Jön a tavasz, „kezdhetnek” az őstermelők…
Februárban, ha a talaj nem fagyos, már vethető a borsó, a saláta, a sárgarépa, a petrezselyem, a retek és a vöröshagyma is, valamint hozzá lehet kezdeni a palántaneveléshez. Őstermelők ezrei kezdik meg ezt a munkát, hogy aztán legyen mit a piacra vinni.
Az őstermelők a mezőgazdasági szegmens valószínűleg legkevésbé tőkeerős, de legnagyobb létszámú szereplői. Ők azok, akik a háztáji gazdaságban megtermelt javak „kis mennyiségét” bocsátják áruba. Akik gazdálkodók (samostatne hospodáriaci rolník – SHR), azok számára nincs felső korlátja az értékesíthető mezőgazdasági termékeknek. Az őstermelők esetében azonban feltétel, hogy az eladott növényi és állati eredetű élelmiszerek saját termelésből származzanak, és ezekből sem lehet bármennyit eladni.
– A 359 és 360/2011-es kormányrendeletek nagyon fontosak a vidéki lakosság szempontjából, ezért soroltuk be őket a lefordítandó jogszabályok közé. A jelenlegi gazdasági helyzetben különösen felértékelődik az önellátásnak ez a formája, ráadásul így az emberek egy kis mellékes jövedelemre is szert tehetnek, ami most jól jöhet – mondta Őry Péter, aki szerint viszont a kormányrendeletek bizonyos részein egyszerűsíteni lehetne. A kormányrendeleteket magyarul a torvenytar.sk oldalon találják.
Őstermelőként zöldséget, gyümölcsöt, feldolgozott növényi eredetű élelmiszereket, halat, vadhúst, mézet, tejet és tejtermékeket, baromfit, nyúlhúst, valamint egyéb haszonállatok húsát lehet árulni, tájainkon ez általában a párosujjú patásokra korlátozódik.
Az árusítás az őstermelő címén/telephelyén, piacokon, illetve helyi kiskereskedelmi egységekben történhet. Ez utóbbi lehetőségről tudnak a legkevesebben, pedig a kormányrendelet értelmében erre is lehetőség nyílna.
A boltosok és az őstermelők azonban ritkán jutnak el az együttműködésig, aminek számos oka van, például, hogy a boltosok sem tudnak erről a lehetőségről, vagy ha igen, az ezzel járó minimális papírmunka többletet nem akarják vállalni, illetve, a kiskereskedelmi gyakorlatban bevettnek számító módon számlához kötnék a kifizetést. Ezt pedig az az őstermelő, aki természetes személy, nem tud kiállítani. Az elszámolásnak ilyen esetben szerződés alapján kellene történnie, amihez gyakran egyik fél sem eléggé felkészült… Így egy kölcsönösen előnyös bevételi forrástól esnek el.
Akár növényi, akár állati eredetű termékeket szeretne őstermelőként értékesíteni, első útja mindenképp a lakhelye szerint illetékes regionális állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági hivatalba vezessen.
Ami az állati eredetű termékeket illeti, ezek közül az őstermelők leggyakrabban a baromfit és nyulat tartják és forgalmazzák, mivel ezeknek a tartása a nagyobb haszonállatokéhoz képest kevésbé költségigényes, gyorsabb a megtérülés is. Fajtától, tartásmódtól és takarmányozástól függően a csirke már 8-10-12 hetes korban vágásérett lehet, míg a sertésnél és marhánál az értékesítésig hónapok telhetnek el, vagy akár egy év is.
Nem utolsósorban háztáji baromfi- vagy nyúltenyészetet bejegyeztetni is egyszerűbb, kevesebb kötelezettséggel jár, és a vágás és feldolgozás is elvégezhető háztáji körülmények között.
