Tömbösödő szlovák politika, magyar esélyek
Finiséhez közelít a szeptember 30-i választásokat megelőző kampány, az előző hetekben egyre nyilvánvalóbb jeleit láthattuk a felmérésekben élen álló pártok erősödésének, a választók tömbösödésének.
Ez a folyamat a frissen publikált közvélemény-kutatások tanúsága szerint leginkább a Smer-SSD-nek kedvezett, de ezzel párhuzamosan érzékelhetően nőtt a PS támogatottsága is.
A most tapasztalható választói magatartás egyáltalán nem szokatlan, ahogy a választásokhoz közeledve egyre világosabban kirajzolódnak az alternatívák, a kisebb, esélytelenebb pártok rovására megerősödnek a leginkább esélyesnek látszó politikai erők.
Hasonló folyamat játszódott le a 2020-as választásokat megelőző kampány utolsó heteiben is, amikor a hegyoldalban lefelé guruló hólabdához hasonlóan gyűjtötte magához a kormányváltó szavazatokat a korrupcióellenesség üzenetével bankot robbantó Igor Matovič által vezetett OĽaNO. Kisebb számban, de láthatóan koncentrálódtak a szavazatok a második helyen végző akkori kormánypárt, a Smer körül is, ami azzal járt, hogy az azonos választói csoportot megszólító SNS kimaradt a parlamentből.
A választói tömbösödés legnagyobb kárvallottjának egyértelműen a Peter Pellegrini által vezetett Hlas-SD látszik, amely a ciklus során évekig vezette a közvélemény-kutatásokat.
Ugyanakkor az is jól látható, hogy a PS preferenciáinak erősödésével párhuzamosan a kormánybuktatásban mesterdiplomát kiérdemlő Richard Sulík vezette liberálisok a veszélyzónába kerültek, és egyáltalán nem keltene nagy meglepetést, ha szeptember 30-án a párt búcsút intene a parlamentnek. Jó néhány héttel a választások előtt az is nagy biztonsággal kijelenthető, hogy ugyanez a progresszíveket erősítő hólabda tartja zárva a törvényhozás kapuját az azonos választói csoportot megcélzó reszlipártok előtt.
A friss felmérések szerint a veszélyzónában van Matovič választási koalíciója is, hiszen a született ellenzéki pártvezérnek ezúttal a hét százalékot kellene megugornia, ami a PS-Spolu tandemnek legutóbb túl magas lécnek bizonyult. Vagyis Matovič könnyen ráfizethet arra a számítására, hogy koalícióban indulva mélyebben nyúlhat a zsebébe a kampányban, mert mi egyéb vezette volna az első számú egyszerű embert, hogy a politikai nagyító alatt sem látszó formációkkal vegye körbe magát.
Matovičék ezt annak köszönhetik, hogy a PS-szel és Ficóékkal szemben is vállaltak nyílt konfliktusokat, ezáltal világosan megkülönböztethető arcélt felépítve. Vagyis az OĽaNO akár mentőöve is lehet azon választóknak, akik nem kérnek sem a Smerből, sem a progresszívekből.
A hólabda alá szoruló reszlipártok és a szürkezónában lévő OĽaNO mellett három olyan szlovák formáció látszik, amely fölé ugyan üvegplafont húz a Smer-PS versenyfutás, de a preferenciái nem csökkentek.
A Tomáš Tarabáékkal erősítő SNS esetében az előbbi megállapítás mellé egy sőt szócska is kívánkozik, hiszen a korábban a parlamenti bejutástól messze lévő nemzetiek az utóbbi hetekben egyre magabiztosabban foglalnak pozíciót a parlamenti belépőt érő öt százalék feletti tartományban. Esetükben nagy valószínűséggel a Smert erősítő hólabda-hatás a további érdemi bővülés esélyét zárja ki a kampányfinisben.
A posztmodern keretlegényre hajazó Marian Kotleba kiérdemesült pártjához képest emberarcúbbnak mutatkozó Republika azon kevés politikai erők egyike, amelyről már így augusztus derekán is nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy képviselői szeptember 30-a után biztosan bemasíroznak a parlamentbe.
