Körültekintő módon válasszunk nyári tábort!
Célegyenesbe fordult a vakáció: a gyerekek már a "centit vágják", mint egykor apáink a leszerelés előtt (és már nem is értik ezt a szókapcsolatot). Eközben a szülői "kedves arcokon a ráncok szaporodnak", mikor azon gondolkodnak, hogyan fogják a kéthavi szünidőt kitakarni 20 vagy 25 nap szabadságból. Egy-két tábort még a nagyszülők bevetése mellett sem lehet megúszni.
E sorok írójának gyermekkora megoszlott a múlt rendszer és a rendszerváltó évek között. Akkoriban összehasonlíthatatlanul kevesebb lehetőség közül lehetett választani, úgy az életben általában, de most csak a nyári szünetbeli lehetőségekre gondolok...
Ezért aztán, amikor eljött a nyár, drága édesanyám összecsomagolta a holmimat, és a júliust az egyik, az augusztust a másik nagyszüleimnél töltöttem, ahogy valószínűleg kortársaim nagy része is. Ehhez azonban az is kellett, hogy nagyszüleim nyugdíjasok legyenek.
Napjainkban egy 1966-ban született, gyermektelen nő 64 éves koráig élvezheti a munkahelyét, de akik öt vagy több gyermeket neveltek, tehát unokából is lehet egy szekérderéknyi, azok is csak 62,5 évesen akaszthatják szegre a munkahelyi belépőkártyát. E téren már megvalósult az egyenjogúság, az 1966-os születésű férfiak nyugdíjkorhatára is 64 év. Na de akkor ki lesz az unokákkal?
Ahogy közeleg várva várt szünidő, a családok számára kihívássá válik, hogyan osszák be a nyári napokat: a gyerekeknek kalandokkal, élményekkel teli foglalatosság kell, telefonozni, tévézni csak az első pár napban érdekes…, a szülőknek pedig bizonyosság, hogy amíg dolgoznak, szemük fényei felől nyugodtak lehetnek, tudván, jó helyen vannak. Nemrégiben az alábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy az oktatás utolsó egy-másfél hónapjában, a nagy hőségek idején már alig lehet tanítani, az iskolának inkább gyermekmegőrző funkciója van. Az ebben az időszakban nálunk még inkább "taníthatatlan" hőmérsékletű mediterráneumban a szülők tiltakoznak a nyári szünet kiterjesztése ellen, mert, bát a nebulók valószínűleg örülnének neki, de a szülőknek a felvigyázás megoldására nincs kapacitásuk, sok esetben pénzük sem.
Ahol van nyugdíjas nagyszülő, az sem biztos, hogy egy vagy két hónapra "vállalja" az unokát, a mai nagyszülők egy része már "önmegvalósít", amibe nem biztos, hogy belefér a két hónapon át tartó unokázás. A szülők számára az egyik surranópályát a táborok jelenthetik. A táborok világa szerteágazó: a helyi napközis programoktól egészen az intenzív, külföldi nyelvi táborokig számos lehetőségből választhatunk, anyagi lehetőségeink, lakhelyünk, gyermekünk kora, önállósága, szocializációja és érdeklődési köre függvényében. Lehet, ez utóbbinak kellene a fő szempontnak lenni, azonban nem véletlenül szorult a felsorolásban sem az utolsó helyre…
A legkisebbek számára gyakran a napközis táborok jelentik a legkézenfekvőbb megoldást. Ez a belépő szint a táborok világába. A napközi táborok ezek reggeltől délutánig tartó programot kínálnak, de esténként otthon alhat a gyermek, ami különösen azoknál a gyerekeknél előnyös, akik még idegenkednek az elválástól. A helyi iskolák, művelődési házak, szabadidőközpontok vagy sportcsarnokok teret adnak a napközis táboroknak, ahol a közös játékok, kézműves foglalkozások és sportprogramok együttese teremti meg a változatos napirendet.
A tematikus táborok kategóriája rendkívül széles: a sportkedvelők labdarúgó-, kosárlabda- vagy úszótáborban mélyülhetnek el kedvenc mozgásformájukban, a művészetek iránt érdeklődők festő- vagy tánctáborban bontakoztathatják ki kreativitásukat. Népszerűek a lovastáborok is. A tudományos és technológiai irányultságú programok, mint a robotika vagy a programozás, kihívást kínálnak a fiatal felfedezőknek, míg a kalandtúrák és túlélőprogramok azoknak a gyermekeknek jelentenek izgalmat, akik a természetben szeretnék kipróbálni bátorságukat és kitartásukat. Egyre népszerűbbek az erdei iskolák és környezeti nevelést szolgáló táborok, amelyek során a természet szeretetét és megóvását tanulhatják meg a résztvevők.
