Van-e értelme az iskolának kánikulában?
Tanítani csak addig lehet, míg a cseresznye érni kezd. Amit a gyerek május közepéig nem tanul meg, azt már nem is fogja. Pedagógusoktól hallottam ezeket a bölcs mondatokat. Mindig is úgy volt, hogy júniusra már elfáradt a gyereksereg, de a pedagógusok is. Az utóbbi évek forró nyarai pedig még elviselhetetlenebbé teszik az osztálytermekben való létezést május második felében és júniusban. Lehúzott redőnyök mellett is legfeljebb csak kibírni lehet valahogy a napot. Tanulásról pedig már nem is nagyon lehet beszélni. Inkább csak gyermekmegőrzésről...
Mi lehetne a megoldás? Legalább kettő is van. Lehetne rövidíteni az iskolaévet pár héttel, esetleg egy egész hónappal.
A baj csak az, hogy rengeteg a kötelező tananyag, amit így is alig győznek átvenni a gyerkőcökkel a tanítók. Év közben sokkal több a szünnap, mint még az átkosban volt. Megoldás lehetne a tananyag mennyiségének csökkentése. A korábbi vakáció miatt viszont a szülők feje fájhatna, hiszen a szokásos két hónap is elég komoly logisztikát igényel, ha a gyermek biztonságos elhelyezéséről van szó. A legjobb és nem mellesleg ingyenes gyermekmegőrző még mindig az iskola… A mediterrán országokban a szülők már lázadoznak a plusz vakáció ellen, mert nem tudják megoldani a gyermekek biztonságos felügyeletét. Nekik sem végtelen a nyári szabadságuk.
A másik megoldás az iskolák klímával való felszerelése lehetne. Ez egyrészt nagyon drága, beleértve az üzemeltetést is, másrészt pedig nagyon sokan nem is bírják, érzékenyek rá.
Meglehetősen nehéz is lenne úgy beszerelni, hogy az mindenkinek éppen jó legyen. Egyelőre tehát maradnak a lehúzott redőnyök, a szabadtéri tantermek és szabadtéri programok. Ilyenkor vannak az osztálykirándulások és az erdei iskolák is. Minden megoldás jobb, mint az átforrósodott tanteremben ücsörögni.
Ilyenkor már nagyon nehéz az iskolában, konstatálja Nagy Árpád, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola igazgatója. Fáradtak a diákok és a tanárok is.
„Magasabb szinten kellene átgondolni, mi értelme van a júniusi tanításnak. Nálunk a második emeleten elviselhetetlenül nagy meleg, de ott csak szaktantermek vannak.
– mondja az iskolavezető, akit éppen egy iskolai kiránduláson értünk utol.
Megemlíti, hogy legalább tíz éve mindenütt vannak redőnyök az ablakokon, de a déli oldalon nem igazán sokat segít. Bár közvetlenül nem tűz be a nap, a forró napokon elviselhetetlen a meleg. Faültetéssel is próbálnak árnyékot biztosítani.
– fűzi hozzá.
