Tetőzik a koalíciós válság, folytatódnak a csatározások, csekély az esély a megállapodásra

A koalíciós válság átgyűrűzött a második félévbe is, és pillanatnyilag úgy tűnik, szinte biztosra vehető a liberálisok távozása a kormánykoalícióból. A Krúpa átállását követő eseménysorozat: a Matovič és Sulík közti tavaly őszi telefonosüzenet a csatabárd elásásáról, az ellenzéki szerződéstervezet vagy a nyugdíjmódosításról szóló alkotmánytörvény-javaslat sem könnyített a dolgokon, és Jaroslav Naď védelmi miniszter kedveszegett kijelentései a távozásról is azt jelezték, az elhúzódó kormányválság semmi jóval nem kecsegtet, és egyre valószínűbb az a teória, amely szerint előrehozott választások lesznek Szlovákiában. Annak ellenére, hogy a koalíciós pártok mindegyike váltig azt állítja, nem ezt akarják, és Richard Sulík is folyton azt ismételgeti, a távozásukkal nem bukik a kormány, írja a topky.sk portál.

Az állóvizet az kavarta föl először Krúpa távozása után újra, hogy Richard Sulík a Denník N-nel folytatott beszélgetésében kijelentette, ő már tavaly ősszel küldött egy telefonosüzenetet Matovičnak azzal a szöveggel: „Igor, mi lenne, ha elásnánk a csatabárdot?”, amire Matovič válasza állítólag csak annyi volt: „Hm”.

Matovič verziója azonban más volt, és átfogó státuszát a „Rišo, nem illik hazudni” szavakkal kezdte. Az OĽaNO vezetője szerint ez volt Sulík sokadik hazugsága, amelyre eleinte nem is akart reagálni.

Amint azt a bejegyzésében írta, Sulík sms-e valóban úgy kezdődött, ahogyan azt írta, de Matovič szerint nem csak ez volt benne.

„Ha úgy döntesz, hogy kizárod Borist a koalícióból, akkor számíthatsz az SaS 20 szavazatára (előzetesen Miro Kolláréra is). Neked van 52, Veronikának 4, ez 76.” Matovič szerint így végződött Sulík sms-e, és többször is előállt a Kollár és Veronika Remišová távozására vonatkozó kérésével.

„Valójában elejétől fogva következetes és alattomos lépéseket tett a koalíció felbomlasztására. Igyekezett rábeszélni, hogy rúgjam ki Borist és Veronikát. Borist meg Veronikát arra, hogy a rúgjanak ki engem” – írta Facebook-státuszában Matovič.

Válaszul Matovič reakciójára Sulík elismerte, hogy valóban ez állt a telefonosüzenetben, de tovább csavarintott a történeten.

Azt mondta ugyanis, a Matovičnak címzett üzenete Boris Kollár erőfeszítéseire reflektált a maffia elleni harc megállítására. Boris Kollár ugyanis annak idején Pčolinský 363-as paragrafusa és a biztonsági erők káosza után nyilvánosan kiállt a Sme rodina koalícióból való távozása és az előrehozott választások mellett. „Sajnálattal láttam, ahogy Boris Kollár Igor Matovičcsal bánik. Ezért ajánlottam azt a baráti gesztust Igor Matovičnak – temessük el a csatabárdot, és a 20 SaS-es képviselő támogatásáról is biztosítottam arra az esetre, ha úgy döntene, kizárja Boris Kollárt a koalícióból” – hangzik Sulík verziója, aki szerint Eduard Heger kormányfő méltányolta is a telefonosüzenetét, és azt válaszolta: értékeli, amit Igor Matovičnak írtam.

Mindehhez jött aztán a Za ľudí javaslata. Jana Žitňanská parlamenti képviselő egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a koalíciós válság és a kapcsolatok rendezésének egyik módja lehetne egy ún. ellenzéki megállapodás az SaS-szel.

