Nemzeti konzultációt tervez Királyrév szélerőmű ügyben!
Szeptember utolsó napjára tűzték ki annak a szélerőműpark tervnek a nyilvános közmeghallgatását Királyrévben, amely először még 2007-ben került fel a galántai járásbeli település, pontosabban mátyusföldi magyar község ügyrendi listájára. Azóta már sok víz lefolyt a falut átszelő Fekete-víz folyón, de még mindig nem tudni, hogy a sok támogató, illetve az utóbbi években egyre inkább erősödő ellenző hangok között egy energiát termelő szélerőmű-park vagy egy létre nem jött terv tesz majd pontot a tizennyolc éve tartó megvalósítási szakasz végére.
Azt azonnal hozzá is kell tennünk, hogy a hosszú és lassú haladás leginkább a falun kívüli, főképpen „magasabb” helyek döntésének a kihatása. Volt, amikor átvételi stopot hirdettek az elektromos áram átvételére, s volt, amikor a gazdasági minisztérium hagyott fel az ilyen tervek támogatásával. Írásunknak nem is célja, hogy a múltat kutassa, inkább bepillantást szeretnénk nyújtani a mostani falugyűlés – közmeghallgatás részleteibe, amelyen határozottan szóhoz jutottak a befektetők, a faluvezető és főképpen a megvalósítást ellenzők is.
A közmeghallgatás egy többlépcsős engedélyezési folyamat egyik fontos állomása, az itt elhangzottak a környezetvédelmi minisztériumba kerülnek, s a lakosságnak is megvan a joga, hogy a közmeghallgatáson elhangzottak alapján megfogalmazzák saját véleményüket, aggályaikat és fenntartásaikat és azokat szintén megküldjék a végső szakmai jóváhagyást kimondó környezetvédelmi tárcának. Ugyanilyen közmeghallgatásra kerül sor a szomszédos Zsigárd községben is, hiszen a 8 szélturbinával tervező projekt e két község kataszteri területén kerülne megvalósításra. Öt Kiráyrévben, három pedig Zsigárdon.
Kellemes meglepetés volt, hogy a belépéskor kétnyelvű információs szöveg fogadta az érdeklődőket, illetve a tanácskozásra a szervezők szlovák – magyar tolmácsot is biztosítottak, bár a több mint három órás eseményen talán három alkalommal volt csak rá szükség, hiszen úgy tűnt, a helyi kultúrház széksoraiban helyet foglaló érdeklődők a szlovák nyelvű beszámolókat megértették, a jelenlévő szlovák nyelvű szakembereket pedig annyira talán nem érdekelték a magyarul elhangzó hozzászólások, illetve viták, hogy a tolmácsot azok rendszeres lefordítására kérték volna.
Vita pedig volt bőven, hiszen a széksorokban helyet foglaltak olyan látogatók is, akik bár szakmájuk szerint nem mondhatóak kimondottan szakembereknek, az utóbbi évek során viszont önképzéssel a témában egyre nagyobb jártasságot szereztek, s bizony olyan kérdéseket is feltettek, amelynek jogosságát a befektető képviselőjének, illetve az átfogó szakvélemény összeállítójának is el kellett ismernie.
Egy kívülálló, laikus szemlélő csak meglepetéssel veszi tudomásul, hogy egy ilyen erőműpark hányféle szempontból lehet hasznos vagy káros. Kezdve attól, hogy a mezőn repdeső méhek vajon elérik-e a széllapátok magasságát és veszélyt jelent-e ez a számukra, egészen addig, hogy a szélerőművek keltette, de az emberi füllel nem hallható úgynevezett infrahang milyen mértékben befolyásolja az emberi egészséget. Ez csak két kiragadott példa és nem túlzó, ha azt mondjuk, hogy majd két tucat egyéb veszélyforrás került még viszonylag részletesen szóba. Ilyen volt például, hogy az ide tervezett legújabb erőművek elérhetik a 230-250 méteres magasságot is, s az ilyen magasságú típusok működésével még nincs elég pozitív meggyőző tapasztalat. Ugyanígy problémát jelent(het) az erőmű lapátjainak forgásából adódó fényvibráció vagy az általuk vetett árnyék, illetve a környezet vizuális képét lényegesen megváltoztató magas konstrukciók. Továbbá az építési időszakban megnövekedő közúti forgalom, illetve a jövőre gondolva, a 20-25 éves élettartam után az alapzatot jelentő többszáz tonnányi vasbeton megnyugtató eltüntetését kívánó termőföld jelleg visszaállítása. Kérdés tárgyává vált az is, hogy a befektetők által a falunak felajánlott mintegy 50 ezer eurós éves járandóság (a helyi költségvetés mintegy tíz százaléka) megéri-e a valós, vagy csak állítólagos rizikóforrások vállalását.
