Honnét fúj a szél?
Stílszerűen azt mondhatnánk, hogy szélsebesen és szinte teljesen előkészítetlenül jelent meg október végén, november elején az az információ, mely szerint a Dunaszerdahelyi járásban egy szokatlanul nagy, 17 szélturbinát működtető szélerőműpark kiépítése van tervbe véve. Nemcsak a lakosság, de az érintett önkormányzatok is jobbára értetlenül és meglepődve álltak a szlovák hírügynökség által kiadott hír hallatán, így saját lehetőségeinkhez mérten próbáltunk meg utánajárni, mi a helyzet a Bős–Mad–Padány–Nyékvárkony települések kataszterébe tervezett projekttel.
Lapunk az utóbbi hónapokban többször is foglalkozott a Dél-Szlovákia magyarlakta vidékeire tervezett szélerőműparkok témájával. Így jutottunk el Alsószelibe és Királyrévbe, ahol részt vettünk egy-egy falugyűlésen, amely közös jellemzője volt, hogy a befektetői oldal mellett megjelentek az ilyen beruházások ellenzői is, és a parázs viták eredményeképpen a helyi lakosság is egyre több információra tett szert az ezidáig inkább csak az ausztriai vagy magyarországi utak során látott szélerőműparkok működésével kapcsolatban. Az állítólagosan a Csallóköz fent említett négy községének területére tervezett erőműpark viszont jelenleg éppen e terén áll hadilábon, de annyira, hogy gyakran még az érintett települések önkormányzatai is csak részinformációkkal rendelkeznek, s azok nagy részét is saját erőből kellett begyűjteniük.
A tasr hírügynökség által november elsején megjelentetett hír ugyanis lényegében csak néhány alapinformációt tartalmaz, mely szerint a projekt mögött egy WSB Invest Kft. nevű társaság áll, amely azt állítja, hogy a négy település némelyikével már meg is egyeztek az együttműködésért járó támogatásokban.
Azt rövid idő alatt sikerült kideríteni, hogy a nevezett társaság már jó pár éve aktív a szélerőművek telepítése területén, ennek ellenére mindezidáig egyetlen erőműparkot sem működtetnek. Ezt a MAGYAR7-nek nyilatkozó Jan Lacko, a társaság projektfejlesztési igazgatója sem tagadta. Nem növelte a bizalmat, hogy az igazgató elismerte, a sajtóhír ellenére ténylegesen még egyetlen önkormányzattal sem egyeztek meg a várható együttműködésért járó támogatásokban, sőt még a támogatásról szóló tárgyalásokat sem kezdték el.
Azt azonban a közszolgálati enviroportal.sk honlapról tudtuk meg, hogy összesen tíz, az ország legkülönbözőbb pontjaira tervezett erőműparkok engedélyeztetését kérték. Az pedig a vállalkozás éves gazdasági eredményeinek vizsgálatából derült ki, hogy ezek a projektek több tízmilliós tőkeigénye meg sem közelíti azokat az eredményeket, amelyet a cég az utóbbi időben produkált. Lapunk megkereste a dél-szlovákiai régiók érdekvédelmét is zászlójára tűző Magyar Szövetség párt szakértőjét, Nagy József, egykori környezetvédelmi minisztert, aki pártja nevében nemcsak a Csallóközbe tervezett erőműparkot, hanem általában a szlovákiai hasonló telepítéseket is elutasítja, elsősorban a hatalmas környezeti beavatkozások miatt. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi néhány évtized fejlődést jelentett a szélerőművekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok terén is, s ezek a tapasztalatok több szempontból is negatív megvilágításba helyezik ezt az egykor problémamentesnek gondolt energiaforrást. Elsősorban anyagi érdekeket lát amögött, hogy mindezek ellenére egyre szaporodnak a szélerőműparkok létesítésére beadott kérvények.
Ezt az egykori miniszter azzal magyarázza, hogy az előző kormányok ígéretet tettek arra, hogy a Helyreállítási Terv részeként jelentős elektromos energia mennyiséget állítanak elő megújuló források létesítésével, s most ennek a vállalásnak eleget kell tenni, szinte függetlenül attól, hogy egyáltalán rentábilis módon kerül-e előállításra ez az energia. Nagy Józsefet már az is elgondolkodásra készteti, hogy 30-40 éves megtérüléssel számolnak a tervezők, miközben a szerkezetek élettartama 20-30 évben határozható meg. Ahogy összefoglalta, magáncég építi a parkokat, de nem magánpénzből.
