Leporolt históriák: A Nap kitöréseire vadászó jezsuita
A magyarországi csillagászat a 19. század második felében több évtizedes kihagyást követően újjászületett.
Ebben elsősorban Konkoly Thege Miklósnak (1842–1916) és Haynald Lajos (1816–1891) kalocsai érseknek voltak elévülhetetlen érdemei. Konkoly Ógyallán, Haynald pedig Kalocsán hozott létre egy olyan csillagászati obszervatóriumot, amelynek felszereltsége a kor színvonalán állt, és nemzetközileg is elismert eredményekkel gyarapította a csillagászatot.
A kalocsai műhely harmadik igazgatójaként egy soproni születésű jezsuita szerzetes, Fényi Gyula (1845–1927) tette igazán jelentőssé a csillagdát, aki korának egyik legszorgalmasabb megfigyelő csillagásza volt.
Korán árvaságra jutott, fiatalságát egy súlyos betegség is beárnyékolta, és csak egy katonaorvos kitartó fáradozásának köszönhette, hogy felgyógyult. A jezsuita rendbe lépve különböző városokban – a többi között Pozsonyban és Nagyszombatban is – folytatott teológiai és bölcseleti tanulmányokat, és különösen a fizika és a matematika keltette fel az érdeklődését. Ezek a tudós jezsuiták azonban tanulmányaik során maguk is oktattak, Fényi Gyula az 1870-es évek derekán Kalocsán kémiát, természetrajzot és matematikát tanított. Amikor 1877-ben Innsbruckban pappá szentelték, visszatért Kalocsára és folytatta tanári munkáját a jezsuita gimnáziumban.
A rend néhány évvel később Pozsonyba küldte, ahol 1883–1885 között a jezsuita főiskolán oktatott.
Ezekben az években készült el a Haynald érsek anyagi támogatásával 1878-ban életre hívott kalocsai csillagvizsgáló, amelynek Fényi is munkatársa lett, előbb az első igazgató, Karl Braun (1831–1907) asszisztenseként, majd 1886 és 1913 között igazgatójaként. Az obszervatórium kupoláját Konkoly készíttette Komáromban és hajón szállították Kalocsára.
Braun atya indította el a Nap kitöréseinek (protuberanciáinak) a megfigyelését és ezt folytatta Fényi Gyula, aki a csillagászat történetében alighanem rekordot állított fel, hiszen 4929 megfigyelési nap alatt 24 665 protuberanciát észlelt. Mindezt nemcsak dokumentálta, hanem számos esetben szinte művészi értékű rajzokon is megörökítette, mivel abban az időben még nem állt a rendelkezésére egy alkalmas berendezés, amellyel lefényképezhette volna a napkitöréseket. Fényi rajzai nemcsak esztétikai szempontból, hanem precizitásukat tekintve is fontosak voltak.
A később készült fényképekkel összevetve is látható, hogy a tudós milyen alapos munkát végzett.
A Nap csillagászati vizsgálatához természetesen speciális műszerekre is szükség van, ezek beszerzéséről Fényi gondoskodott, így a kalocsai obszervatórium felkerült az európai intézmények legjobbjainak a listájára is. Nemcsak számba vette a kitöréseket, hanem spektroszkópiai vizsgálatokat is végzett és minderről rendszeresen beszámolt a magyarországi és a külföldi szaksajtóban. Fényi munkásságának értékét csak növeli, hogy egy kisvárosban, távol a főváros pezsgő tudományos életétől végezte munkáját. Később Kalocsán elindította a rendszeres meteorológiai és szeizmográfiai megfigyeléseket is. Eredményeit külföldön és Magyarországon is elismerték, a Magyar Tudományos Akadémia 1916-ban levelező taggá választotta.
Gyermekkori súlyos betegségének következményeként az évek során fokozatosan romlott a hallása és ezzel kapcsolatos a következő kedves történet is. A kalocsai csillagvizsgáló tornyában elemezte megfigyeléseit és az adatokba teljesen belemerülve számításokat végzett. Már csak emiatt sem regisztrálta, hogy egy hatalmas vihar tört ki és egy villám hatalmas dörgést keltve belecsapott az épületbe. A nagyothalló Fényi ezt kopogtatásnak vélte és udvariasan kiszólt: „Szabad!”
