Milyen volt a 2025-ös év, és mit kíván az új évre? Horony Ákost, Schwartz Józsefet, Szomolai Tibort és Bíró Attilát kérdeztük
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyennek látták a 2025-ös esztendőt, és mit kívánnának a jövő évre.
2025-ben elkezdte a tevékenységét a hatásköri törvény tavalyi módosításával létrehozott nemzetiségi kormánytanács. Ennek tagjai a tárcák képviselői mellett a nemzeti kisebbségek választott képviselői is. A goralok elismerésével immár tizenöt nemzeti kisebbség képviselői alkotják a nemzetiségi kamarát, amely decemberben külön is összeült megvitatni az aktuális kérdéseket. A kisebbségek képviselőinek – köztük a magyarokat képviselő hét tagnak – lehetősége van a közösségét érintő ügyeket a tanács elé vinni.
Számos tárgyalást folytattunk a kisebbségi jogok előmozdítása érdekében, például a közlekedésügyi minisztériummal, a belügyminisztériummal a kisebbségi nyelvek használatának kérdéseiről a közlekedésben. Örömteli látni az utakon egyre több helyen megjelenő kétnyelvű útjelzőtáblákat.
Minden olyan tárcaközi egyeztetésbe bekapcsolódtunk, ahol a kisebbségi jogok érintve voltak. A kormánybiztosi hivatal tevékenységei közül nagyon fontosnak tartom azt, amit a kisebbségi nyelvek gyakorlatban történő használata érdekében folytatunk. A polgároktól érkezett bejelentések alapján nagyszámú felszólítást postáztunk a kétnyelvűség törvényben előírt biztosítása céljából, ezekben nemcsak felszólítottuk a mulasztás orvoslására az érintetteket, hanem már a kihelyezendő fordítást is mellékeltük számukra.
Decemberben a pártpolitikai csatározások hevében váratlanul a magyarság számára fájdalmas sebekre hintett sót a kormány, majd a parlament. Véleményem szerint sajnos egy teljesen elhibázott és eltúlzott politikai reakció miatt egy rendkívül negatívan ható gesztussal zárult az év.
Bízom abban, hogy sikerül megőriznünk a stratégiai nyugalmunkat, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok - ideértve mind az országon belülit és az államközit is - nem kapnak ismét gellert. Jó lenne eredményeket elérni a jogállásunk erősítése, nyelvi jogaink biztosítása érdekében, ez viszont egy ellenséges légkörben jóval nehezebb.
Jómagam kisebbségi kormánybiztosként, a szakmai párbeszéd és tárgyilagos érvelés eszközével tudok élni, és a kisebbségbarátabb jogi feltételek megteremtése érdekében fogok dolgozni, amíg csak az lehetséges lesz.
A 2025-ös év a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség számára is különösen nehéz, ugyanakkor hitet és kitartást próbáló időszak volt. A világban zajló háborúk, a megszaporodott terrorista merényletek, a politikai instabilitás, a tudatos hazugságok és az erősödő zsidóellenes propaganda mind rányomták bélyegüket mindennapjainkra. Közösségünk folyamatos fenyegetettségben, fokozott biztonsági kockázatok között élte meg ezt az évet. Mindezek ellenére nem hátráltunk meg és nem fordultunk el elődeink örökségétől sem. Hűségesek maradtunk hitünkhöz, identitásunkhoz és hagyományainkhoz. Vallási ünnepeinket továbbra is megtartottuk, még akkor is, ha imaházaink előtt sokszor fegyveres biztonsági őrség vigyázta a rendet.
Ezúton szeretnék őszinte köszönetet mondani mindazoknak, akik a sok megpróbáltatás ellenére mellettünk álltak és ma is mellettünk állnak. Ez a szolidaritás erőt adott, és megerősített bennünket abban, hogy az összetartás legyőzheti a félelmet.
Az új évre azt kívánom, hogy minden háború, terror és a gyűlölet végleg szűnjön meg és legyen a világban béke, kölcsönös megértés, egymás iránti tisztelet a Tízparancsolat szellemében.
Az elmúlt évem felemásra sikeredett. Úgy vélem, a hatodik, Vérvonal című regényem megjelenésével én magam jól teljesítettem.
A minket körülvevő világ viszont mintha lefagyott volna. Bármi intézni való akadt, úgy éreztem, nem haladok, csak kaparom magamat előre. Elvette a kedvemet, de nem keseregtem, inkább magamba fordultam és tettem a dolgomat.
Jövőre sem várok csodákat, a környezet nemigen fog változni. Rossz útra tévedt az emberiség, de nekem nem kell a tömeggel tartanom. Teszem, amit tehetek. Megpróbálok Isten útján járni, az Úrnak tetsző dolgokat cselekedni. Így legalább nem tévedek el, megvan az iránytű.
Volt egy nagy álmom, részt venni az egyik leghíresebb, legnehezebb ès a körülmények okán a legköltségesebb ultrafutó versenyen, melyre csak nagyon kevesen jutnak el Európából. Ez nekem idén az első nevezésemre sikerült, nagyon sokan segítettek benne különböző formában, amiért mindenkinek rendkívül hálás vagyok.
A Kaliforniában megrendezett Badwater135 mellett jutott még energiám sikeresen szerepelni két világbajnokságon Lengyelországban és Franciaországban, a görögországi Spartathlonon és további versenyeken, mint az Ultrabalaton vagy a hazai bajnokságok.
Október végére viszont már rendkívül elfáradtam, novemberben megpihentem és azóta már csak a 2026-os évet tervezem, amit ha a Jóisten is úgy akarja, akkor hasonlóan tartalmas lesz.