Az SaS azonban kizárt bármiféle ellenzéki megállapodást. „Érdemes elgondolkodni azon, hogy a Za ľudí képviselői miért látnak inkább alternatívát Igor Matovičcsal és a szélsőségesekkel kötött koalícióban az SaS nélkül, mint egy négytagú koalícióban egy olyan személy nélkül, aki károkat okoz az országnak. Hiszen Igor Matovič volt az, aki az SaS és a Za ľudí párt akarata ellenére a fasisztákkal együtt megtörte az államfő vétóját. Ha a kollégák egy ilyen politikussal akarnak együtt kormányozni, lehetőségük van ellenzéki szerződést kötni az ĽSNS-szel, a Republikával vagy a Smerrel is” – mondta Richard Sulík.

Persze a Za ľudí sem maradt adós a válasszal erre, Šeliga később világosan kijelentette, „kedves kollégák, az önök távozása megbuktatja a kormányt. Pont. Persze lehetséges, hogy még egy darabig működni fog, de már nem lesz parlamenti többsége”.

Jaroslav Naď védelmi miniszter egyértelműen az OĽaNO mozgalom egyik legnagyobb védelmezője, és többször hangoztatta, hogy a vitákat zárt ajtók mögött kell megoldani. Nem értette kollégáinak kamerák előtt tett egyes kijelentéseit sem, amikor a kormánytárgyalások során egyetlen rossz szó sem hangzott el. Az örökös védekezés és értelmetlen csetepaté ennél a miniszternél is megtette a hatását. Az Atmosféra fesztiválon egy beszélgetés során elmondta, azt fontolgatja, hogy kilép a politikából, mert megundorodott tőle.

„Tájékoztattam Igort és Edo Hegert is, azon gondolkodom, hogyan tovább. Soha nem leszek olyan ember, aki nem hűséges, de ha úgy döntök, hogy távozok a politikából, akkor az teljes egészében lesz. Ez akár holnap is megtörténhet, már elegem van ebből. Őszintén mondom, azon gondolkodom, hogyan legyen ezután” – mondta Naď, akinek nem tetszik, hogy egyes politikai vezetők párt- vagy személyi prioritásokat helyeznek előtérbe az ország prioritásaival szemben, és az OĽaNO képviselői is csalódást okoztak neki.

Mindezek ellenére minden pártelnök meg akarja őrizni a négypárti koalíciót. Matovič azonban nem készül a távozásra, ahogyan Sulík sem, pedig a koalícióban mindkét miniszter távozását követelnék a helyzet megnyugtatása érdekében.

De lehetséges egyáltalán még a megállapodás?

„A politikában soha ne mondd, hogy soha. A múltban is tanúi lehettünk felbomlófélben lévő kormánykoalícióknak, amelyek végül felülkerekedtek a belső viszályokon, és továbbmentek. Fontos azonban, hogy mindenki folytatni akarja” – mondta Radoslav Štefančík politológus.

Hiszen melyik épeszű választó szavazna egy olyan pártra, amely képes megbuktatni a kormányt, de mindig a sajátját” – teszi fel a kérdést a politológus.

Az OĽaNO parlamenti klubjának vezetője, Michal Šipoš bírálta a nyugdíjakról szóló alkotmányos törvénytervezet benyújtását is, amelyet hétfőn jelentett be az SaS. Az alkotmányos nyugdíjtörvénnyel a liberálisok a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát szeretnék biztosítani. Sulík szerint az SaS műhelyéből származó alkotmánytörvény-tervezet egy kompromisszumos megfogalmazás, amely szakértői egyeztetések után született meg. A javaslatot azonban Milan Krajniak munkaügyi miniszter kezdeményezte, aki szerint

ez a liberálisok kísérlete arra, hogy a Sme rodina mozgalmat is belerángassák az SaS és az OĽaNO vitájába.

De valóban az SaS provokációjaként értelmezhető ez a törvénytervezet? „Ebben az esetben nem a javaslat tartalma a fontos, hanem annak indoklása. Ebben többek közt elhangzott, hogy az SaS megteheti ezt, mert már nem kötik a koalíciós megállapodások. Más szóval, már nem része a kormánynak. Legfőbb ideje, hogy az SaS miniszterei és államtitkárai, valamint a párt összes többi jelöltje lemondjon, és a helyzet megoldását a miniszterelnökre bízzák” – vélekedik Štefančík.