Azt is kell mondanunk, hogy a kultúrháznak csak mintegy a negyedét töltötték meg az érdeklődők, s mint az a vita során kiderült, jelentős részük, akár a felük, nem Királyrév lakosai közül került ki. Ez természetesen nem probléma, hiszen a környező települések ugyanúgy érintettek ezen hatások legtöbbje esetében, sőt voltak, akik a jóval távolabbi, mintegy száz kilométerre fekvő Erdőhátról érkeztek.
Ez utóbbiakról külön érdemes szót ejteni, hiszen az általuk képviselt Pokojný vietor (Nyugodt szél) polgári társulás képviseletében az ilyen erőművek egyik fő ellenzőjeként immár szinte állandó résztvevői a királyrévihez hasonló lakossági fórumoknak. Munkásságukról már ez év márciusában is hírt adtunk, amikor Alsószeliben jártunk, az ottani szélerőmű-park vitáján. A vitastílus azóta észrevehetően változott, s elmondható, hogy a korábbi, személyeskedést sem mellőző hangnem most teljesen civilizált módon ismertetett kifogásokra változott, sőt a szünetben a befektető képviselője és az építést ellenző aktivista külön is megbeszélt néhány kérdést. Az viszont, hogy az ezer lakosú Királyrév lakosaiból csak mintegy 30-40-en vettek részt, egyféle véleménynyilvánítást is jelent.
Vajon a jelen lévő, főképpen ellenzői álláspontot támogatók lakosok a többségi véleményt képviselik? Ezt kedd este Királyrévben nem lehetett eldönteni, a település polgármestere Agócs Gergely (Magyar Szövetség) viszont nagyon helyesen éppen arra helyezte a mondandóját, hogy a településen nem a polgármester vagy a képviselő-testület, hanem a lakosság a legmagasabb döntéshozó szerv ilyen nagy horderejű kérdésben.
Az közmeghallgatás egyik győztesének mindenképpen a fiatal, ám tapasztalat polgármestert nevezhetjük, hiszen rövid idő alatt a támadólag fellépő hangokat tapssá változtatva tökéletes magyar – szlovák nyelvtudással mutatott rá, hogy nem azt kell mérlegelni, hogy a lakosság véleménye a legfontosabb, mert azt természetesnek kell venni, hanem a megfelelő formát kell arra megtalálni, hogy minden királyrévi elmondhassa a véleményét.
Okulva az alsószeli érvénytelen népszavazásból Agócs jobbnak tartja a közösségi véleménynyilvánítás kevésbé kötött formáját és ahogy a ma7.sk-nak elmondta, személy szerint a magyarországi nemzeti konzultációhoz hasonló helyi konzultációt részesítene előnyben, amelyet legjobbnak tartaná még a 2025-ös év hátralévő részében lefolytatni.
Agócs szintén nagyon helyesen ragaszkodik a szubszidiaritás oly sokat hangoztatott, de ritkán figyelembe vett elvéhez, amelynek lényege, hogy a helyi kérdésekről legjobb ha a helybéliek döntenek. Elmondása szerint ez nem megy szembe pártja a Magyar Szövetség álláspontjával, hiszen az abból indul ki, hogy a lakosság akarata ellenére nem lehet egy településre ráerőltetni egy ilyen beruházás megvalósítását.
Portálunknak nyilatkozott az osztrák befektető Energiepark Kft. képviselője Pavol Havran is, aki elmondta, hogy természetesnek tartják, hogy az évek során a lakosság egyes rétegei minél nagyobb érdeklődést mutatnak az szélerőmű-parkok telepítése témájában is, s azzal is számolnak, hogy egy-egy aktívabb csoport befolyást tud gyakorolni a lakosság passzívabb részére, s így az ellenzők tábora például 10%-ról akár 30%-ra is emelkedhet.
Megszólítottuk Katarína Ondrušovát is, a már említett szélerőmű ellenes polgári társulás képviselőjét, aki a lakossági gyűléseken történő tájékoztatást úgy fogja fel, hogy azzal egy korábbi és nagyrészt egyoldalú folyamatot váltanak fel, hiszen az eddig gyakorlat a befektetők részéről az volt, hogy egyoldalú, a befektetőknek kedvező információkkal látták csak el a lakosságot. Hozzátette, sok esetben a település vezetői is hajlottak a projekt támogatására, hiszen az abból származó bevétel a mostani pénzmegvonásos időkben minden önkormányzatnak jól jönne.
Bízunk benne, hogy a Királyrévben a polgármester útmutatása szerint járnak el, és az esetleges megépítésről vagy elutasításról a helyi lakosok szava és nem a befektetők vagy ellenzők befolyása dönt majd szélerőmű ügyben sem!
