényességét.
A legújabb információk szerint a hulladéklerakó alatti telkeket árverésre bocsátják rendkívül alacsony kikiáltási áron, így bárki megveheti azokat. Ökológiai és gazdasági szempontból azonban az lenne a legjobb, ha az állam szerezné meg azokat.
– nyilatkozta az ügy kapcsán Filip Nedorost a TBG cég képviseletében, hozzátéve, hogy meg akarnak szabadulni a telken álló épülettől, amivel az eredeti tervük az volt, hogy egy betongyárat építenek ott. A hatóságok azonban éppen az ott található szemétlerakó miatt nem engedélyezték ezt nekik.
A bérleti szerződésen kívül köti őket a jövőben esedékes szolgalmi jog létesítéséről szóló szerződés is. Ez azt jelenti, hogy ha megvalósul a területen a kármentesítés, az államnak joga lesz kezelési céllal a területre lépni. „A bérleti szerződés körülbelül évi 5000 eurós összegről szól, amelyet az államnak a szarkofág felépítésének ideje alatt fizetnie kell a TBG cégnek az említett összesen kétezer négyzetméteres telkekért” – fogalmazott a Markíza televíziónak Marek Piršel, az árverést végrehajtó társaság jogásza. Mivel azonban a kármentesítés nem történt meg, a bérleti díjat továbbra is fizetik, amit Filip Nedorost is megerősített.
Mint mondta, az 5246 eurós éves bérleti díjat 2021-től mostanáig fizeti nekik az állam.
Nyilvánvaló, hogy a bérleti díjat továbbra is kapja majd az, aki az elárverezett telkeket megveszi, mert a projekt megvalósítása még el sem kezdődött. „Majd a megvalósulást követően lép életbe a leendő szolgalmi jog létesítéséről szóló szerződés, amely szerint a jóváhagyást követően a minisztériumnak négyzetméterenként 15 eurós kártérítést kell fizetnie a telektulajdonosnak” – teszi hozzá Piršel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bérleti díjon felül a leendő tulajdonos egyszeri, hozzávetőleg 30 000 eurós kifizetést is kap.
Az állami kiadások ezzel azonban nem érnek véget. A bérleti díjat is fizetnie kell ugyanis, ami a (feltehetően) négyéves építkezési idejére legalább 20 ezer euró lesz. Összességében a jogi szakértő szerint mintegy 50 ezer eurós összegről van tehát szó, amit az állam tulajdonképpen teljesen feleslegesen fizet ki az új tulajdonosnak.
Az állam azonban részt is vehet az árverésben az említett 10 ezer euróért, és megszerezheti a telkeket. Amellett, hogy megtakarítana így egy nagyobb köteg pénzt, nagyobb tere lenne, ahol a jövőben más terveket is megvalósíthatna.
A cég, amely a telkeket árverésre bocsátotta, állítólag már felvette a kapcsolatot a környezetvédelmi minisztérium illetékeseivel,
és elmagyarázta nekik, mit nyerhetnének az árverésen, és mindenekelőtt mennyit takaríthatnak meg, ha a tulajdonukba kerülnének a szóban forgó telkek. A tárca a Markíza ezzel kapcsolatos megkeresésére úgy reagált, hogy elővásárlási és árverési jog gyakorlása esetén a következő eljárásról a lehető legrövidebb időn belül döntenek. „A közforrások célirányos és takarékos felhasználása azonban továbbra is kiemelt feladat” – közölte a környezetvédelmi osztály kommunikációs osztálya.
Ehhez már csak annyit kívánunk hozzátenni, hogy a szemétlerakó környékén élő több tízezer ember egészségének megóvása, nem utolsósorban pedig a szemétlerakóból szivárgó mérgező anyagok által egyre inkább veszélyeztetett ívóvízforrásunk megóvása is kiemelt feladat kellene, hogy legyen. És jó lenne végre, nem újabb éveket–évtizedeket elfecsérelni e téren a cselekvésképtelenséggel.
