Milyen volt a 2025-ös év, és mit kíván az új évre? Őry Pétert, Molnár Xéniát, Morva Mátyást és Plavec Pétert kérdeztük
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyennek látták a 2025-ös esztendőt, és mit kívánnának a jövő évre.
A 2025-ös év történései egy szemléletváltásnak ágyazhattak meg a honi magyarság körében. Újra bebizonyosodott, hogy a politikában nincs barátság, csak érdek, ebben a helyzetben pedig különösen fontos a közösségi érdekvédelem. Ha visszatekintünk az óév elejére, a Csallóköz nagy része érintett volt a száj- és körömfájás járványban, a Magyar Szövetségnek sikerült elérnie, hogy agrártárca lépéseket tegyen a gazdálkodók megsegítésére. Az év második felében hasonló helyzet alakult ki a szőlészetekben.
A nyár folyamán ugyan egy időre elcsendesedett a közélet, de ősszel újra beindult a politikai nagyüzem.
A lex Beneš jól mutatja, nem várhatunk csodát sem a kormánypártoktól, sem az ellenzéktől. A felvidéki magyaroknak egyetlen lehetősége van, hogy a saját érdekei mellett álljon ki, ez pedig az önálló magyar politikai képviselet támogatása.
2025 végére az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Szövetség az egyetlen releváns magyar politikai erő a Felvidéken, amelyik a porondon maradt, ez az egyetlen párt, amelyik képviselni tudja a honi magyarságot és más kisebbségeket érintő ügyeket.
Ez a képviselet akkor lehet sikeres, ha a Magyar Szövetség átnyúlva az ideológiák fölött önálló politikát folytat. Úgy gondolom, a 2025-ös év újra erre az útra terelte a felvidéki magyar politikát. A karavánnak haladnia kell, ugyan sokan fognak "bekiabálni", de az úton végig kell menni.
A családom életében a legnehezebb volt az idei év. Tragikus hirtelenséggel márciusban elhunyt a 46 éves húgom Németországban, aki kétszeres özvegy volt és két kislány anyukája. Három hónapig kellett intézkedni, várni, míg a német gyámügy a kisebbik unokahúgomat hazaengedte. Embert próbáló időszak volt a gyász, a várakozás idős édesapámnak, unokahúgaimnak, nekem is. Az összetartás és a szeretet volt mindig is jellemző a családunkra. Most kiváltképp megmutatkozott ebben a helyzetben, hogy számíthatunk egymásra.
Színészként is hatalmas kihívás volt számomra minden perc a színpadon, amikor az ember lelke darabokban. A kollégáim odafigyelése és szeretete sok mindenen átlendített a Jókai Színházban. Hálás vagyok nekik ezért!
Egészséget kívánok a következő esztendőre mindenkinek szeretettel, a többit megvesszük, szoktuk mondani a fiammal félig humorosan... Nem így van?
Pörgős, kihívásokban és élményekben gazdag év volt a 2025-ös, amiért hálát adok – és még a végére is tartogatott meglepetéseket. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága felkérésére 2025 tavaszán is lehetőséget kaptam a Szlovákiai magyar szép irodalom 2025 c. antológia összeállítására, mely hasábjain rekordlétszámú felvidéki kötődésű szerző 2024-ben publikált verse, novellája jelenhetett meg. A kötet pozitív visszajelzéseket kapott, több helyszínen is bemutattuk, őszre el is fogyott. Közben napvilágot látott az Üzenet egy messzi galaxisból c. felvidéki fantasztikus antológia, melyet Z. Németh István szerkesztett, és néhány korábbi novellám is helyt kapott benne. Októberben ezt is bemutattuk az Ipolysági Városi Könyvtárban.
November végén értesítettek arról, hogy bekerültem a Libri Talent Kezdősor tíz 2026-ös ösztöndíjasa közé, így a következő év egyik legnagyobb írói kihívása az lesz számomra, hogy a kezdeményezés nyújtotta mentori és kiadói támogatás segítségével elkészítsem az első kötetem, várhatóan egy kisregény kéziratát.
Emellett természetesen a SzMÍT-tel való együttműködésem is folytatódik, elsősorban a 2026-os szépirodalmi antológia és a Grendel Lajos Mentorprogram fiatal íróknak szóló táborai kapcsán. Mindezen túl, ha sikerül támogatási forrást találni, egy régi tervem is megvalósíthatom, amely elsősorban a felvidéki magyar közösség, hitélet és irodalom gyarapodását szolgálhatja: az 1956-os forradalom 70. évfordulójára megjelenhet Danis Lajos, egegi papfilozófus 1956-os naplója, melynek szinte teljes mértékben előkészített kézirata már csak a kiadásra vár.
2025 számomra ismét a vízről szólt. Nem mindig versenyekről vagy rekordokról, hanem a kitartásról, a csendről és arról, hogy miért szeretek igazán úszni.
Voltak nehéz napok, de minden egyes hossz emlékeztetett arra, hogy az erő nem csak a tempóban, hanem a következetességben van.
Az új évre nem ígéretet teszek, csak kívánságot: maradjon meg a szenvedély, az öröm a vízben, és a bátorság, hogy akkor is ússzak, amikor nincs taps. Találkozunk a vízben.
