Milyen volt a 2025-ös év, és mit kíván az új évre? Görföl Jenőt, Molnár Pelle Beátát, Szkukálek Lajost és Méri Esztert kérdeztük
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyennek látták a 2025-ös esztendőt, és mit kívánnának a jövő évre.
Az idei Csemadok-tisztújítás sajnálatos módon nagyon kiélezettre sikeredett. A csemadokos családok sokszor a vasárnapi ebédnél olyan vitákat folytattak, mint a parlamenti választások előtti kampányok során, amikor még több magyar párt feszült egymásnak. Szerencsére a tisztújítás ezzel együtt is rendben lezajlott, és a viták nem befolyásolták az alapszervezetekben zajló munkát.
Bízom a megújított elnökségben, a területi és a helyi kollégákban, hogy össze tudják fogni a Csemadok nagy családját.
Novemberben távoztam a szervezet országos titkári posztjáról, utódomnak Takács Ottót választotta meg az elnökség, akivel már vagy húsz éve együtt dolgozunk. A jövőre nézve a legfontosabbnak azt tartom, folytatódjon a munka a Csemadok alapszervezeteiben. Hatalmas feladatot jelent – s ez nem csak a Csemadokra igaz – a fiatalok visszaterelése a kultúrához.
A 2025-ös évvel kapcsolatban elsősorban az iskolákat érintő kérdések foglalkoztattak. 2024-ben beléptünk az oktatási reformba, így 2025 első felében ez volt meghatározó. A parlament ősszel elfogadott döntései alapvetően érintik az egyházi iskolák finanszírozását, és ezen a területen számos bizonytalanság tapasztalható. Az egyházi iskolák helyzetét tovább nehezíti az általános iskolákra vonatkozó méretszorzó kérdése, igaz, a nemzetiségi iskolák esetében különbséget tettek. A fenntartók álláspontja szerint azonban nem történt valódi megkülönböztetés, így a kormányrendelet nemcsak a magyar, hanem a szlovák nyelvű egyházi iskolák működését is bizonytalanná és nehezebbé teszi.
A 2026-os évre mindenekelőtt jó emberi kapcsolatokat kívánok. Úgy gondolom, ezek alapvetően meghatározzák az életünket.
Még akkor is, ha külső nehézségek vesznek körül bennünket, azokat sokkal könnyebb elhordozni, ha az emberi kapcsolataink, legyenek azok családiak vagy munkatársiak, jól működnek. Ha ezek rendben vannak, talán a nehézségek is elviselhetőbbé válnak.
Bár 70 éves vagyok, még sohasem pályáztam „ingyenpénzért”, mindenért meg kellett dolgoznom. Az egyik fő értékesítési lehetőséget a galériák jelentik, viszont sorra zárnak be, mennek tönkre. Legyőzte őket az internet. Úgy érzem, nagyon sok új dolgot meg kell tanulnom, hogy folyamatosan versenyben maradhassak, hiszen, ha „csak” képet festek, már nem elég. Meg kell találnom a módját, hogy láthatóvá tegyem a munkáimat. Ha belegondolok az új generációs akadémisták helyzetébe, el kell ismernem, hogy sokuk kényszerülnek jóval a képzettségük alatti munkát végezni. Nem szeretném azonban panaszáradattá tenni az év végi értékelést.
Bár tudom, szinte mindenki bajban van, de az, aki a művészetekből próbál megélni, még inkább bajban van, mert a társadalom előbb a kevésbé fontos, vagy mondhatjuk, a felesleges dolgokról mond le, ha bajban van.
A festmény ilyenkor luxuscikknek számít, amelyet nyilvánvalóan megelőz a tüzelő szükségessége. Szóval, 2025 történései alapján az életben maradás kérdései foglalkoztatnak. Ezt a sok rossz döntésem mellett ellensúlyoz egy jó, mégpedig az, hogy nincsenek kölcsöneim. Ha fiatalabb lennék reménykednék a dolgok javulásában, de a tapasztalataim szerint ez ritkán szokott beválni. Mégis maradok az optimizmusnál 2026-ot illetően, még ha nincs is túl sok okom rá.
Sikeres és sorsfordító évem volt. Lejátszottam az első egyetemi szezonomat az Egyesült Államokban, rengeteg új helyre jutottam el az országban, a nyáron pedig megnyertem pályafutásom eddigi legfontosabb versenyét, az Universiadét. A verseny után egy sérülés valamelyest visszafogott, de szerencsére sikerült felépülnöm belőle, és már teljes erővel készülök a 2026-os évre.
Célom, hogy az amerikai egyetemi bajnokságban minél több győzelemmel segítsem az iskolámat, nyáron pedig professzionális versenyeken induljak, és előbbre lépjek a ranglistán.
Emellett fontos számomra, hogy egészséges maradjak, az egyetemi tanulmányaimat se hanyagoljam el, fejlődjek sportolóként és emberileg egyaránt.