A szélerőműveket illetően még felhívta egy látványos változásra is a figyelmet, mely szerint néhány évtized alatt az erőművek a kezdetben száz métert meghaladó magasságuk mára már 260 méterre nőtt, s így háromszor akkorák, mint a Szabadság-szobor. A szakmai érvekhez visszatérve viszont azt emelte ki, hogy amióta az Unió az atomenergiát is elismerte klímasemleges forrásnak, Szlovákia nincs olyan kényszerben, hogy szélerőműparkokat fejlesszen. Hozzátette, a Dunaszerdahelyi járást is magába foglaló Nagyszombat megye önkormányzata éppen a közelmúltban hozott olyan határozatot, hogy a szélerőműparkok telepítését nem támogatja. Ő maga pedig a geotermális energia szélesebb körű kihasználásában lát nagyon kedvező lehetőségeket.
A környezetvédelmi szakpolitikus után az érintett települések önkormányzatait kerestük, hogy megtudakoljuk véleményüket. Azt mind a négy helyszínnel kapcsolatosan megtudtuk, hogy a WSB Invest tervét már vagy elutasították, vagy a közeljövőben vélhetően el fogják utasítani, még Mad település esetében is, ahol a falu polgármestere, László Gábor elmondta, hogy nem zárkóznak el a szélenergia kihasználásától, de már jóval korábban megkötött szerződésük van egy másik társasággal, amelyet ezidáig nem mondott fel egyik fél sem, így nincs okuk egy újabb érdeklődővel tárgyalni, főleg, ha az nem is kereste őket. A madi polgármester azt is hozzátette, hogy nem tartja helyesnek, hogy a szélerőművek működését egyoldalúan negatívnak tartják, s gyakran úgy érzi, hogy a szakmai érvek a háttérben maradnak a politikai jópontok megszerzésének igyekezete során.
A WSB Invest tervével kapcsolatosan negatív, elutasító álláspontot kaptunk Nyékvárkonyról, Padányból és Bősről is. A bősi és a padányi polgármester, Fenes Iván és Szabó Zoltán viszont egy érdekes momentumra hívták fel a figyelmünket. Ennek lényege, hogy a szélerőművek állami elbírálásának feltételei ez év november elsejétől szigorodtak, mivel a folyamatba két újabb hivatalt is bevontak.
A szigorodó feltételek arra késztették a szélenergiába befektetni készülőket, hogy terveiket és kérvényeiket még november elseje előtt beadják. Így már érthetőbbé válhat, hogy miért október 31-ei dátum szerepel a csallóközi szélerőműpark hivatalosan közzétett és nyilvánosan hozzáférhető ismertetése mellett! És ezt a, finoman szólva is elsietett információt tette közzé a szlovák hírügynökség, amire aztán az érintett régió közvéleménye érthető módon felkapta a fejét.
Saját, szubjektív véleményként még azt is megkockáztatjuk, hogy ha a tervet kezdeményezők előbb a településeket keresik fel, illetve az érintett közvéleményt tájékoztatják, fórumokat szerveznek a témában, akkor talán nem lett volna ennyire határozott és éles az elutasítás.
Bár ahogy azt Fenes Iván bősi polgármester summázta, nincs szükség olyan projektre, amely megosztja a város közvéleményét. Fenes is kiemelte, hogy immár megyei közgyűlési határozat is van a témában, illetve pontosította, hogy Bős esetében a szélerőműpark nem jelentené szélturbinák telepítését, a város kataszterében csak a vezetékek futnának, amelyek a Nyékvárkony–Mad–Padány területén megtermelt energiát vezetnék a bősi vízerőmű melletti elosztóállomásra, s Fenes hozzátette, erőműből nekik egy is elegendő.
Írásunk végén helyet adunk Katarína Ondrušovának is, a szélerőműellenes mozgalom egyik emblematikus személyének, aki a MAGYAR7-nek elmondta, az ilyen, 250 méter körüli magasságú tornyokkal szinte semmilyen tapasztalatok nincsenek még, elsősorban az infrahang-kibocsátást illetően. Rendelkezésükre áll viszont egy több tucat tudós és szakember főképpen negatív véleményét közreadó tanulmány, amely szerinte elég támpontot nyújt ahhoz, hogy tudományos szempontok alapján legyen megalapozott az elutasító véleményük. Természetesen ehhez hozzá kell tennünk, hogy a szélenergiába befektetők hasonlóképpen érvelnek, s olyan szakvéleményeket neveznek meg, amelyek viszont a tervek számottevő probléma nélküli megvalósítását és működtetését hangsúlyozzák. Így egy kívülállónak a kérdésben határozott álláspontot képviselni nagyon nehéz, ebben csak a minél több információ minél érthetőbb közlése segíthet, de az egyértelműen kimondható, hogy a WSB Invest Kft. mostani eljárása egyáltalán nem volt megfelelő, sőt, a települések lakosságára nézve ebben a formájában akár lekezelőnek is nevezhető.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/47. számában.
