A sztracenai emléktábla
A magyar orvosok és természetvizsgálók1865-ben, Pozsonyban tartott 11. nagygyűlésükön úgy döntöttek, hogy a következőt 1866-ban Rimaszombatban tartják. Ahogy jelentésükben írják, ezt az összejövetelt a sajnálatos háborús viszonyok miatt kénytelenek voltak elhalasztani és csak 1867. augusztusában tartották meg.
Az esemény krónikásai keserűen állapítják meg, hogy az 1848-tól 1863-ig tartó szomorú emlékű viszonyokhoz hasonlóan, amikor szüneteltek a társaság vándorgyűlései, ismét kimaradt egy év. Később azonban a természettudósok annál nagyobb erővel láttak munkához, és ennek köszönhető, hogy az addigi tanácskozások közül a rimaszombati lett a leglátogatottabb. Több mint 700-an jelentek meg a társaság tagjai közül.
Az aggteleki cseppkőbarlang már akkor rendkívül népszerű volt a vármegyében. Szinte természetes volt, hogy a természetvizsgálók meglátogatják a barlangot. Így is lett, mégpedig 1867. augusztus 18-án. Erről a barlang bejáratánál elhelyezett emléktábla tanúskodik. A másik kirándulás a sztracenai völgybe vezetett, ahol ebből az alkalomból a völgy bejáratánál, a sziklafalba helyeztek el emléktáblát. A zabolátlan Gölnic-patak, a vidékről megkapó látványt nyújtó Királyhegy, a Garam közeli meanderei felejtehetetlen élményt jelentettek.
A rimaszombati vándorgyűlés tiszteletbeli elnöke Coburg Gothai Ágoston volt. Sztracenán és vidékén Ágoston édesapja, Ferdinánd herceg vásárolt földet, majd további vásárlásokkal ő lett Gömör-Kishont vármegye egyik legjelentősebb birtokosa.
A magyar orvosok és természetvizsgálók tanácskozásának kiadásaihoz vélhetően jelentősebb mértékben hozzájáruló tiszteletbeli elnök, Coburg Ágoston emléktáblája ma is látható, bár a völgy bejáratát képező sziklakaput a német csapatok 1944-ben felrobbantották.
Megjelent a MAGYAR7 28. számában.
