Tábor tanyasi környezetben - KÉPEKKEL
A kőhídgyarmati Barics Farmon jártunk, ahol az idei harmadik szlovák tábor zajlik, és még kettőt terveznek. Nagy az érdeklődés a tábor iránt, még Pozsonyból is jönnek, és bizony nehezen tudnak mindenkit fogadni.
Délután kettőre jár, a farmon csak a tulajdonost, Barics Tamást találjuk. A táborozók a feleségével, lányával és az animátorokkal a játszótéren vannak, ám hamarosan visszaérkeznek, mert közeleg az uzsonnaidő.
Tamás elmondja, ifjú korában bejárta a világot, majd Pozsonyban telepedett le, ott éltek tíz évig a feleségével, Luciával.
– Szerettünk volna eltávolodni a nagyvárosi élettől. Vidéki házba vágytunk, vonzottak az állatok, ezért olyan helyet kerestünk, ahol ez megvalósítható. Mára kiépült ez a háztáji farm. Innen látjuk el háztáji termékekkel a vásárlókat – meséli.
A tábor a család közös ötlete volt. Tamás a párkányi „adysuliba” járt, majd magyar középiskolába és bizony a pozsonyi főiskolán akadtak gondjai a szlovák nyelvvel.
– Ezt az én fiamnak már nem kell megélnie, mert kétnyelvű. Anyukája, a feleségem szlovák nemzetiségű, nem is beszéli a magyar nyelvet. A fiam azonban ugyanúgy a párkányi magyar alapiskolába jár, ahogy annak idején jómagam. Eleinte a feleségem próbált beleilleszkedni a gazdálkodó életmódba, ő fejte a kecskéket, de érezte, nem ezt szeretné csinálni. Mivel pedagógiai végzettsége is van, örömmel vállalta fel a táborok irányítását, nagylányunkkal, Rebekával – idézi fel a kezdeteket Barics Tamás. Hozzáfűzi, a gyerekek ebben a természetközelségben megnyílnak, nem félnek megszólalni szlovákul, hiszen nem neveti ki őket senki, nincsenek „értékelve”, és muszáj is megszólalniuk, mert Lucia nem tud magyarul. Az a fő, hogy legyen alapszókincsük és azt használni is merjék.
Az idén akkora az érdeklődés a táborok iránt, hogy ötöt szerveznek. Minden táborba befogadnak egy hátrányos helyzetű gyermeket is, aki teljesen ingyen vehet részt, sőt még a helyszínre is szállítják.
Nézegetem az agyagból készült kosarakat, szobrokat, amelyek ma készültek a kézműves-foglalkozás keretében. Minden nap van szerepjáték, hol orvoshoz, hol vásárolni mennek, megtanulták a színeket, az állatok nevét és azokat a szófordulatokat, amelyek a mindennapokban használatosak. A medencében is fürödhetnek, ha jó az idő.
Az uzsonna után a tojást szedik fel, és Tamással megetetik az állatokat. Én is velük tartok. A gyerekek szénát gyűjtenek, kecskéket etetnek, almoznak, fejnek.
– Meg akarom nekik mutatni, hogy kerül a bögréjükbe a tej, hogy készül a sajt, mit esznek az állatok. Ez új még a falusi gyerekeknek is, hiszen már alig van az udvarokon háztáji – mondja mosolyogva a gazda.
Megjelent a Magyar7 2023/33. számában.
