Üzemanyagár és önsorsrontás
A múlt hét idehaza javarészt az üzemanyagárról, annak különböző vetületeiről szólt. Ami meg nem, az a kormánykoalíció önsorsrontásáról. De a közeljövőben az ellenzéki oldalon is átrendeződnek egy hajszálnyit a sorok, bár ennek nincs különösebb jelentősége. Az egyedüli magyar párt pedig megkezdte a felkészülést az őszi regionális választásokra.
Január 27-étől kong szárazon, barátságtalanul a Barátság kőolajvezeték, noha minden valószínűség szerint működőképes. A horvátok, noha tudnák, nem akarják felénk pumpálni az orosz olajat. Az iráni meg most éppen nem jut ki az országból. Így aztán mi, Közép-Európa kis, kőolajtalan államai nagy bajban vagyunk. A kormánynak lépni kellett, hogy megelőzze a hazai üzemanyagpiac összeomlását.
Tavaly nyáron újfent sikerült eljutnom Erdélybe. A hosszú nyári esték pálinkázós beszélgetései során a nálam idősebbek felemlegették, a „Kárpátok Géniusza", Ceasescu alatt bizony nem mindig volt benzin a kutakon. A „testvéri" Csehszlovákiában, bár talán ötödannyi benzinkút volt Komáromban, mint napjainkban, ilyesmi nem fordult elő, legfeljebb hosszabbak voltak a sorok. De előfordulhat, hogy a közeljövőben részben mi is átérezhetjük, amit az erdélyiek „Csau" idején.
Mivel Szlovákia egyébként sem bővelkedik ásványi kincsekben, s ugyan folyik kőolaj-kitermelés, de az inkább homeopátiás jellegű, így, mese nincs, kőolajból behozatalra szorulunk. S mivel az most akadozik, el kell kezdeni beosztani a meglevőt. Emiatt a kormány múlt heti ülésén különböző korlátozásokat vezetett be, amelyek egyelőre csak a gázolajvásárlást érintik, de könnyen lehet, hogy hamarosan a benzin esetében is tapasztalunk majd hasonlókat. A kőolajhelyzet gazdasági vonatkozásaival a 16-17. oldalon található összeállításunkban foglalkozunk bővebben. Mindenesetre: Árpád apánk lóháton érkezett a Kárpát-medencébe, ha a helyzet így folytatódik, lehet, mi is a nyomdokaiba lépünk majd.
Egy ilyen helyzetben, amikor egyébként is ennyire olajozatlanul mennek a dolgok, más se hiányzik, mint az egyébként is gyér koalíciós többség további apadása. Ján Ferenčák, a Hlas-SD rebellise, aki Samuel Migaľ és Radomír Šalitroš korábbi távozását követően még maradt – elfogytak már az áruba bocsátható minisztériumok –, most úgy döntött, bedobja a törölközőt. Ugyanakkor ezen időszak alatt is érzékeltette, hogy nem mindenben azonosul a frakció egységesnek mutatott álláspontjával.
Ferenčák nem tartozott a Hlas-SD kemény magjához, amely feltétel nélkül követte a pártvezetés – különösen a Peter Pellegrini körüli korábbi, majd államfővé választása után átalakuló hatalmi centrum – döntéseit. Sokkal inkább egy regionális beágyazottságú politikus volt, aki saját választói bázisának visszajelzéseire érzékenyebben reagált, és kevésbé követte a pártfegyelmet.
Míg Šalitroš inkább technokrata-liberálisabb irányból, Migaľ pedig a média és a transzparencia felől támadta a pártvezetést, Ferenčák dilemmája a regionális hatalomgyakorlás körül forgott. Úgy érezte, a Smer dominanciája alatt a Hlas-SD feladja vidéki bástyáit a központi, gyakran ideológiai csatákért.
Korábban e hasábokon többször foglalkoztunk már a Hlas-SD identitáskeresésével Peter Pellegrini magasabb polcra való távozását követően. Anélkül, hogy most újra felmondanánk mindent, amit korábban írtuk e témában: a Robert Fico vezette kabinetben a Hlas mozgástere szűk, és a két, magát szociáldemokratának mondó pártnak amúgy is nehéz markánsan „elkülönböződnie”, hisz nem ideológiai, hanem személyes ambíciók mentén szakadtak egykoron, és egyik sem tudná komolyan megmondani, miben szociáldemokratább a másiknál.
A Hlasnak, hogy legalább látszólag tartsa a lépést a strukturális szempontból sokkal szervezettebb Smerrel, meg kellett (volna) erősíteni a frakciófegyelmet, miközben a politikai kompromisszumok a mérsékeltebb szavazók felé egyre nehezebben voltak kommunikálhatók.
Ferenčák dilemmája ebből a szempontból tipikusnak mondható: bennmaradni egy stabil, de egyre centralizáltabb pártstruktúrában, vagy kilépni és vállalni a politikai bizonytalanságot. Az, hogy végül az utóbbit választotta, arra utal, hogy a belső konfliktusok már nem voltak kezelhetők informális egyeztetésekkel vagy részleges engedményekkel. A kilépés időzítése sem véletlen. A kormánykoalíció az utóbbi hetekben több érzékeny kérdésben – különösen az energiaellátás és a gazdasági intézkedések terén – került nyomás alá. Ilyen helyzetben egy képviselő számára politikailag racionális lépés lehet a távolságtartás, hogy ne kelljen közvetlenül viselnie a potenciálisan népszerűtlen döntések következményeit.