Sertést és szarvasmarhát eladási célra levágni viszont már csak vágóhídon lehet, amely lehet kis kapacitású is, kimondottan az őstermelők céljaira kialakítva, mert a nagy vágóhidak egy-egy gazda néhány disznajával nem fognak vesződni, mikor kamionszám vásárolják fel a sertéseket…
A kis kapacitású, heti legfeljebb 30 állategységet feldolgozó vágóhidak létesítéséhez strukturális kivételek kérhetők a vágóhidakra vonatkozó építészeti és higiéniai követelmények alól, melyeket a 359-es kormányrendelet részletesen tárgyal, ám a beruházás mértéke itt már tízezrekben mérhető. Aki csak néhány állatot vág évente, ennyit biztosan nem fog ebbe fektetni. Így keresnie kell a telephelye közelében, 50 kilométeres távolságon belül egy, az előírt feltételeket teljesítő vágóhidat. Szerencsésebb esetben talál. Vagy, ami gyakoribb, marad a szürkezóna…
A szabályozás viszonylag tág lehetőségeket biztosít a mennyiségeket illetően. Akik nagyobb földterületet művelnek, azok esetlegesen bizonyos kvótákat szűknek érezhetnek, de a jogszabályalkotót az a szándék is vezérelte, hogy a kormányrendeletnek ne legyen piactorzító hatása, tehát ezzel a lehetőséggel valóban csak azok éljenek, akik a háztáji körülmények között megtermelt termények feleslegétől kívánnak ilyen módon megválni. Akik ebbe nem férnének bele, azokat a gazdálkodói vagy vállalkozói státusz felé tereli, ami az egyénnek nem bizonyosan, az államnak viszont feltétlenül előnyösebb, itt ugyanis az illető már járulékot fizet, és másképp adózik, mint az őstermelő.
Ami a feldolgozott élelmiszereket illeti, savanyú káposztából 500 kilogrammot, lekvárként, dzsemként, befőttként feldolgozott gyümölcsből, feldolgozott zöldségből, szörpből, gyümölcsléből és zöldségléből 1250 kilogramm nyersanyagtömegig árusíthatók termékek. A teljes listát a ma7.sk-n is böngészheti.
Ami a baromfit illeti, ebből éves szinten legfeljebb 10 ezret tarthat és árulhat az őstermelő, míg nyúlból 2500 darabot. Tojásból egy felhasználónak, heti szinten legfeljebb 60 darab értékesíthető. Itt társul hozzá egy olyan, értelmetlen klauzula is, mely szerint az őstermelő nem csomagolhatja előre a tojást, csak az eladást követően teheti bele a vevő által hozott tartóba. Fogalmazzunk úgy, hogy ezen a téren a gyakorlat nem követi a szabályozást, de ha valaki látott már élő embert piacon, aki így árult tojást, jelentkezzen, írni fogunk róla.
A tej- és tejtermékek, valamint a párosujjú patások és vadak feldolgozása „nagyobb falat”, önmagában is kitöltené a rendelkezésünkre álló terjedelmet. Ezekről fajtánként, részletesen írtunk a ma7.sk-n. A végére hagytunk viszont egy olyan területet, amely így februárban, az adóbevallások határidejéhez közeledve aktuális lehet, ez pedig az adózás. Az őstermelői lét nem vállalkozói tevékenység, indokolt tehát a kérdés, az így szerzett jövedelmet hogyan kell bevallani.
Érdeklődésünkre Martina Rybanská, az adóhivatal szóvivője elmondta, aki természetes személyként árusítja a mezőgazdasági termékeit, az ezt a jövedelemadó-bevallásában, az „egyéb bevétel” rubrikában köteles bevallani.
Az így szerzett bevételben azonban különbséget kell tenni a végfelhasználóknak és a vállalkozóknak értékesített termékek között. A természetes személyeknek eladott termékekből származó bevétel ugyanis 500 euróig adómentes, csak az efeletti részt kell megadózni. Ha az őstermelő azonban vállalkozóknak adja el a termékeit, akik ezzel csökkenthetik az adóalapjukat, akkor itt nem tudja érvényesíteni az adómentes részt, a jövedelem teljes egészében adóköteles.
Megjelent a Magyar7 2023/8. számában.