Bár a Tátra alatt is divatos a politikai karantén fogalmával dobálozni, azért mérget jó előre senki ne vegyen rá, hogy a Republika mandátumai adott esetben ne állítanák irányba a kormányalakítást.
Mielőtt a hólabda alól kilátszó harmadik pártról, a már két választáson a küszöbben orra bukó KDH-ról szót ejtenénk, végezzünk egy gyors összegzést. Régi tapasztalata a szlovák politikának, hogy nem elég a választást megnyerni – vagy pontosabban, a legtöbb voksot megszerezni, nagyon nagy eséllyel a kormányalakításhoz koalíciós partnerekre lesz szükség.
Húzzuk alá, a jelenlegi támogatottsági trendeket látva, Ficóék, miközben az obsitos rendőrfőkapitány jelöltjük szabadlábon védekezik, jó eséllyel továbbra is izmosodni fognak a következő hetekben.
Az viszont a politikai sci-fi kategóriája, hogy idén ősszel megismétlik a 2012-es eredményüket, vagyis koalíciós partnerek nélkül állhatnak a kormányrúdhoz. Apropó Gašpar-ügy, a kiélezett versenyfutásban a maga érvelésével mindkét tömb mozgósíthatja az elkötelezett választóit – ki az ártatlanul üldözöttet, ki pedig a láncra való hétpróbás gazembert láttatva, vagyis a nagy médiafigyelem ellenére ez aligha töri meg a jelenlegi támogatottsági trendeket.
Legfeljebb a KDH tekinthető billegő pártnak, amelynek a széles progresszív koalícióban helyet szánnak az értelmiségi szalonok tervezőasztalainál. Esetükben annyi jelenthető ki biztosan, hogy a jelenleg a sci-fi irodalom érdeklődésére számot tartó PS-győzelem esetén potenciális koalíciós partnerként számolhatnának velük, ahogy az is kijelenthető, hogy egy smeres győzelem esetén sem kizárható, hogy a kormányalakítást segíthetik a kereszténydemokrata mandátumok.
A szlovák párttablón sajátos helyzetben van Boris Kollár szebb napokat látott politikai családja. A támogatási trendeket látva jó eséllyel kijelenthető, hogy a Sme rodina szeptember 30-án a parlamenti túlélésért fog küzdeni. Esetükben azonban a korábban felsorolt pártokhoz képest jóval kevésbé mutatkozik a Smer-PS versenyfutás keltette szívóhatás, sokkal inkább arról van szó, hogy a vezérbika egyre kopó szarvai mellett, ami sikerült Matovičéknak, az Kolláréknak csak nem akar összejönni.
Ezzel azután, miközben Matovičék egyszerre törtek kopját Ficóval és az elnöki palotába a progresszív előszobán keresztül belépő Čaputovával, Kollárékról ugyanez aligha mondható el. Kollárt legfeljebb az vigasztalhatja, hogy pártját egyik tömbbe sem lehet egyértelműen besorolni, így azután jó eséllyel a hólabda sem temeti maga alá. Ha már így van, akkor a szeptember végi lenyugvó napnak is lehet ereje.
Vagyis a se hús, se hal pozíció, ami a sármja mellett Pellegrini állandó kísérője lett, lejtőre küldte a Hlast, de még mindig könnyen lehet, hogy Peter Pellegrininek döntő szava lesz abban, ki lesz a következő kormányfő.
A magyar hólabda keletkezése könnyen megmagyarázható, a magyar érdekeltségű listák közül, minden józan számítás szerint, egyedül a Szövetségnek van reális esélye átlépni a parlamenti küszöböt. Ahogy az is igaz – és itt a figyelmeztető jel – az emelkedő választási részvétel százalékról százalékra állítja egyre nagyobb kihívás elé a magyar pártot. Vagyis a kérdés az, a magyar hólabda duzzad kellően nagyra szeptember 30-ig, vagy a tovább élesedő választási versenyfutás nyomán felpörgő részvétel húzza elérhetetlen magasságba a parlamenti küszöböt?
Megjelent a Magyar7 2023/33. számában.
