Gyere ki a hegyoldalba! - Karácsony előtti körtúra a Gerecsében
A sorozat aktuális részében a rovat eddigi leghosszabb, de ezzel együtt legkönnyebb túráját ajánljuk olvasóink figyelmébe. A helyenként az Országos Kéktúra nyomvonalát követő, máskor pedig jelöletlen ösvényeken kacskaringózó gerecsei körtúránk bátran ajánlható kisebb gyerekkel és/vagy aktívabb nagyszülővel való kirándulásokhoz is.
Szenteste előtt egy nappal, december 23-án kerekedtünk fel néhány régi baráttal, hogy egy hosszabb, de simán teljesíthető túrával pihenjük ki a lassan 2023-ba hajló óesztendő fizikai és lelki fáradalmait. A megfelelő túrát, ahogy az oly' gyakran előfordul, a remek kirándulásitippek.hu oldalon találtam meg. Mivel túl messzire nem akartunk menni – nincs annál rosszabb, mint egy fárasztó túra után még négy órát autópályázni hazafelé –, a Kis-Kárpátok nagy részét pedig az elmúlt két-három évben, igaz külön-külön, de bejártuk, adta magát valamelyik közeli magyarországi "kishegység".
Eredetileg 15 kilométernyi, nagyjából 420 méternyi szintemelkedést tartalmazó gyaloglásra készültünk, csakhogy nem számoltunk azzal, a kiindulási pontként kijelölt pusztamaróti üdülőtelepre vezető út az elmúlt években gyakorlatilag eltűnt, helyét mindenféle méretű és alakú kátyúk, vízmosások, saras pocsolyák és hatalmas gödrök vették át. Amikor a kocsi padlólemeze iszonyatos hanggal másodjára is megakadt az "úton", végleg eldőlt, innentől gyalog folytatjuk. Két és fél kilométernyire az eredeti starthelytől álltunk félre, 15-ről 20 kilométeresre bővítve ezzel a túrát.
A ködbe burkolódzó pusztamaróti üdülőtelepet végül félórányi gyaloglás után érjük el. Nyáron itt hangulatos büfé és üdülőtábor üzemel, így december végén azonban, néhány kutyát leszámítva, egy teremtett lelket sem látni. Néhány száz méter után el is érjük túránk első figyelemreméltó állomását, egy régi, a ködben egészen valószínűtlen látványt nyújtó elhagyott temetőt és a közelében álló furcsa szoborcsoportot, amely a pusztamaróti harcok áldozatainak állít emléket.
Egy széles, autóval is járható úton követjük tovább a sárga-kék-piros ösvényt, amely kisvártatva élesen balra fordul, ezzel megérkezünk a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Gerecsei Tájvédelmi Körzetbe. Körtúránk tulajdonképpen innen indul, az itt található kis tisztásról jobbra fordulunk, hogy aztán néhány óra és 15 kilométer után annak másik oldalán térjünk vissza. A sárga, kék és piros jelzést követve lassan beérünk a hegyek közé. A Gerecse itt meglepően vad arcát mutatja, kidőlt fák, hatalmas sziklák szegélyezik utunkat. A gyönyörködés mellett figyeljük az utat is, egy mobilos térképalkalmazás jól jön, hiszen könnyű elsétálni a már emlegetett kőfejtőhöz vezető, jelöletlen ösvény mellett. Ha elértük a sziklaoldalban található nagyon szép Mária-kegyhelyet, már legyünk résen, hamarosan elérjük a megfelelő "letérőt" is.
A Kis-Gerecsei Kőfejtő ma már elhagyott fejtése a túra fénypontja. Bár tulajdonképpen "tájsebről" van szó, lenyűgöző látványt nyújt a helyenként 15-20 méter magas sziklafal, amely a magyar sziklamászóközösség egyik kedvelt célpontja. Ahogy egyik társam megjegyzi, az egész olyan, mint egy fantasy-film egyik díszlete, s valóban, a sziklaasztaloknál druidatanácsot, amott, az egyik tűzrakóhely körül meg boszorkányszombatot tarthatnának az ilyesmire fogékonyak.
A figyelmesebb túrázóknak feltűnhet, hogy a mészkőbánya sziklafal néhol egészen márványszerű, nem véletlen, hogy a köznyelv tardosi vörösmárványnak nevezi az innen kibányászott vöröses mészkövet. A bánya tetején elhelyezett panorámapadokból csodálatos kilátás nyílik a környező hegyekre, a jellegzetes alakú Nagy-Gete és a Nagy-Pisznice kőfejtője is látszik, távolabb pedig a Pilis vonulatai. Ezen a kis "félszigetszerű" területen több ösvény kanyarog, érdemes csak úgy, bóklászva felfedezni a kőfejtőket, bár helyenként 20 méteres mélység nyílik alattunk, ha nem csinálunk ostobaságot, a terep teljesen biztonságos.
Miután kigyönyörködtük magunkat, a Jura-zsomboly és a Tűzköves-barlang mellett vezető ösvényen térhetünk vissza a jelölt útra. Egy szép vadászház, a ma egyházi tulajdonban lévő Serédi-kastély magasságában érjük el a fő ösvényt, amelyen napsütéses időben, sarat dagasztva folytatjuk utunkat.
Szép bükkösön keresztül, a Gerecse 50 teljesítménytúra nyomvonalát követve megyünk tovább egy nem különösebben izgalmas, nyáron bicikliútként is funkcionáló erdészeti úton. Legfeljebb a felengedő sáros talaj tartogathat némi meglepetést, csúszkálva, botladozva rakjuk magunk mögé a kilométereket. Egy nagyobb útelágazásnál elhagyjuk a sárga jelzést, balra tartva követjük tovább a kéket és pirosat, egészen addig, míg pár száz méter múlva el nem érjük a kék háromszög jelzést, amely a Nagy-Gerecse csúcsára vezet. A túra legnehezebb szakasza jön, egy kifejezetten meredek, de szerencsére rövid kaptató, melynek végén feljutunk a Nagy-Gerecse "csúcsára", amely leginkább egy aprócska "fennsíkra" emlékeztet.
Hegyibetegségtől nem kell tartanunk, bár a hegység legmagasabb pontján járunk így is csak 634 méteren vagyunk.
A hatvanas évek végén adótornyot emeltek itt, amely ma nem hivatalos kilátóként funkcionál. A húszméter magas építmény tetejéről csodálatos körpanoráma nyílik, érdemes megmászni a rozsdás lépcsősorokat. Miután kigyönyörködtük magunkat, folytatjuk utunkat, innen már csak néhány kilométer, szinte végig szintben vagy lejtmenetben. Miután a kék ösvény beletorkollik a pirosba már navigálnunk sem nagyon kell, a piros jelzés visszavisz a tájvédelmi körzet bejáratáig. Kiinduló pontunkhoz a már egyszer bejárt útvonalon jutunk vissza.