Ha átböngésszük a legnagyobb szlovákiai, gyermektáborokat tartalmazó gyűjtőportált, a tábory.sk-t, azt láthatjuk, hogy a legbőségesebb programkínálat a szülők munkabeosztásához igazodó, 5 napos táborokból van, így a család a hétvégéket együtt töltheti, persze akadnak 8-10 napos, vagy kéthetes táborok is.
Mielőtt döntésre jutnánk, érdemes átgondolni, milyen korosztályról van szó, milyen a gyerek érettsége és érdeklődése: egy 6–9 éves gyermek számára a rövidebb bentlakásos vagy napközis tábor megfelelőbb, míg a tizenévesek egyéni tehetségüknek megfelelő, intenzív programokra vágynak – akár külföldi nyelvi környezetben.
A tábor szervezőinek referenciáit, korábbi szülői visszajelzéseket, az engedélyeket és a biztosítási hátteret is ellenőrizzük, hiszen a gyermek biztonsága és egészsége a legfontosabb.
Emellett szem előtt kell tartani az ellátás és a szállás minőségét: az étkezések számát, különösen az ételallergiák kezelését, valamint a szállás körülményeit, például az ágy, ágynemű és tisztálkodási lehetőségek meglétét.
A helyszín is jelentős tényező: vidéki, csendes tábor vagy városi központi helyszín – mindkettő más élményeket tartogat. A tábor területe lehetővé teheti a sportprogramok vagy kézműves műhelyek kialakítását, illetve a természet közelsége a kirándulásoknak kedvez.
Az időtartam és az ár-érték arány sem elhanyagolható: a rövidebb napközis tábor olcsóbb, de a bentlakásos program általában több élményt nyújt, viszont drágább.
Végül a csoportlétszám és a pedagógus/animátor–gyerek arány is avatatlan szemmel is felfogható: a kisebb csoportban több személyes figyelmet kap a gyermek.
A lelki felkészítés gyakran legalább annyira fontos, mint a tárgyi előkészületek. Beszéljünk a gyerekkel arról, mi vár rá: az új barátok, a közösségi élmények, a napirend, a feladatok és a szabályok. Ha még soha nem aludt járt táborban, vagy nem aludt idegen helyen, előtte szervezzünk egy próbaéjszakát rokonoknál vagy barátoknál, hogy szokja az elválást.
Fontos, hogy a honvágy esetén legyenek bevált technikák: naplóírás, rajzolás, zenehallgatás, vagy épp a tábori barátokhoz fordulás. Ígérjük meg, hogy akkor is büszkék vagyunk rá, ha nehézségekkel küzd, de ne vállaljuk, hogy naponta többször hívhatjuk – a túlzott kapcsolattartás erősítheti a honvágyat.
A pakolás során készítsünk egy listát, amiben a ruhadarabok mellett a higiéniai felszerelés, az esetleges gyógyszerek, illetve a naptej és rovarriasztó is szerepel. A félretett extra váltóruhák hasznosak, ha megerőltetőbbnek bizonyul a program vagy hamarabb fogynak a ruhák. A kényelmes cipő, az esőkabát, a sapka és a kulacs mind elmaradhatatlan: egy-egy napi kirándulásnál ezek gyorsan nélkülözhetetlenné válnak.
A tábor során hasznos, ha heti rendszerességgel egyeztetett időben váltunk pár mondatot – rövid hívás vagy videóüzenet formájában –, de a tábori szabályokhoz igazodva. A zsebpénz kérdését előre rendezzük. Kérdezzünk rá a szervezőnél, lesznek-e olyan programok, ahol gyermekünknek lesz módja elkölteni a zsebpénzét. Ne adjunk feleslegesen sok készpénzt a gyereknek. Ma már számos bank kínál a gyermek folyószámlák melléktermékeként alacsony napi limitre beállított bankkártyát is, ami hasznos alternatíva lehet.
Természetes, hogy a táborban előfordulhat honvágy, kisebb baleset vagy egészségügyi panasz. A táborok általában biztosítanak orvosi ügyeletet, és 0–24 órás elérhetőséget a szülőknek. A pedagógusok, táborvezetők diszkréten kezelik a honvágyas helyzeteket, és szükség esetén bevonják a szülőket is. A magatartási gondok esetleges feltűnésekor pedig fontos a gyors, személyes egyeztetés a táborvezetőkkel annak érdekében, hogy a gyermek a lehető legjobb támogatást kapja.
A jól megszervezett kapcsolattartás és a tudatos zsebpénz-kezelés pedig biztosítja, hogy a nyár valóban a pihenésről, a barátokról és az élményekről szóljon, és ne a gondokról.
Így a gyermek nyitottabban, magabiztosan és rengeteg élménnyel térhet haza, miközben a szülők is nyugodtan végezhetik mindennapi dolgaikat.