És akkor a végére a szokásos matek: a Fico-kabinet a 2023. október 25-i alakuláskor 79 képviselőre támaszkodott, a Smernek 42, a Hlasnak 27, a Szlovák Nemzeti Pártnak 10 mandátuma volt. Az első gondok '24 őszén érkeztek, amikor az SNS listáján parlamentbe került Rudolf Huliak, illetve két társa, Pavel Ľupták és Ivan Ševčík elhagyták az SNS-frakciót. Huliakot sikerült egy miniszteri székkel megvenni, cserébe biztosította a másik két szakadár támogatását. Migaľt és Šalitrošt már említettük, ők egyébként 2025 januárjában távoztak, de rá egy hónapra, február 4-én Roman Malatinec is kilépett a Hlas klubjából és Huliak köréhez csatlakozott. A Smernek most 41 képviselője van, ők formálisan egyet kölcsönadtak a mára már teljesen leamortizálódott SNS-nek. A Hlasnak 25 képviselője maradt, az SNS-nek 8, az egy Dušan Muňko smeres „idegenlégióssal", akit azért kaptak kölcsön, hogy a frakció fennmaradhasson. Akárhogy is számoljuk, ez csak 74. Robert Fico negyedik kormánya tehát a „külsősök" gatyamadzagján függ, hasonló helyzetbe került, mint Mikuláš Dzurinda második kormánya végnapjaiban.
Némi mozgás ellenzéki oldalon is mutatkozik. František Majerský – csak névrokona a pártelnöknek – belép a pártba, eddig csak a frakciónak volt a tagja. Távozik viszont Jozef Hajko, a KDH gazdasági szakembere. Ő komolyan gondolja, hogy nem játssza el a függetlenedést a képviselői fizetéssel a következő választásokig kivárva: bejelentette, hogy 2026. április 14-i hatállyal lemond a parlamenti mandátumáról. Ő a Milan Majerský pártelnökkel való nézeteltérései okán távozik.
Miközben a szlovák belpolitika a kőolajválság és a koalíciós repedések bűvöletében él, a felvidéki magyar párt az építkezésre és a belső fegyelem megszilárdítására helyezte a fókuszt. A Magyar Szövetség Országos Tanácsa múlt szombaton Pozsonyban ült össze. A tanácskozás középpontjában az Együttélés 2040 programhoz kapcsolódó konkrét javaslatok, a módosított szervezeti és működési szabályzat, a választási jelöltállítási szempontrendszer és az aktuális politikai helyzet értékelése állt.
Pandy Péter, az OT elnöke és Gubík László pártelnök sajtótájékoztatóján egyértelművé tette: a 2026. október 24-én esedékes helyhatósági és megyei választásokra a jövő évi parlamenti megmérettetés közvetlen előszobájaként tekintenek.
A párt nem ideológiai és kultúretikai frontokat akar nyitni, hanem a déli régiók mindennapi gondjaira koncentrál.
Gubík László a sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy az önkormányzati és megyei kampányban a regionális ügyekre, a közösséget ténylegesen érintő problémákra és az online tér kihívásaira fókuszálnak, miközben elutasítják a szélsőségeket és a kulturális-ideológiai csatákat. Ezzel párhuzamosan Pándy Péter azt emelte ki, hogy az őszi, összevont helyhatósági választásokon a cél legalább a négy évvel korábbi eredmény megismétlése, de inkább meghaladása.
Az OT jóváhagyta az új, az alapszabályhoz igazított Szervezeti és Működési Szabályzatot, valamint a jelöltállítási szempontrendszert. Gubík László a Ma7-nek elmondta, a jelölteknek kötelessége lesz önkénteseket bevonni a terepmunkába, az online térben ugyancsak elvárják az aktívabb részvételt, preferálva a videós tartalmakat. Április 10-ig állítják össze a kiemeltként kezelt települések listáját, április végéig eldől, kiket indítanak jelöltként. Ebben a végső szót a Magyar Szövetség Országos Elnöksége mondja ki. A megyei elnökjelöltekről a helyi frakció tagjai, a járási elnökségek és az országos elnök közös egyetértésben dönt.
Bejelentették a Felvidéki Magyar Jogászklub létrehozását. Ez utóbbi nem csupán egy szakmai gittegylet: a párt célja, hogy a rendszerszintű földelkobzások és az államnyelvtörvény szigorítási kísérletei ellen professzionális jogi háttérbázist építsen, amely közvetlen segítséget nyújt a választóknak is.
Az ülésen elfogadott döntések és a pártvezetés által hangsúlyozott célok azt mutatják, hogy a Magyar Szövetség, amellett, hogy szervezeti szinten készül a közelgő választásokra, tudatosan építi a közösségi jelenlétét és a helyi ügyekben való aktivitását is. Ez az irányvonal biztató jel a választók számára, akik a következő időszakban a közvetlen, a mindennapi élet problémáit érintő politikai döntésekre fognak figyelni.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/13. számában.