Még mindig nem tudjuk, hogyan alakul a válság, de egyáltalán nem kizárt a kisebbségi kormány vagy az előrehozott választások víziója. A kormánykoalíció azonban nem szeretne kisebbségi kormányt, Kollár sem akarja és a Za ľudí sem. Csak a hárompárti koalíció lenne elfogadható számukra, szűk többséggel.

Ez azonban Krúpa távozása után nem túl reális.

„Nem tudom elképzelni. Végül is nincs is meg a szűk többségük. A független, eredetileg szélsőjobboldali jelölt képviselők biztosíthatnának számukra szavazatokat. Ezzel azonban nemcsak a kormánypártok egyes képviselői nem értenek egyet, hanem közvetlenül a kormányból is megszólal majd a tiltakozás hangja. Úgy tűnik, ez csak ideig-óráig működne. Elképzelni sem tudom, hogyan nézne ki a szlovák politika, ha olyan emberek diktálnák kormányzati politika feltételeit, mint Taraba, Kuffáék vagy a Kotlebához kötődő emberek” – fűzte hozzá a politológus.

De mi az eljárás, ha az SaS augusztus 31-e után távozik a kormányból? „A miniszterek lemondását nem követné automatikusan a kormány „bukása” vagy a előrehozott választások. Ha az államfő elfogadja a miniszterek lemondását, akkor ő határozná meg, hogy a kormány tagjai közül ki irányítsa ideiglenesen az egyes szaktárcákat. Ez lehet egy kormánytag vagy több kormánytag, de akár a miniszterelnök is. Az Alkotmány nem szabályozza, meddig tarthat az ilyen ideiglenes irányítás. Elméletileg tehát a választási időszak végéig is tarthat” – mondta a topky.sk portálnak Marek Domin, a pozsonyi Comenius Egyetem alkotmányjogásza.

Ha azonban az SaS kilépne a kormányból, akkor Domin szerint várható, hogy a képviselői az ellenzék többi tagjával együtt bizalmatlanságot indítványoznak a kormánnyal szemben, amihez legalább 76 szavazat szükséges.

„De még a bizalmatlanság megszavazása sem vezet automatikusan előrehozott választásokhoz. Ennek az lenne a következménye, hogy az államfő köteles lenne az egész kormányt lemondatni, ugyanakkor megbízhatja őt a feladatai ellátásával az új kormány kinevezéséig. Itt sincs kitűzött határidő, így elméletileg a választási időszak végéig is kormányozhatna egy ilyen kormány. Ennek a kormánynak azonban korlátozott jogkörei lennének, némelyik gyakorlását az államfőnek kellene jóváhagynia” – magyarázta az alkotmányjogász.

Ha azonban elméletileg olyan helyzet adódna, hogy a Szlovákia polgárai előrehozott választásokba mennének, Domin szerint a védelmi miniszter által említett decemberi időpont reálisnak tekinthető erre.

A választójog gyakorlásának feltételeiről szóló törvény értelmében a választást legkésőbb a megtartása előtt 110 nappal kell meghirdetni. „Valószínűleg ezt még meg lehetne tenni. Amúgy ez a szabály benne van a „közönséges” törvényben, így elég könnyen megváltoztatható” – szögezte le.

„Kialakult azonban az a gyakorlat, hogy az előrehozott választásokat a választási időszak lerövidítéséről szóló alkotmányos törvény (1994, 2006 és 2011) elfogadásával érik el. Az alkotmányelmélet és az alkotmánybíróság azonban az alkotmányos szabályok megsértéseként bírálja ezt az eljárást” – magyarázza az alkotmányjogász.

Egy ilyen alkotmánytörvényt azonban a képviselők minősített többségének meg kellene szavaznia, azaz 90 vagy annál több szavazatot kellene ehhez találni. „Alkotmányossági szempontból célszerűbb lenne, ha a képviselők azonos többsége először elfogadna egy alkotmánymódosítást, amely kiegészítené azt egy általános szabállyal, amely szerint a parlament feloszlathatja magát, és csak ezt követően szavaznának maguk a képviselők is a feloszlatásra” – tette hozzá Domin.