„Egy jó baltát nem olyan egyszerű megcsinálni, mint elsőre gondolnánk”
Egy népdal szerint "Erdő mellett nem jó lakni/Mert sok fát kell hasogatni". A fejsze és balta régebben a mindennapok elválaszthatatlan munkaeszköze volt. Központi fűtéses világunkban azonban még a falusi portákon is a perifériára szorult. Petőfivel szólva: "Fogason függ, rozsda marja."
Pedig ez a legősibb szerszámunk, mely a kőkorszaktól napjainkig elkísérte az emberiséget, miközben lényegi változás alig történt rajta. Természetesen azért még korai lenne a balta felett gyászbeszédet tartani, hisz nem funkciója szűnt meg, csupán felhasználói köre szűkült nagyságrendekkel.
A gyártása is jócskán leegyszerűsödött: a barkácsáruházakban, feltűnően alacsony összegért kapható balták nagy részét úgynevezett hideg kovácsolással állítják elő, Kínában, mint minden mást. A szerszám körül azonban kialakult egy erős szubkultúra, amely kimondottan "vadássza" a régi, tradicionális baltagyárakban, kisüzemekben, műhelyekben készült, az évek során rozsda lepte, nem ritkán megrongálódott baltákat, hogy új életet leheljen beléjük. A vintage baltafelújítás egyik legismertebb magyarországi szaktekintélyével, Banya Konráddal beszélgettünk, aki nemcsak az ódon szerszámok felújítását tekinti küldetésének, hanem az ehhez kapcsolódó ismeretterjesztést is.
Ritkaságszámba megy, amivel foglalkozol. Már az óvodában is balta volt a jeled? Vagy honnan jött a késztetés, hogy második esélyt adj a baltáknak?
Ez hobbiszintről indult. Megboldogult édesapám egyik baltáját akartam felújítani. Legjobb tudásom szerint megcsináltam, becsületesen megnyeleztem. Megmutattam a barátaimnak, akiknek nagyon tetszett. Amikor mondtam, hogy nem akarom eladni, saját használatra lesz, többen csodálkoztak. Aztán annyi buzdítást kaptam, hogy elkezdtem ezzel a területtel intenzívebben foglalkozni, beleástam magam a szakirodalomba, a fizikai és a kultúrtörténeti részébe egyaránt. Azóta felépítettem egy Facebook-csoportot is a témában. Ahhoz, hogy szakértőként tudjak megnyilvánulni az egyes mesterjegyekről, illetve a felújítás problémáiról, szükség volt háttérismeretekre.
A baltafelújítás erősen rétegpiac. Volumenében mekkora szakirodalma van ennek?
Európában elsősorban német nyelvterületen van gazdag irodalma, számos blog taglalja ezt a témát. Ahhoz, hogy ezen a piacon meg tudj maradni, folyamatosan fejlődni kell, és persze a munka minőségét is tartani kell.
Egyébként ezt a tevékenységet sokan űzik?
A vintage baltafelújítás Amerikában és Nyugat-Európában már hosszú ideje létező tevékenység, nem túlzás azt mondani, hogy bizonyos esetekben foglalkozás. Ha körülnézünk a közösségi médiában, számtalan képet és videót találhatunk arról, hogy 30-40, de akár 150-200 éves baltákat megvásárolnak, felújítanak, megnyeleznek, és újra használhatóvá tesznek. Ez a legszebb dolog az egészben, így az eszköz újra visszakerül a körforgásba. Ezáltal újragondoljuk a régi idők tradícióit, és annak eszközeit.
A felújítás során kovácsmunka is történik?
Jómagam olyan márkákat próbálok felújítani, amelyek minőségben és értékben a felső, illetve prémium kategóriába tartoznak a származási országban. A ma a barkácsáruházakban kapható, alacsony árszegmensbe tartozó balták jó része Kínában készül, egy hideg kovácsolásnak nevezett technológiával, amikor gyárban, szalag mellett, egy présgéppel, 700 Celsius-fok alatti hőmérsékleten kinyomnak egy anyagot, balta formájúra, valahogy megedzik, sikerül, ahogy sikerül, aztán háromezer forintért meg lehet venni valamelyik nagyáruházban. A minőségi balta, az nem ez a kategória.
Nyilván én nem vagyok ennyire jártas ebben a világban, de a veled való beszélgetésre készülve láttam, hogy ez egy nagyon komoly szubkultúra, Magyarországon is, de még inkább külföldön. Amikor nagy pénzért megvesznek egy muzeális baltát, akkor azzal fát vágnak, vagy vitrinbe teszik, mi ezeknek a további sorsa?
