Egekben a kerozin ára, vége az olcsó repülőjegyeknek
Soha nem látott gyorsasággal nőtt kétszeresére a kerozin ára. A repülőgép-üzemanyag ára azért lett ennyire magas, mert a háborús kockázat nemcsak a kőolajat, hanem a kész üzemanyagot is drágította, mégpedig gyorsabban, mint ahogy a piac egy normál olajsokk esetén reagálna. A diszkont repülés korszakának a jelenlegi árak mellett vége.
Aki azt gondolta, hogy a februárban – másodjára is – kirobbant iráni konfliktus nem fog érinteni bennünket, hiszen messze van, tévedett. A közel-keleti eszkaláció az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb energiapiaci sokkját idézte elő, mely, sok egyéb terület mellett a légi közlekedésben is érezteti a hatását.
A repülőgép-üzemanyag ára nem a nagy olajár-mozgásokat követte mechanikusan, hanem a finomított termékek szűkössége miatt gyorsabban emelkedett. Ennek oka, hogy a kerozin a középdús termékek közé tartozik, amelyek ellátása érzékenyebb a finomítói zavarokra, a Hormuzi-szoros forgalmára és az alacsony készletszintekre; a Reuters szerint a piacra március elején az hatott, hogy a szállítási útvonalak megszakadása miatt a befektetők beárazták a hiányt.
Míg a szingapúri tőzsdén a kerozin ára február 27-én még 93,45 dollár/hordó körül zárt, majd egy nap alatt 72 százalékkal, 225,44 dollár/hordóig ugrott, vagyis néhány nap alatt gyakorlatilag másfél-kétszeresére drágult. Ez nem pusztán spekulatív kilengés volt, hanem a szállítási útvonalak és a közel-keleti kínálat tényleges sérülékenységének ára. A Reuters március 9-i összefoglalója ehhez hozzáteszi, hogy a heti csúcs után ugyan visszaesett 155,82 dollárig, de ez továbbra is rendkívül magas szint maradt a háború előtti tartományhoz képest.
A kerozin nemcsak drágult, hanem gyorsabban drágult, mint a nyersolaj.
A Reuters március 12-i cikke szerint a konfliktus kezdete óta a repülőgép-üzemanyag ára sokkal meredekebben emelkedett, mint a kőolajé, és a légitársaságok ezért nem tudtak pusztán olajhedge-dzsel védekezni, mert a fedezeti ügyletek többsége nyersolajra, nem késztermékre szól.
A kerozin ára a konfliktus óta megduplázódott, miközben a nyersolaj "csak" körülbelül harmadával drágult. Ez a különbség kulcsfontosságú: a repülési költségsokkot nem maga az olaj, hanem a finomított üzemanyagok hiánya és a finomítási marzsok elszállása okozta.
Az IATA aktuális üzemanyagár-monitorja szerint a globális átlagár a legutóbbi héten 197,83 dollár/hordóra mérséklődött, de ez még mindig messze a békeidő előtti sáv felett van. A GTP a monitor adataira támaszkodva azt írta, hogy a globális átlagár február vége óta több mint megduplázódott: körülbelül 96 dollár/hordóról április elejére 209 dollár/hordóig nőtt, majd 165 és 198 dollár között ingadozott. Vagyis a piac nem tért vissza normál állapotba, csak a csúcsról csúszott vissza valamelyest.
A Reuters április 13-i cikke már arról számolt be, hogy Európában és Ázsiában a szállítási útvonalak átrendeződnek, a kerozinellátás szűkül, és a légitársaságok egy része kényszerű kapacitáscsökkentésre készül. A Reuters április 14-i anyaga ezt tovább pontosította: a légitársaságok jegyárat emelnek, üzemanyag-pótdíjat vezetnek be, és járatokat vágnak vissza, mert a kerozin ára a konfliktus kezdete óta több mint a duplájára nőtt, miközben egyes vezetők szerint a kínálati szűkösség egész évben fennmaradhat.
Laikus szemmel a fentebb leírt folyamatokat úgy lehet leegyszerűsíteni, hogy a repülőgép-üzemanyag ára azért lett ennyire magas, mert a háborús kockázat a kőolaj mellett a kész üzemanyagot is drágította, mégpedig gyorsabban, mint ahogy a piac egy normál olajsokk esetén reagálna. A kerozint nem lehet egyszerűen "átcímkézni" más üzemanyagból, a készletei eleve alacsonyabbak, a szállítása és tárolása kötöttebb, ezért egy közel-keleti ellátási zavar azonnal megjelenik a finomított termékekben. Ezt magyarázza, hogy a légitársaságok miért kényszerültek járatritkításra, pótdíjakra és viteldíj-emelésekre, miközben a nyersolaj piaca időnként már enyhült is.
A fentieket aprópénzre váltva elmondhatjuk: a "diszkont repülés" korszaka – úgy, ahogy azt a fapados légitársaságok előretörése nyomán megismerhettük, és térségünkben jó két évtizedig élvezhettük – a jelenlegi árak mellett (átmenetileg bizonyosan) véget ért.
