A lápi fiú legendája
A múlt század nyolcvanas éveiben láttam a Jókai Mór Névtelen vár című regényéből készült tévéfilmsorozatot, és ebben felbukkant a Fertő tó körüli lápvilágból „kifogott” torzszülött fiú, Hany Istók alakja is.
A 19. század utolsó harmadának ismert hírlapírója, Tóth Béla (1857–1907) Mendemondák című, a világtörténet furcsaságait csokorba gyűjtő könyvében egy fejezetet szentelt Hany Istóknak, akit 1749 márciusában két kapuvári halász hálójával véletlenül foglyul ejtett, majd 1749. március 15-én vagy március 17-én a kapuvári plébánián „feltételesen” megkereszteltek, és az István nevet kapta.
Ezt követően a közeli Esterházy-kastélyba vitték, ahol a várnagy gondjaira bízták. A későbbi leírások szerint a fiú ekkor 8–10 éves lehetett, de szinte alig emlékeztetett emberi lényre.
Beszélni nem tudott, csak valamilyen sziszegő hangot préselt ki magából. Idővel kissé „szocializálódott”, ezt-azt segített a konyhában és elfogadta a meleg ételt is, noha eleinte kizárólag füvet és békát evett, de a nyers húst is elcsente, mielőtt megfőtt volna. Idővel ruhát is hajlandó volt magára ölteni, mert korábban teljesen meztelen volt.
Az utókor egy szerelmi történetet is kreált vele kapcsolatosan, mivel az egyetlen ember a kastélyban, aki kedvesen bánt vele, sőt megvédte, a várnagy Juliska vagy Piroska nevű lánya volt, akibe Istók állítólag beleszeretett.
A hajdúk erre elkapták Istókot, agyba-főbe püfölték, a szerencsétlen alig tudott elmenekülni. Mesélik, hogy a kastély melletti tóig meg sem állt és úgy eltűnt a vízben, hogy ezután már sosem tudták elkapni.
Évekkel később voltak, akik látni vélték, de fizikai valóságában már nem volt jelen, viszont olyan kiterjedt irodalma támadt a történetének, hogy azt nemcsak Jókai tudta beépíteni a regényébe, de más szerzőket is megihletett.
A korabeli és a későbbi osztrák lapokban időnként felbukkant Hany Istók alakja, nemcsak érdekes részletekkel kiszínezve, de még olyan epizódokkal is kiegészítve, amelyek persze hitelt érdemlően nem bizonyíthatók. Egyesek tudni vélték, hogy iskolába járt néhány hónapig, de társaival szemben agresszívan viselkedett, ezért a tanító megbüntette.
Külföldi utazók – nemcsak németföldiek, de angolok, sőt Oroszországból érkezett látogatók is – hírt adtak róla, ezek a beszámolók olykor olyan dokumentumokra vagy feljegyzésekre hivatkoznak, amelyek később elkallódtak.
Hitelesnek tűnik azonban Kis József (1765–1830) orvosdoktor beszámolója, amely két olyan szemtanúra hivatkozik, akik ismerték Istókot. Még a kapuvári plébániára is elment, ahol kimásolta a fiú megkeresztelésével kapcsolatos adatokat.
A 19. század második felében többen is állították, hogy nagyapjuk vagy valamelyik idősebb rokonuk találkozott Hany Istókkal, sőt egyesek szerint a lápi gyerek – vagy ahogy többször is írták: a halember – a napóleoni háborúk idején bukkant fel a víz partján. A 19. században számos fantáziarajz is készült a fiúról, sőt Jókai regénye nyomán megörökítették azt a jelenetet is, amikor felbukkant egy csónak mellett. A 20. században sokan szerették volna egyértelműen tisztázni, hogy ki vagy mi volt valójában Hany Istók. A későbbi szerzők elődeik megállapításaiból igyekeztek kiszűrni a tévedéseket, miközben maguk újabb elméletekkel és magyarázatokkal álltak elő. A rejtélyre azonban eddig nem derült fény.
Megjelent a MAGYAR7 20. számában.