Én azt szeretem, ha a baltáimat rendeltetésszerűen használják tovább, de persze vannak nagyon komoly gyűjtők is, akik egy-egy gyártó minden egyes modelljét szeretnék beszerezni, esetükben a gyűjteményépítésen van a hangsúly. Meg aztán, van egy bizonyos kor, amely felett már nem is szabadna felújítani egy baltát, mert az már műtárgy. Ami ezeknek az árát illeti, nagyon szubjektív, hogy kinek mi a nagy pénz. Egy balta értékét az állapota mellett a fellelhetősége is befolyásolja.
A külföldi aukciós oldalakon egy rozsdás, benyelezetlen, amerikai Plumb balta kerülhet akár százezer forintba is (258 euro), mert Lincoln elnök feje van rápecsételve, és ebből összesen ezer darab készült. Ezeknek a régi szerszámoknak az árképzése nagyon szubjektív. Nyilván Magyarországon mások az árviszonyok.
Bolhapiacokon nagyon jó salgótarjáni, szentendrei, vagy monarchiabeli baltákhoz lehet hozzájutni, néha tényleg párezer forintért. De hát azért arra kell még költeni. Viszont így lesz egy nagyon jó minőségű baltánk, amilyent ma Magyarországon nem tudnánk megvásárolni egy vaskereskedésben ezen az áron. Persze, hoznak be Magyarországra is prémium kategóriájú baltákat, mondjuk Svédországból, de egy felújított szentendreit ennél olcsóbban tudunk kihozni. Ez a fajta, régebben megszokott minőség hiányozhat az embereknek.
Hol jutsz hozzá a felújítandó baltákhoz?
Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tele van az internet felújításra váró baltákkal. Minden fontos gyártó fontosabb modellje elérhető valahol, a Jófogástól az eBay-ig. De, mivel már sokan ismernek, van, aki személyesen hozza el nekem a baltáját, hogy újítsam fel.
Hogy néz ki a felújítás folyamata? Megérkezik hozzád egy rozsdás baltafej, mi a következő lépés?
Ha tiszta a munkadarab, rendbe teszem a felütődéseket, rendbe hozom az élszalagokat. Ha nem volt jó az élszalag, akkor az újakat kialakítom. Ha a balta éle nem megfelelő keménységű, akkor hőkezelem. Nem kovácstűzben, hanem lánggal hevítem az edzési hőfokra. A köpüket megreszelem, megélezem, megfenem, felületkezelem. Nyilván vannak egyszerűbb utak is. A legegyszerűbb megoldás, ha valaki megveszi, ledrótkefézi, benyelezi, és kész. Én nem ez vagyok.
Eddig a fejről esett szó. A nyél hogyan készül?
Mint mondtam, fémipari felől érkeztem, de dolgoztam öntödében, és multinál is, beállító lakatosként, később művezetőként. A fával való foglalatoskodást viszont autodidakta módon sajátítottam el. Nálam minden nyél egyedi, én faragom őket.
Egy kétszáz éves baltát nem "csicsázunk", azt olyannak újítjuk fel, amilyennek 200 éve elkészítették, ott nincs padouk nyél. Utánanézek, hogy abban az időben mivel nyeleztek, és olyan nyelet kap. Ennél régebbi eszközökhöz már nem szívesen nyúlok, azt már vigyék múzeumba. Használok sablonokat is, de vannak saját formáin, hajlításaim is. Nyilván itt is hosszú évek tapasztalatára volt szükség, hogy eljussak arra a szintre, ahol most vagyok.
Ha valaki a munkáidat látva kedvet kapott hozzá, hogy felújítsa a nagypapa fészerben álló baltáját, mit tanácsolsz neki, hogy kezdjen hozzá?
A felújítás egyébként nem túl gép- és szerszámigényes folyamat, kis műhely is elég hozzá. Én azt mondanám, elsősorban tájékozódjon a szakirodalomból, illetve a Youtube-on is sok jó videó érhető el, amely dokumentálja a teljes folyamatot. Bizonyos műveletekhez, például az élszalag elkészítéséhez szakismeretekre is szükség van, azt szerintem egy videó megnézése után nem fogja tudni egy átlagember. De sok-sok utánajárással, kísérletezéssel az ember kialakíthatja a saját, egyéni stílusát. Azért egy jó baltát megcsinálni nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
