Ezer eurós bírság a be nem jelentett disznóölésért
Szeptember elején futótűzként szántotta végig a szlovákiai internetet, hogy vége a házi disznóöléseknek. Nyugtassunk meg mindenkit, a pálinkaszagú, fagyos decemberi hajnalok csendjét továbbra is szilánkokra törheti az életéért küzdő disznó visítása, ám előtte a gazdára vár egy kis elektronikus ügyintézés. Az intézkedés számos kérdést felvet.
Például, hogyan fogja a 80 esztendős, egész életében malacot tartó, teljesen offline Józsi bácsi a Haszonállatok Központi Nyilvántartásába elektronikusan bejelenteni a malac helyváltoztatását, de ne szaladjunk ennyire előre.
József Attila, szegény, 1935-ben még csak amiatt aggódott, hogy „számon tarthatják, mit telefonoztam”. Ehhez mi már hozzászoktunk, különösen, amióta Edward Snowden, immár több mint egy évtizede nyilvánosságra hozta, hogy a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) – egy a titkosszolgálati eszközökkel dolgozó amerikai ügynökségek közül – hitelkártyamozgásokat, telefonhívásokat figyel meg, de a közösségi hálózatok és az e-mail szolgáltatók forgalmát is átfésüli.
Magánéletünknek egyre kisebb része magán. Az Európai Unió immár azt is tudni akarja, hány disznónk röfög az ólban.
Az Európai Unió ezt már korábban is tudni akarta, de Szlovákia, és öt másik tagállam kivételt kapott. Az Európai Bizottság azonban 2018-ban ezt a kivételt megszüntette. Azóta ez a szerencsétlen ország az ötödik kormányát fogyasztja – most éppen ugyanazok vannak hatalmon, mint 2018-ban –, ennek ellenére senki nem tudta vagy akarta megoldani, hogy a saját fogyasztásra egyetlen sertést tartó termelők ne legyenek hivatalból „vegzálva”. Sőt, most már azokat is szívatják, akik háztáji disznót vásárolnának, abban bízva, hogy az talán kevesebb tápot, és biztosan kevesebb antibiotikumot és hormont kapott, mint a X. Frigyes dán király alattvalói által, de a Csallóközben nevelt társai. Most már ők is mehetnek regisztrációs számért.
Amikor ez „sikerrel” járt, az ingadozó középparasztok is beléptek az egységes földműves-szövetkezetekbe, lehetett kicsit lazítani a gyeplőn, és az emberarcú szocializmus mezőgazdasága bizonyos mértékben tolerálta az addig is létező, ám nem jó szemmel nézett háztáji tenyészeteket. Hisz inkább disznót fialtasson valaki, mint szamizdatokat stencilezzen, nem igaz?
Az Európai Unió, ami a nyilvántartásokat illeti, olyan hevülettel dolgozik az élet minden területén, hogy azt a mályvaszín zakós párttitkárok is megirigyelhetnék, csak azok most már nem tintaceruzával készülnek.
Természetesen a döntéshozatalhoz elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű adat, bár az állampolgárban azért jogosan kelt aggodalmat, hogy csak Szlovákiában több mint tucatnyi szerv nézheti meg a bankszámláját. A brüsszeliek meg a disznókat számolják.
Eddig a kivételezett államoknak nagy kegyesen megengedte az Európai Bizottság, hogy az ott élők, saját célra 1, azaz egy disznót neveljenek. Persze nem ám csak úgy. Annak rendje és módja szerint ezt az egy árva sertést is be kellett jelenteni, egyszerűsített formában. Ez volt az úgynevezett D tenyészet, ahol a D a házit jelentette. Nos, ezeket számolták fel, uniós ukázra. A mai napon érvényes szlovákiai jogi környezetben, ha ön szombat reggel szeretne venni egy hízót levágásra, nem elég a késeket megfenni, farmszámot is intézni kell. Mi van?
Vonatkoztassunk most el attól, hogy a törvényi szabályozás és a valós gyakorlat nem jár kéz a kézben. Eddig, ha valaki háztájiban szeretett volna disznót nevelni, egyszerűsített regisztrációhoz kötött, D tenyészetben 1 példányt nevelhetett magának. A parasztember tudja azt, (amit a disznót csak képen látott brüsszeli hivatalnok nem), hogy a „disznók is jobban falnak, ha többen vannak”. Ha az ősi népi bölcsesség szellemében egynél több disznót szeretett volna bárki tartani, immár rendes tenyészetet kellett bejegyeztetnie, mint mondjuk egy szövetkezetnek. Ezt az épeszű gazdálkodó nyilván nem tette meg, legfeljebb bejegyeztette a D tenyészetet, aztán tartott több disznót.
A gazdálkodónak ki kell tölteni egy kérvényt a tenyészet regisztrációjáról és egy nyomtatványt a tenyészet regisztrációjáról a Haszonállatok Központi Nyilvántartásába. Ehhez csatolni kell a tenyészetnek otthont adó ingatlan tulajdonosának beleegyezését, ha a tulajdonos ő maga, akkor felvezetni a tulajdoni lap számát.
További változás, hogy a tenyésztőnek a vágást is jelenteni kell a Haszonállatok Központi Nyilvántartásába (CRHZ).
Ez volt ugyanis az egyik fő ok, ami miatt az Európai Bizottság Szlovákia orrára koppintott: a CRHZ nyilvántartásában ugyanis nem voltak adatok arról, hogy a D tenyészetekben egyedül unatkozó malacka él-e még, vagy már átlényegült szalonnává-kolbásszá. Ez pedig nincs összhangban az EB 2016/429 határozata 109. cikke 1. bekezdésének c) pontjával. Emiatt az EB utasításba adta Szlovákiának, dolgozzon ki olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a D tenyészetekben él-e még a disznó. Hát, úgy néz ki, ez most sikerült.
Vélhetően a szigorítás miatt lesznek, akik felhagynak a háztáji sertéstartással. A CRHZ-val csak elektronikus úton lehet kommunikálni, ami a disznót tartó, idősebb, vidéki, számítógéppel vagy internet-csatlakozással esetlegesen nem is rendelkező korosztály számára megugorhatatlan feladat. Valószínű, többen úgy döntenek majd, inkább megveszik a háztáji sertést. De csak regisztráció után.
Aki ugyanis – természetesen regisztrált tenyészetből – szeretne saját magának sertést vásárolni, 24 órán belüli levágás céljára, annak is be kell regisztrálnia magát. A végfelhasználó, aki nincs regisztrálva a CRHZ-ban, előbb kitölt egy „Sertéstenyészet regisztrációja háztáji felhasználásra, az áthelyezéstől számított 24 órán belüli levágással” című kérvényt. Ezt, az összes mellékletével beküldi a CRHZ-ba, amely ezt követően kiadja a farmszámot.
Ha már a szállítástól halálra stresszelt malac ott röfög a kalodában az utánfutón, még akkor sem gyújthat a katlanok alá, csak ha eleget tett kedves kötelességének, és a területileg illetékes regionális állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági hivatalban egy munkanappal a vágás előtt bejelentette annak tényét. Ellenkező esetben 400-1000 euró közötti bírságra számíthat.
Az Európai Unió mindent megtesz, hogy a lakosság számára megnehezítse az egészséges, háztáji élelmiszerekhez való hozzájutást, sőt, akár annak előállítását is. Aki pedig nem akar a felesleges adminisztrációval vacakolni, az vásárolhatja az élelmiszergyárakból származó termékeket.
Megjelent a Magyar7 2024/38. számában.
